A jövőben hús hússal lesz a menü, és a tejtermékek fogyasztása is emelkedni fog – hangzott el a szektor vezetői számára a K&H-ban rendezett Agrár Klubon. A világ népességének növekedéséről szóló statisztikák miatt ismét kulcskérdéssé vált a mezőgazdaság termelékenysége.
Az EU élelmiszer-termelésének alakulását dr. Popp József, a Debreceni Egyetem professzora mutatta be: „A következő évtizedekben jelentős étrendváltozás fog bekövetkezni a magas hozzáadott értékű élelmiszerek javára. Ez azt jelenti, hogy erőteljes növekedés várható a hús és a tejtermékek fogyasztásában. Ez maga után vonja azt, hogy az állattenyésztés takarmányigénye és ezzel a takarmány előállítására felhasznált földigény is jelentősen megnő. Ez azért kiemelten fontos, mert az EU-ban már most is az állattenyésztés használja a mezőgazdasági területek kétharmadát – globálisan ez 40 százalék –, az étrendváltozás tehát összességében nagyobb hatással lesz a földhasználatra, mint a népesség növekedése.”
A jövőben húst hússal eszünk
Nagy jövő áll a hústermelés előtt, ugyanis a húsfogyasztás kétszer gyorsabban nő, mint a népesség: míg 1960-ban 22 kg/fő, addig 2015-ben már 42 kg/fő volt az éves globális húsfogyasztás, 2050-re pedig 52 kg/fő mennyiséget jósolnak. Ennek következtében a világtermelés 1960 és 2010 között 450 százalékkal nőtt.
A globális hústermelés legnagyobb részét jelenleg a sertés- és baromfihús adja (38 százalék és 35 százalék). Mivel az ágazatban az 1 kg élősúlyra jutó takarmány-felhasználás minimalizálása a tendencia, a közeljövőben a baromfihús-előállítás megelőzi majd a sertéshúsét.
Dr. Popp József hozzátette, hogy a halhústermelésben is van fantázia, hiszen a globális termelés mennyisége már elérte a sertéshúsét, az élelmezési célú tengeri halfogás mennyiségét utolérte az akvakultúra halhús előállítása, a jövőben pedig gyakorlatilag csak az akvakultúra jelentősége nő a haltenyésztésben, a tengeri halfogás volumene már alig változik.
Alultáplált túlsúlyosok
A mai fogyasztói társadalomban nem a megtermelt élelmiszer mennyisége a probléma, hanem a globális elosztása, amely erősen jövedelemfüggő. A jólétünk fokozódása egyben hátrányunk is, hiszen a világ népességének egyharmada túlsúlyos, ebből 30 százaléka elhízott. A másik oldalról viszont 800 millió ember alultáplált, mert nem tudja fedezni a napi szükséges kalóriamennyiségét, további 2 milliárd fő pedig a mikrotápanyag-hiány (vitamin, ásványi anyag) következtében válik alultáplálttá. Utóbbi az úgynevezett „rejtett éhség” jelensége.
„Globális szinten, de az EU-ban is az éhezés és az elhízás, valamint az alul- és túltápláltság egymással párhuzamosan van jelen, sőt előfordul, hogy a túltápláltság (kalóriában) alultápláltsággal (mikrotápanyagban) is párosul. Ennek oka, hogy ugyan stratégiai prioritás a globális élelmezés- és táplálkozásbiztonság az EU-ban, de hiányzik az átfogó élelmiszerpolitika. Ráadásul az élelmiszersegély-program csak az Unión kívüli régiókra vonatkozik” – mondta el a szakember.
Háttérbe szorul az élelmiszer-tudomány
Dr. Popp József arra is felhívta a figyelmet, hogy az Unióban az élelmiszer-tudomány és élelmiszergyártás kutatása háttérbe szorul a mezőgazdasági fenntarthatósággal, az étrenddel és az egészséggel kapcsolatos kutatások mellett.
Drasztikusan átalakul az élelmiszer-fogyasztás: húst hússal eszünk majd – fotó: Shutterstock
„Az élelmiszertudomány és technológia sajnos „low tech” szakterületnek számít, és nem vonzó a tudományos életpályában érdekelt hallgatók számára, másrészt az EU-ban az élelmiszeripari innovációk túlnyomó többsége (70-80 százalék) megbukik. Emellett a piaci elemzések elsősorban a mezőgazdasági termelékenység alakulásával foglalkoznak, és nem a feldolgozási technológia és a kiskereskedelem fejlődésével, a fogyasztói magatartás kutatása pedig nem terjed ki a táplálkozási magatartás elemzésére. A probléma tehát sokrétű, de
ami mindenképpen előrelendítheti az élelmiszer-termelést itthon és világszinten egyaránt, az a precíziós gazdálkodás, a biotechnológia és az IT-eszközök alkalmazása”
– tette hozzá dr. Popp József.