A termelő felkészültségének sarkalatos pontja, hogy komplex módon lássa gazdaságát, érezzen rá a problémákra, és orientáló ismerettel rendelkezzen. Ennek megfelelően a gyümölcstermesztésben határozottan tudjon állást foglalni az általa megfigyelt rendellenesség természetével kapcsolatosan. Tudja, hogy az adott elváltozási tünet kórokozó, kártevő, vagy egyéb kiváltó tényező okozata. Ezen belül már fordulhat szakértőhöz, a probléma súlyosságát neki kell megítélnie, és a beavatkozás sürgősségét, módját, stb. neki kell eldöntenie. Szemléleti kérdés, de nagyon fontos tisztán látni, hogy a telepített növényi kultúrák speciális növénytársulások, sőt tulajdonképpen monocönóziok, ahol egy növényt kívánunk megtartani a telepítésben, ezzel együtt minden más konkurenst ki akarunk iktatni. Erre késztet bennünket a gazdaságossági szempont, miután a gyümölcstermesztés alapjában véve gazdasági tevékenység, melynek fő célja a haszonszerzés. A monocönózis másik oldalról viszont mérhetetlen jó táplálékforrás az azokra specializálódott élő szervezetek számára. Egy helyen, koncentráltan, kiváló minőségben jó hozzáférési lehetőséggel – ennél jobb állapot egyetlen élősködő szervezetnek sem kell. Természetes folyamatnak kell tehát felfogni, hogy egy mesterségesen létrehozott, a szabad természeti körülmények között nem létező rendszert mesterséges eszközök alkalmazásával tudunk csak fenntartani, vagyis működtetni. A működtetés két fő feladatból tevődik össze: -A növény számára optimális mennyiségben biztosítani mindazt, amire az életfunkcióihoz szüksége van, -Másrészről pedig kiiktatni minden olyan tényezőt, amely ártalmas a növény fejlődésére, vagy károsítja magát a növényt, különös tekintettel a termesztés célját szolgáló végtermék kibocsátásra, esetünkben általában a gyümölcs termésre. A legelső kérdés, ami felvetődik, hogy tudjuk megkülönböztetni az egészséges növényt a betegtől, ami a gyakorlatban úgy jelentkezik, hogy fel tudjuk-e ismerni a normálisnak tartottól az eltérést. Növényvédelmi probléma alatt általában gyomirtási feladatokat, kórokozó- vagy kártevők által okozott fertőzéseket értünk, holott létezik a nem fertőző betegségek széles köre, amelyek ugyancsak gazdasági kárral járnak, ha elmulasztjuk a védekezést. A nem fertőző betegség olyan kóros elváltozása a növénynek, amely az adott egyedet érinti, nem terjed át más, kontakt szervezetre. Az ilyen növények életfunkcióiban zavar áll be, jelentősen csökken használati, gazdasági értékük. A nem fertőző betegségek a termesztési problémák olyan körét képezik, amelyek odafigyeléssel könnyen felismerhetők, általában korrigálhatók. Fontos ismérv, hogy a növény és a kiváltó ok vannak közvetlen kapcsolatban. A tünetek megjelenése ebből fakadóan a nem kívánatos tényező hatósugarába esően jelentkezik. A tünetek a növényeken egyszerre jelentkeznek, a kiváltó ok erősségének megfelelő intenzitással. Talajerő-gazdálkodási okok A számos kiváltó ok egyik csoportját a talajproblémák jelentik. A talajművelés feladatai között szerepel a talaj vízháztartásának, megfelelő mechanikai szerkezetének elősegítése. A talajtömörödés tipikus talajerő gazdálkodási probléma, melynek következtében megbomlik a talaj-szerkezet, a föld alatti növényi részek nem jutnak közvetlenül az oxigénhez, ennek megfelelően fiziológiai állapotuk romlik, növekedésükben visszamaradnak. Különösen nagy kárt okoz a jelenség a fiatal ültetvényben, mert később fordul termőre az ültetvény, és nehéz megteremteni a gazdaságos termelés feltételeit. A talajtömörödés során képződő kéreg miatt romlik a talaj vízmegtartó képessége, ezáltal csökken a vízfelvevő és megtartó képesség, így hamarabb veszíti el a növény számára felvehető nedvességtartalmát. Romlik továbbá a vízáteresztő képesség is, ami azzal jár, hogy az ilyen területeken hamarabb alakulnak ki pangó vizes részek, melynek következménye a növények fejlődésének lelassulása, klorózis, sőt tartósan súlyos esetekben a fa pusztulása is bekövetkezhet. A talaj levegőtartalmának a hiánya, a tömörödés a fiatal csemeték gyökérnyaki barnulását válthatja ki. A nem kívánatos elváltozás elsősorban a csemetekertekben fordul elő, de a fiatal telepítésekben is megjelenhet. A gyökérnyak tájékán az alanyon jelentkeznek az első tünetek. Mind a háncson, mind a fás rész felületén a kettő találkozásában apró barna foltok jelennek meg, amelyek növekedni kezdenek, és végül az egész gyökérnyaki rész elbarnul. Az oltás helye felett a fiatal törzs megvastagszik, enyhe csomót növeszt. A fák elmaradnak a növésben, és amennyiben nem változik, nem javul a talaj szerkezete, levegő ellátása, a csemete elpusztul. Igen gyakori a másodlagos fertőzések (pl. fusarium) megjelenése a gyökérzeten. Tápanyag kimosódás a következménye a felületi tagoltságot nem figyelembe vevő talajművelési gyakorlat folytatásának. A tápanyagok kimosódásának felgyorsulása mellett általában a talaj gyakori degradációja, eróziója is bekövetkezik. A lejtős területeken következésképpen nagy gondot kell fordítani a talajkímélő művelési módokra, az eróziót megelőző módszerek alkalmazására.