TranspiratiONal
Ez a neve az Ausztráliai Kutatószövetség (CSIRO) legújabb, agrárcélú fejlesztésének, amely egy környezetbarát alternatívája a polietilén fóliának, amit csak műanyag mulcsként csúfolnak a gazdák. Az új megoldás akár 30 százalékkal is csökkentheti az öntözési célú vízfelhasználást, és jelentősen gátolja a szántóföldek gyomosodását is.
Polymerfilm, kihívásokkal
A CSIRO szakemberei látogatást tettek többek közt Kínában, és jártak olyan gazdaságban, ahol a szántóföldön több volt a fóliahulladék, mint a növényzet! A hagyományos „mezőgazdasági“ fólia bomlása során keletkezett mérgező anyagok nemcsak gátolják a növények fejlődését, de akár pusztulásukhoz, s ezzel drasztikus terméskieséshez is vezethet, miközben a talajvizeket is mérgezik.
A legnagyobb kihívást a lebomló filmréteg kifejlesztése során az egyik legfontosabb alkalmazási szempont jelentette: egyszerű permetezési folyamattal kijuttatni a földeken.
Különböző kijuttatási módok
Azonban a földrészek módszerei közt óriásiak a különbségek: Afrikában egy háton vihető kézi permetezőnek is nagyon örülnek, az USA-ban a legkorszerűbb gépekkel dolgoznak. Azonban az eredménynek ugyanolyan jónak kell lenni, és akkor még nem beszéltünk az eltérő talajminőségről és -szerkezetről, ami egyetlen országon belül is jelentősen változik, változhat. Ettől függetlenül egyformán jól felhordhatónak kell lennie. Továbbá egyformán hatékonyan tudják alkalmazni a kis családi gazdaságok kisebb teljesítményű gépekkel, ugyanúgy, mint a legnagyobbak. Természetesen a polymerfilm ára szintén kulcskérdés a gazdák versenyképességéhez.
Az első kísérletek alapján a termőföldek vízmegtartó képessége 30 százalékkal javult, és a gyomosdás szintén számottevően visszaszorult.
A jelenlegi fejlesztések a permetezhetőségre, így a polymerfilm állagára, eltarthatóságára irányulnak, de kiemelt fontosságú az eltérő talajművelést igénylő növénykultúrákban való alkalmazhatóság is.
Környezetbarát lebomlás és mikroklíma
A polymerfilmnek nemcsak könnyen kezelhetőnek és környezetbarátnak kell lennie, de könnyen kijuttathatónak is, akár a meglévő permetezőgépekkel és minimális, olcsó módosításokkal.
Szintén kihívás a kutatók-fejlesztők számára, hogyan befolyásolja például a fedőréteg a talaj hőmérsékletét, mert hiába tartja meg kellő hatékonysággal a vizet, ha a talaj túlmelegszik, az szintén a növénykultúra pusztulásához és terméskieséshez vezet. Másfelől a növényeket sem károsíthatja, ha minimális mértékben a növényre vagy éppen a termésre kerül kijuttatás közben, s ami ugyancsak kiemelt szempont, nem jelenthet toxikus veszélyt az élelmiszer elfogyasztása. A betakarítást követően pedig egyszerűen ott lehet hagyni a földeken.
A tesztek már nemcsak Ausztráliában, de a világ több pontján folynak, eltérő éghajlati viszonyok és növénykultúrák között.
Igazodva a különböző növénykultúrákhoz
Évente 1000 köbkilométernyi víz
A CSIRO szakértői rámutattak arra is, ha csak 10 százalékos öntözővíz-megtakarítás érhető el csak Ausztrália területén, az évente máris 1000 köbkilométernyi víz megtakarítás lenne.
A helyi, új-dél-walesi gyakorlati próbákban a farmerek örömmel vesznek részt. Az első próbák alapján a szükséges anyagmennyiség legalább 1 kg/négyzetméter a kellő szilárdság érdekében.
A betakarításnál sem jelent akadályt a polymerfilm-maradvány
Egy dinnyeföldi próbán sikerült növelni a termés víztartalmát is és elnyomni a gyomosodást, a növényre jutott polymer pedig lepergett. Amikor megpróbálták a lepergést felgyorsítani, a növény sajnos elszáradt. Bár olcsóbb a hagyományos mezőgazdasági fólia, ellenben környezeti károkat okoz.
Az eddigi tapasztalatok alapján, amely gazdák kipróbálták az új polymerfilmes technológiát, soha többé nem akarják alkalmazni az eddigi fóliákat.
Forrás: www.futurefarming.com
_fill_540x300_0.jpg)
