Hazánkban a fuzáriózis okozta járványos megbetegedések ritkák

A búzatermés DON-tartalma hazánkban ritkán haladja meg az előírt határértéket (közönséges búzában 1,25 mg/kg, durumbúzában 1,75 mg/kg). Az utóbbi 15 esztendő során mindössze egyszer, 2010-ben fordult elő, hogy a betakarított búzatételek jelentős része szennyezettebb volt a megengedettnél. Ebben a rendkívül csapadékos évben okozták a Fusarium-gombák az eddigi legnagyobb járványt (1. ábra). Persze, más esztendőkben is előfordultak szennyezett búzatételek, de csak elvétve, mivel a járvány kisebb tájegységekre, területekre korlátozódott.



Élen az OsirisŸ a DON ellen

A nagy próbatételt jelentő 2010-es esztendő után a kalászfuzáriózis 2011-ben és 2012-ben szerencsére ismét szelídebb arcát mutatta. A betakarított termény DON-szintje alacsony volt a mérsékelten csapadékos kritikus időszaknak (kalászolás–tejesérés) köszönhetően. Akadtak persze olyan búzatételek, amelyeknek a szennyezettsége megközelítette vagy akár meg is haladta a megengedett határértéket. Egy szekszárdi kísérletünk kezeletlen parcellájából származó termés esetében sem sok hiányzott az 1,25 mg/kg-os határérték eléréséhez (2. ábra).
Ebben a kísérletben, ahol szinte minden számításba vehető szerkombinációt kipróbáltunk, az egyes kezelések DON-csökkentő hatása már jól mérhető volt. A legjobb eredményt (közel 70 százalékos hatékonyságot) a 2,0 l/ha-os adagban kijuttatott Osirisszel értük el.



Ne siessük el, várjuk meg a teljes virágzást!

Mi még úgy tanultuk, hogy a kalászfuzáriózis elleni kémiai védekezés optimális időpontja a kalászolás végén, virágzás kezdetén van. Ez a megállapítás ma is igaz. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy évtizedekkel ezelőtt, amikor ezt az időpontot meghatározták, nem a DON-szennyezettséget, hanem a látható kalász- vagy szemfertőzöttséget vették alapul. Ezek csökkentésére valóban tökéletes lehet a kalászhányás végi, virágzás kezdeti beavatkozás. Ha azonban a DON-tartalom minimalizálása a célunk, az időpont túl korai: meg kell várnunk a teljes virágzást a védekezéssel (3. ábra), hogy a fejlődő magkezdemények több hatóanyagot vehessenek föl. Ha ebben az optimális időpontban valamely oknál fogva nehezen kivitelezhető a védekezés, nem célszerű korábbra hozni, jobban járunk, ha inkább késleltetjük picit, s a virágzás vége felé végezzük el.



Dr. Füzi István
fejlesztőmérnök