Jelenleg gőzerővel zajlanak a talaj-előkészítési, tápanyag-utánpótlási munkák, most juttatjuk ki a három makrotápelem közül főleg a foszfor- és a káliumműtrágyákat, amelyek talajban történő feltáródása hosszabb időt vesz igénybe – kezdte fejtegetését a talajtani szakértő. Mivel a nitrogén mind formáját, mind eloszlását tekintve nagyon gyorsan változik a talajban, és a téli csapadékkal nagyon gyorsan ki tud mosódni a növények gyökérzónájából, ezért célszerű az éves adag nagy részét tavasszal kijuttatni. Ősszel is lehet nitrogénműtrágyát kijuttatni a szármaradványok feltáródása érdekében, azonban az 50 kg/hektárt semmiképpen sem célszerű túllépni.

A nitrogénre egyébként is igaz, hogy minél inkább a növény igényéhez igazodva kell kijuttatni, tehát még tavasszal is több részletben, a növény növekedésének függvényében, figyelembe véve az éppen aktuális talajállapotot és a meteorológiai körülményeket is – tette hozzá.

Szintén ősszel történik a szerves trágya kijuttatása. Korábban az átlagos dózis 40-50 tonna/hektár volt. Ez egy évre vonatkoztatva meghaladta ugyan a termesztett növény tápanyagigényét, akkoriban azonban 3-4, esetenként 5 évente került ugyanarra a területre szerves trágya, ezért nem okozott gondot.

A trágyázási tilalmi időszak egyre hosszabb

Ez a helyzet változott meg az Európai Unió nitrátrendeletének magyarországi bevezetésével. Mivel hazánk területének körülbelül kétharmada nitrátérzékeny, ezeken ilyen mennyiségű szervestrágya-felhasználás már jogszabályi korlátokba ütközik. A 170 kg szerves nitrogén/hektár/év limit csupán 30-35 tonna szerves trágya kijuttatását teszi lehetővé.

Az elmúlt 15-20 évben a mezőgazdasági termelők már nagyjából megismerkedtek ezzel az előírással. Nem is ehhez a legnehezebb alkalmazkodni.

Pirkó Béla: 1983 és 1986 között volt Magyarországon a legmagasabb a műtrágya-felhasználás, akkor mondhattuk azt, hogy tulajdonképpen világszínvonalon termelünk – fotó: Agroinform.hu

A legnagyobb gondot a féléves kapacitású trágyatároló műtárgyak kialakítása jelenti, nem csekély terhet róva az állattartási ágazatra.

A másik nagyon nehezen betartható előírás – és szakmailag is vitatható, jegyezte meg – a trágyázási tilalmi időszak. Ennek hossza Magyarországon az utóbbi tíz évben egyre nyúlt, mintha a teleink egyre hosszabbak és keményebbek lennének, pedig tudjuk jól, hogy a valóság ennek pont az ellenkezője – magyarázta. Jelenleg november 1-jétől február 15-éig tart, tehát most már csak egy hetük van a mezőgazdasági termelőknek arra, hogy befejezzék a nitrogéntartalmú szerves és műtrágyák kijuttatását!

Tisztában kell lenni azzal, mi van a talajban!

Hogy milyen dózisban alkalmazzuk a tápanyagokat, erről csak öt évnél nem régebbi talajvizsgálati eredmény birtokában – hiszen tisztában kell lennünk azzal, mi van a talajban – és a termeszteni kívánt növény igényeinek ismeretében nyilatkozhatunk – hangsúlyozta Pirkó Béla.

Tapasztalatai szerint a magyar gazdálkodók kihasználják-e a tápanyagpótlás adta lehetőségeket? Sajnos nem – válaszolta. Természetesen van olyan gazdálkodói réteg, amely próbál minél korszerűbben gazdálkodni, minél magasabb termésátlagokat produkálni. Az általános hozzáállás azonban még nem érte el ezt a színvonalat. Ezt az is mutatja, hogy a magyarországi tápelemmérlegek foszfor és kálium vonatkozásában továbbra is negatívak, tehát tulajdonképpen

a talaj tápanyagtőkéjét éljük fel most már évtizedek óta.

A nitrogénmérleg pedig a legjobb esetben is csak nullszaldós.

Hogy környezetvédelmi szempontok sérülnek-e ott, ahol mondjuk 13-14 tonna/hektár a kukoricatermés? Azok a gazdálkodók, akiknek van talajvizsgálati eredményük, figyelembe veszik a talaj tápanyag-ellátottságát, és maximálisan alkalmazkodnak a növény tápanyagfelvételi dinamikájához, követik megosztott műtrágyázással, olyan műtrágyaformák felhasználásával, amelyekből lassan szabadul fel a tápanyag, ők úgy érik el a magas termésátlagot, hogy nem okoznak környezetszennyezést sem.

