- Siessen, mert csak 9-ig mérik a tejet! - szól utánam egy idős hölgy, amikor segítséget kérek tőle a házszámot illetően.  Ekkor válik érthetővé, miért is épp ekkorra adott időpontot a folyton sietésben lévő Szilágyi Ferenc, akit otthonában kerestem fel.

Szilágyi Ferenc és fia, Szilágyi Milán

  • Állattenyésztéssel 1980-ban kezdtünk foglalkozni - '82-óta van tehenünk -, kezdetben a tehéntartás még munkahely mellett történt, mivel én 15 évig a Vízügynél voltam irodagép-műszerész.
  • Első hallásra éles váltásnak tűnik.
  • Már szüleim is tartottak teheneket, igaz, nem ilyen sokat és nálam is csak hobbiként indult, de '94 óta már ez a főállásom. Kezdetben 2-3 tehén volt, most általában 10-12 plusz a növendéke, vagyis általában 20-25 fő között van az állatlétszám.

  • Az ellátásukhoz szükséges takarmányt is sikerül megtermelni hozzá?
  • Van 15 hektár saját földünk és még durván ugyanennyi, amit bérlünk hozzá. A Vízügyi Igazgatóságtól igényeltünk 5 km töltést kaszálni, gyepként. A takarmányt ma már teljes egészében mi termeljük meg, mind az abraktakarmányt, mind a szálas takarmányt. Az elmúlt év nagyon jól sikerült, de az azt megelőző - az aszály meg az eső miatt - termés szempontjából nem volt igazán jó.
  • Ez ki is tölti az életet, nem kell mellette mással is foglalkozni?
  • Ebből élünk, elég jó színvonalon, nincs okunk a panaszra, de rengeteget is dolgozunk érte. Hitelünk nincs, a tavalyi évet is elég jól zártuk. A feleségem óvónő, de ő is besegít az állatoknál. Van egy fiam, Milán, két éve már ő is maximális hozzáállással veszi ki részét a munkából, nagyon elégedettek vagyunk vele. Mezőgazdasági technikusként végzett Kétegyházán, idővel majd ő fogja átvenni a gazdaságot.

  • Mennyire lehet kiszámíthatónak nevezni ma az állattartást?
  • Több periódusa van, olykor jobb, máskor gyengébb. Mi nagyon jó időszakban kezdtük, mert a csarnokban több pénzt kaptunk a tejért, mint amennyi a bolti ára volt. Nagyon jól jövedelmezett 1998-2002 közt, akkoriban a támogatása is nagyon jó volt, azóta azonban már sokat változott a helyzet. Az unióba való belépéssel, illetve a földalapú támogatásnak a megjelenésével most annak ellenére is viszonylag jó helyzetben vagyunk, hogy a tej felvásárlási ára nagyon nyomott, a növendéktartás meg teljesen kiszámíthatatlan, de a piaci árak annyira ingadoznak, hogy azzal hosszútávon nem nagyon lehet tervezni.

A lelkiismeretes bánásmód a legfontosabb

  • Milyen módon értékesítik a tejet?
  • A tej értékesítése gyakorlatilag húsz éve háztól történik úgy, hogy a tehenek Gyulaváriban vannak, este ott mérjük a tejet, reggel pedig Gyulán, a Körgát utcában, ahol lakunk. Jól kialakult kuncsaftkörünk van. Feleségem, ha az ideje engedi sajtot, túrót szokott készíteni, a maradék tejet pedig a ma már a környéken egyetlenként működő Kígyósi úti tejcsarnokban adjuk le.
  • Biotej értékesítésre eddig nem mutatkozott igény?
  • Bátran mondhatom, hogy mi gyakorlatilag biotejet termelünk, hiszen a növényvédelemnél a gyomirtáson kívül semmilyen vegyszert nem használunk. A szálas takarmánynál, sem a lucernagazdálkodásnál, sem a gyepgazdálkodásnál nem használunk vegyszereket. Amit mi háztól árulunk, az gyakorlatilag biotej százegynéhány forintért. Nagyon jó minőségű, ami tény, hiszen a minőségét folyamatosan vizsgálják. De hogy hivatalos elnevezés szerint is e minősítés alá kerüljön, számunkra nem éri meg, mert egyrészt nagyon sok többletadminisztrációval jár, másrészt a mi vevőink az árát sem bírnák megfizetni, hiszen a biotejet a nagyáruházakban is 445Ft-os áron lehet megkapni.

