A theatlantic.com terjedelmes cikkben számol be arról, hogy új-zélandi természetvédők 2050-re meghirdették az emlős ragadozók kiirtásának programját az országban (Predator-Free 2050).

A 13. századig az egyetlen emlősállat, amely az országban élt a denevér volt, a ragadozó állatokat az ott lakók nem ismerték. Az emlősök, amelyeket az európai telepesek hoztak be, mára annyira elszaporodtak (főleg a patkányok, a menyétek és a nyulak), hogy kipusztulással fenyegetik az ország egyik jelképének tekintett röpképtelen kivi madarakat és a kakapó papagájokat (évente mintegy 26 millió tojást és fiókát pusztítva el). Ugyancsak dézsmálják az új-zélandi táj hangulatát meghatározó énekesmadarak tojásait is. Több madárfaj már csak az országhoz tartozó kisebb szigeteken vagy olyan területeken él, ahol a ragadozókat kiirtották, vagy behatolásukat megakadályozták.

A rágcsálók jelentős károkat okoznak az új-zélandi mezőgazdaságban, ezért az ellenük való védekezés mindenképpen indokolt, annak tervezett módszerével azonban sokan nem értenek egyet. A behurcolt emlősök irtását ugyanis génszerkesztési módszerrel akarják végrehajtani, ami azt jelenti, hogy megnehezítik az állatok szaporodását bizonyos gén(ek)nek a szervezetbe való bevitele vagy onnan való kioperálása révén.

nyúl

Szükség van az emlősök irtására, de sokan túl veszélyesnek tartják a módszert – fotó: Shutterstock

Az 50 év alatt 6 milliárd amerikai dollár költséggel járó program ellenzői szerint ez ökológiai katasztrófához is vezethet, mivel a kiirtandó állatfajok már hozzátartoznak az ország ökoszisztémájához, mások azt mondják, hogy a program kivitelezhetetlen, de a lakosság nagy része támogatja azt. A génterápia nagyon alapos elméleti és gyakorlati ismereteket igényel, és megvannak a kockázatai, de ezek kivédésére a program tervezői biztosítékokat építettek be.

Mivel Új-Zéland egy szigetország, a génterápiás rágcsálóirtás más országok zavarása nélkül megoldható, más országokban való alkalmazása viszont komoly aggályokat vet fel. A megvalósításhoz azonban még sok időre van szükség, hogy a lehetséges negatív hatásokat pontosan felmérjék, és további biztosítékokat építsenek be azok ellen.