Tehát akik precíziós gazdálkodást folytatnak? – vetettük közbe. Igen, és azok is, akik még csak az első lépéseket teszik ezen az úton. Lehetséges, hogy az egész táblát még egységesen kezelik, nem bontják foltokra, de már van információjuk arról, mi van a talajban, hogyan alakul a növény tápanyagfelvétele, akár levélanalízist is végeznek a tenyészidőszakban, vagy egyéb módon, például drónokkal az NDVI-index (vegetációs index) alapján határozzák meg az adott tábla tápanyag-ellátottságát.

De nagyon sok olyan gazdálkodót ismerek, aki az összes kukoricatábláját egyformán kezeli – „mert így szoktam csinálni”–, és nem veszi figyelembe a talaj különbözőségeit, sem azt, hogy az egyik tábla déli kitettségű, a másik meg északi, hogy teljesen más vegetációs fázisban van és így tovább. Itt sajnos előfordulhat, hogy a magas hozamok elérése mellett jelentős tápanyagtöbblet marad a talajban, és ennek a sorsa innentől kezdve a meteorológiai meg egyéb tényezőkön múlik, hogy okoz-e komolyabb környezetszennyezést, vagy sem.

„Nagyon nagy mennyiségű talajtani adat áll rendelkezésre Magyarországon, csak ezek feldolgozottsági foka meglehetősen alacsony” – fotó: Agroinform.hu

Egyébként az uniós 170kg/hektáros limit az átlagos növénytermesztési színvonalat figyelembe véve nem jelent valódi korlátozást, ugyanis a magyarországi szerves- és műtrágya-felhasználás az átlagot tekintve messze elmarad ettől az értékektől.

Évi 80-90 kg/ha NPK-felhasználás

Mennyire vagyunk elmaradva? – tudakoltuk. A ’80-as évek közepén, egész pontosan 1983 és 1986 között volt Magyarországon a legmagasabb a műtrágya-felhasználás, akkor mondhattuk azt, hogy tulajdonképpen világszínvonalon termelünk. Európai összehasonlításban is az élvonalban volt a tápanyag-utánpótlásunk színvonala. Aztán a ’90-es évek elején zuhanásszerűen visszaesett. Nagyon hasonló folyamatok játszódtak le a kelet-közép-európai régió majdnem mindegyik országában. Ami sajnos most már hungarikum, az az, hogy mi nemigen mozdultunk el erről a mélypontról, jelenleg is csupán 80-90 kg NPK-felhasználás jellemzi Magyarországot. Ennek természetesen elsősorban anyagi okai vannak. Az a tény azonban, hogy a csekély mennyiségű műtrágya felhasználási hatékonysága is alacsony, úgy gondolom az információhiányra vezethető vissza – nyomatékosította a szakértő. A hatékonyságnöveléshez több segítséget kell nyújtani a gazdálkodóknak – tette hozzá. Előnyt jelentene, ha hozzáférhetnének talajtani adatbázisokhoz, és ha több ismerettel rendelkeznének a növények tápanyagigényéről, tápelem-felvételi dinamikájáról.

Ki végezhetné el ezt a feladatot? – kérdeztük. Ha országos léptékű megoldásra gondolunk, akkor ez mindenképpen valamilyen szinten állami feladat lenne. Vagy az államnak kellene inicializálni ezeket a kezdeményezéseket, és aztán a tanácsadó cégekre bízni a végrehajtást – fejtegette.

Az archív talajtani adatok is értékesek a gazdálkodók számára

Az archív talajtani adatok hozzáférhetőségének biztosításása mindenképpen állami feladat lenne, hiszen az állam rendelkezik velük, akár a növény- és talajvédelmi hálózatban, vagy irányító szervénél, a Nébih-ben, akár pedig kutatóintézetekben, egyetemeken.

Elég életszerűtlennek látszik, hogy egy gazda bemegy a kutatóintézetbe, és talajtani adatokat kér – jegyeztük meg. Ezt én se látom túl életszerűnek. De a jelenlegi technikai szinten igazából csak döntés kérdése, hogy online módon elérhetők legyenek a gazdálkodók számára. Csehországban már tíz évvel ezelőtt láttam egy ilyen működő rendszert. Az ottani MePAR (Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer) a kifizetési rendszerhez kapcsolva már tartalmazta például a táblák tápanyag-ellátottsági kódjait, és ezt a gazdálkodó a saját táblájára vonatkozóan le tudta kérni.

Nagyon nagy mennyiségű talajtani adat áll rendelkezésre Magyarországon, csak ezek feldolgozottsági foka meglehetősen alacsony, még nem tartunk ott, hogy ezt a gazdálkodók rendelkezésére lehetne bocsátani. Rögtön le kell szögeznem, hogy ezek jórészt archív talajtani adatok. Tehát nem arról beszélünk, hogy öt évnél újabb talajvizsgálati eredmények lennének – vannak köztük ilyenek is –, de mégis olyan értékes információkon ül az állam a talajtani bázisokban elrejtve, amiket a gazdálkodók ma is nagyon jól tudnának használni – mondta el Pirkó Béla talajtani szakértő.