A Spiegel-online egy meglepő stílusú és meglepő adatokat tartalmazó riportot közölt az orosz mezőgazdaságról. Azzal indítja, hogy a Szovjetunió – és a kolhozok – széthullásával a félig-meddig gazdátlanná vált földeket kezdték hanyagolni. Az országban 23 év alatt mintegy 35 millió hektáron, azaz egy németországnyi területen hagyták abba vagy hanyagolták el teljesen a művelést, bár ez főleg a gyenge termőképességű és nehezen művelhető földeken történt. 2014-ben ez a folyamat megállt.

Amint a szupermarketek polcai ürülni kezdtek, a nagyvárosok lakói ezrével tolongtak a városszéli telkek felé, baromfiudvart és zöldségeskertet rendezve be. Egy újságíró feladta állását, és most 2000 baromfit tart, kis vágóhíddal és feldolgozóval. Hasonló utat jártak be a moszkvai hivatalnokok ezrei is. A városlakók másik része hamarosan vevőként tódult utánuk, hogy áruikat a hétvégi házakban megvásárolja. Megindult az orosz mezőgazdaság újjászületése.

Az igazi fellendülést azonban az orosz milliárdosokból lett nagyberuházók hozták meg, akik rájöttek arra, hogy a termőföld (főleg az orosz csernozjom) hozadéka jóval nagyobb lehet, mint a bankbetété. Dőlt a pénz a gabonatermesztésbe, és mára az oroszok túlszárnyalták az USA-t a gabonaexportban.

Jelenleg már szinte nincs műveletlenül hagyott földterület, sőt a művelés színvonala is kezd felzárkózni a nyugat-európai országokéhoz. Korszerű gépeket, műtrágyákat, precíziós megoldásokat alkalmaznak, fejlesztik a zöldségfélék és a takarmánynövények termesztését. Az ország mai szójatermése pl. több mint az ötszöröse a 2000. évinek. Az oroszok 15 évvel ezelőtt még közel egymillió tonna baromfihúst importáltak, mára az import egyötödére csökkent, sőt tavaly 160 ezer tonnát külföldre is szállítottak.

traktor

Már szinte nincs műveletlen földterület Oroszországban – fotó: Shutterstock

A nemzeti valuta leértékelése – kívülről nézve – általában gazdasági nehézségekre utal. Ám a rubel erős leértékelése az orosz gabonatermesztőknek azt jelentette, hogy jóval több rubelt kaptak termékükért, mint a leértékelés előtt. A gabonaexport jövedelméből bőven jutott és jut a mezőgazdaság fejlesztésére, amelyet a külföldi konkurencia hiánya is ösztönöz. Így most már az áruhiány nagyobb részét nem a kistermelők, hanem a – sok helyütt a semmiből, zöldmezős beruházással felépített – nagyüzemek állítják elő. Folyamatosan és gyors ütemben halad az új élelmiszer-feldolgozó üzemek építése és a meglévők korszerűsítése.

Vannak még problémás szektorok, mint pl. a tejellátás, mivel tejtermékekből a belső szükséglet 26 százalékát importból kell beszerezni. A szakminisztérium erre is kidolgozott egy programot, amely – a tejelőállomány genetikai feljavítása révén – 9 év alatt a tejtermelés évi 30 millióról 42 millió tonnára való felfuttatását és az import 9 százalékra történő leszorítását irányozza elő.

tej

A tejszektor még felfutásra vár – fotó: Shutterstock

Mindebből egyértelműen látható, hogy az EU a szankciók fenntartásával sokkal inkább magát bünteti, mintsem az oroszokat. Az EU Oroszországba irányuló élelmiszerexportjára azonban az ottani termelés felfutása ellenére is szükség és lehetőség lesz az embargó feloldása után.

Magyarország főleg bizonyos piaci résekbe törhet be (speciális termékek, pl. szalámi, borok, friss zöldségek és gyümölcsök, növényi szaporítóanyagok stb. szállítása). A hetvenes-nyolcvanas években a kétéves zöldségek vetőmagvaiból (káposztafélék, hagyma, saláta) a teljes magyar szükséglet tíz-hússzorosát szállítottuk orosz területre.