  • Milyen növényeket termesztenek a jószágok ellátásához?
  • Általában 8-9 hektár gabonát termelünk, pontosabban tritikálét, és a kukoricatermesztési terület is általában 7-9 hektár között van, a többi teljes egészében lucerna – az mindig van 15-20 hektár közt a teheneknek. Takarmányt már évek óta nem kell venni, ami óriási előrelépés.
  • A gépek is sajátok?
  • A teljes gépparkunk megvan. Van 4 MTZ traktor, kasza, rendsodró, bálázó, hamster, vetőgépek, trágyaszóró, műtrágyaszóró, vagyis mindenünk megvan ami kell, gépi bérmunkát csak aratásra veszünk igénybe. Minden mást ketten a fiammal végzünk, ami azt jelenti, hogy nyáron napi 14-16 órát dolgozunk. Ez rettenetes mód megterhelő, mert minden nap dolgozunk, reggel-este, hétvégén és ünnepnap sincs megállás. Annyi könnyebbség van hébe-hóba, hogy egyikünk nem megy ki, de ez csak nagyon ritkán fordul elő, mert valakinek mindig az állatok körül kell lennie.

  • Mennyire lehet otthagyni az állatokat, hisz a telepen nem lakik kint senki.
  • Lakott területen van, még nem tűnt el onnan semmi. Igaz, pár éve az utca végéről ellopták a gyűrűs hengert, ami nem is lett meg, ötszázezerért kellett venni egy másikat. Bosszantó volt, hogy a rendőrség ki sem jött, azzal az indokkal, hogy az „nem nagy összeg”. Lehet, hogy nekik nem, de nekem majdnem egy évig kellett érte dolgozni.
  • Hogy történt?
  • Lucernát vetettünk, ott hagytuk az utca végén, nem hoztuk el 2-3 hétig, és amikorra a kukoricát mentünk vetni, széthordták. Szét kellett szedni, másképp nem tudták volna elvinni.

A "telepvezető helyettesek"

  • A gépeket is szépen, fokozatosan tudták megvásárolni?
  • Persze, a traktorok zömét hitelre vettük, de azok már lejártak. Az istállóra 1998-ban pályáztunk, két részletben építettük fel.
  • Mennyiben kell ma másképp gazdálkodni, mint 20-30 évvel ezelőtt? Mennyire érdemes illetve szükséges például a pályázatokat figyelni?
  • Nem szoktunk pályázni, mert mi ahhoz nagyon kicsik vagyunk, az internetet Milán minden este nézi, hogy hol milyen gépek vannak, mit hol lehetne venni, az nagyon jó dolog, mert mindig naprakész. A mezőgazdaságban is felgyorsult az élet, de az állattenyésztés megmaradt a mostani hagyományos szinten. Az alapvető fontosságú, hogy az ember szeresse az állatot, főleg a teheneknél kell borzasztó lelkiismeretesen dolgozni, mert hanem jó a fejés, az azonnal meglátszik. Ha a tehénben marad a tej, szép lassan elapad, ha túlfejik, tőgyulladása lesz. A tehéntartás olyan, hogy aki csak a pénzért foglalkozik vele, de valójában nem szereti csinálni, az előbb-utóbb feladja. Ez annyira kényes, nagy odafigyelést kívánó munka és a lelkiismeretesség a legfontosabb, mert különben nem tud belőle megélni. Most itt is olyan kapitalista viszonyok vannak, hogy ha rosszul csinálod, akkor tönkre mész és senkit nem fog érdekelni, hogy tönkre mentél. Ha jól csinálod, az persze érdekli az embereket, irigységből, de nagyon jól kell tudni csinálni, különben nem lehet belőle megélni.

  • Mennyire lehet ezt a területet gépesíteni?
  • Lehet, de már csak több száz tehénnél érdemes egy pl. fejőgép robotba beruházni. De nálam ez megmarad 20-30 tehenes szinten. Sok minden változott, de az alapvető dolgok változatlanok: a lelkiismeretesség és az állatok szeretete. Váriban (Gyulavári) is volt olyan, aki sok tehenet  tartott, de nem volt hozzá földje, gépe, mindent mással csináltatott, a gépi bérmunkát is, így gyakorlatilag pár év alatt eladósodott, tönkre ment, vagy ha azt épp nem is, de felszámolta az 50-60 tehenes állományát. Az állattartásnak ez a területe annyira komplex, hogy ha csak egy elem is kiesik belőle, az egész összeomlik, mert minden annyira egymásra épül: ahhoz, hogy jó legyen az állattenyésztés, jó takarmány kell, aminek a jó föld az alapja, aminek a műveléséhez gépek kellenek. Egymásra épülnek, és mindenki fel is tudná építeni, ha akarná.
  • A legtöbb esetben csakugyan nem is pusztán a lehetőségeken, hanem inkább az akaraton múlik.
  • Régen, húsz évvel ezelőtt Váriban 10-15 családnak is volt 50-70 tehene, most gyakorlatilag én vagyok az egyedüli tehéntartó. De nem csak tehén, disznója sincs ma már szinte senkinek, ami szerintem falun, egy mezőgazdasági vidéken megengedhetetlen és elképzelhetetlen. Az emberek leszoktak a munkáról, mindenki azt várja, hogy állami járadékos legyen. A téesz idejében a faluban mindenkinek volt munkája, hétre kellett járni dolgozni, 30 évvel ezelőtt harcolni kellett 100-200 méter partért a dénesi úton, most 5 km is van, azt kaszáljuk le. Ez és hasonló lehetőségek mások előtt is ott lennének, és mindenki számára adott, hogy szép lassan felépítsen egy gazdaságot, mint ahogy én is felépítettem 30 év alatt. Más is megtehetné, hogy kezdené két üszővel, két tehénnel, 3 év múlva pedig megint fejlesztene kicsit. Ez az életnek a nehezebb megoldása. De ez is működhetne, ha az emberek akarnának dolgozni. Helyette csak irigykednek arra, akinek van valamije.
  • Ez a biztos építkezés ugyanígy érvényes lehet a jövőben is?
  • Jövőre lesz 20 éve, hogy én ezzel főállásban foglalkozom és két gyereknek is diplomát adtam belőle a kezébe. Megvan mindenünk, ami kell, egy átlagos magyar családnál talán egy kicsit jobban élünk, igaz, többet is dolgozunk érte, de azt tudom mondani, hogy ez bár nagyon nehéz megélhetés, de mégis kiszámíthatóbb, mint a mostani magyar társadalmi viszonyok. A gond az, hogy a földek tulajdonjoga koncentrálódott, az állattartás föld és gép nélkül pedig gyakorlatilag lehetetlen. Ahhoz, hogy a háztáji gazdaságok újra kialakuljanak, jelentős állami segítségre lenne szükség. Azt gondolom, hogy hosszútávon a vidék megélhetése függhetne attól, ha a mai fiatalokat  az állami támogatásokkal helyzetbe tudnák hozni, de nem a jelenlegi formában, amiben csak a nagyüzemeket támogatják, mert az nem megoldás. Nyugaton is az átlagos birtoknagyság 20 hektár körül van, s ott ilyen támogatások mellett megélnek. Ezt nálunk is meg lehetne valósítani, és akkor a falun élő jelentős munkanélküli szám is csökkenhetne.