A globális ökológiai rendszerben az erdők és víz kapcsolata az egyik legsokoldalúbb tényező. Az erdő növényei vizet használnak fel, miközben az erdő nedvességet tárol, és azzal, hogy megköti a talajt, meggátolja a talajeróziót, amely az elsivatagosodáshoz vezet.

Az őserdők pusztítása a klímaváltozás közismert ténye, az azonban kevésbé köztudott, hogyan és milyen mértékben érintettek ebben a folyamatban a hazai erdők, s hogy milyen megoldások lehetségesek az erdőkkel és az erdőkért az elsivatagosodás és az aszály elleni küzdelemben.

Az erdők alkotják a Föld legösszetettebb ökoszisztémáját, amelyeknek egyrészt döntő és a jövőben növekvő szerepük van az elsivatagosodás és az aszály elleni küzdelemben, másrészt ez a probléma őket is mind erősebben érinti. A víz visszatartása az erdőkben azonban megoldást kínál az egyre gyakoribb aszályokkal küzdő társadalmak számára – mutatott rá Dr. Gribovszki Zoltán, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának professzora az elsivatagosodás és az aszály elleni küzdelem világnapján.

Aszály

Az elsivatagosodás és az aszály elleni küzdelem világnapja – Fotó: pixabay.com

Fenyegető aszályok

A globális klímaváltozás hatásaként világszerte gyakoribbá, súlyosabbá válnak az időjárási szélsőségek, köztük az aszályos időszakok.

A montreali McGill Egyetem kutatócsoportja által tanulmányozott, mintegy 64 millió kilométernyi folyó, patak 51-60 százaléka időszakosan megáll, vagy kiszárad - írta a ScienceDaily.com. Megállapították, hogy a klíma és a földhasználat változása miatt a Föld folyóhálózatának egyre nagyobb hányada várhatóan szezonálisan kiszárad vagy megáll. Sok korábbi állandó folyó, köztük a legendás Nílus, az Indus vagy a Colorado az elmúlt 50 évben egyes szakaszain már időszakossá vált.

Az aszályok az erdőket is érinti. Hazánkban a sivatagosodás problémája elsőként a síkvidéki, alföldi erdők kapcsán merül fel. A klímaváltozással egyre aszályosabbá váló viszonyok közepette a természetes erdőtársulásokban (pl. homoki tölgyesekben) a fák gyökerei számára hozzáférhető talajvíz szintje kritikussá válik. Ezeknek az erdőállományoknak a fennmaradása az eddigi formájukban erősen kérdéses.

A síkvidéki erdők vonatkozásában kutattuk az erdők és a talajvíz kérdéskörét, amely kutatások rámutattak, hogy míg a mezőgazdasági kultúrák alig, addig az erdők sok esetben támaszkodnak a talajvízkészletekre. Az is elmondható, hogy ha a fák a csapadékon kívüli többlet vizekhez hozzáférnek, akkor a nagyobb erdőtömbök csapadékgeneráló hatása az erdők jelentős párolgása és „érdes” felszíne miatt már regionális szinten megjelenhet. Mindez a nyári időszakban az erdők hűtő hatásával párosulva jelentős mértékben hozzájárul az elsivatagosodás veszélyének leginkább kitett területeken az életlehetőségek fenntartásához – fogalmazott Dr. Gribovszki Zoltán.

Fókuszban a talajvíz

A fátlan homokpusztaság hazánkban (jellemzően ilyen volt a Kiskunság a török hódoltság utáni időkben) a túllegeltetést követően alakult ki, sivatagokat idéző tájjá alakítva az Alföld homokhátságait. Ezen a tájon nemcsak a nyári vízhiány, hanem a mezőgazdasági művelést veszélyeztető és a közegészségügyi problémákat is okozó szálló por jelentett problémát.

Itt a 20. század második felére az erdősítésnek (homokfásításnak) köszönhetően a futóhomok mozgása megszűnt, a nyílt, illetve zárt homoki gyepek megjelenését követően akár be is fásodott, létrehozva pl. a jellegzetes borókás-nyáras erdőtársulásokat.

Erdő

Az erdei ökoszisztéma jó vízvisszatartó-víztározó képességgel rendelkezik – Fotó: pixabay.com

A korábban elérhető talajvízzel rendelkező, kedvezőbb termőhelyű, mélyebb fekvésű területeken a zárt erdők kialakulása is lehetséges volt viszont az ipari, mezőgazdasági és lakossági vízkivételek erőteljes növekedése következtében mára a talajvízszint ezeken a területeken egyre mélyebbre süllyedt, a fák számára is sok esetben elérhetetlenné válva.

Vízvisszatartással az aszály ellen

A klímaváltozás miatt érintett erdők alkalmazkodóképességét az emberi tevékenység, valamint az erdők tudatos és fenntartható kezelése képes támogatni.

Az egyik lehetséges megoldás, hogy az egyszerre lehulló nagymennyiségű csapadékot megpróbáljuk visszatartani, ami az aszályos időszakokban természetes tartalékot jelent az erdő élővilága, és az erdő kedvező hatásai révén az egész térség számára.

A vizek visszatartása, a lefolyás lassítása, a gyorsan levonuló árhullámok betározása szolgáltathatja azt a többletvíz-készletet, amivel egészségesebb, jó biológiai produkciójú, stabilabb erdőállományokat lehet fenntartani.

Az erdei ökoszisztéma önmagában is jó vízvisszatartó-víztározó képességgel rendelkezik. A nagy intenzitású csapadékokból képződött villám-árhullámok kialakulása erdőterületen viszonylag ritka. Az erdők a lefolyási viszonyokat kiegyenlítettebbé teszik, az összegyülekezés általában sokkal lassabb és az árhullámcsúcsok is jelentősen, sokszor nagyságrendileg kisebbek az erdősült vízgyűjtőkről származó vízfolyások esetében.

Az erdőtalaj rendkívül jó beszivárogtató képességével a felszíni lefolyás kialakulását gátolja, másrészről gyökerekkel mélyen átszőtt talaja egy mezőgazdasági vagy különösen egy városi területnél általában jóval nagyobb vízbefogadó-vízvisszatartó képességgel rendelkezik – magyaráta Dr. Gribovszki Zoltán. – E folyamatok pontos megismerése és monitorozása már évtizedek óta zajlik a Soproni Egyetem soproni Hidegvíz-völgyi kutatási vízgyűjtőjének komplex erdő-hidrológiai mérőhálózatával. Mátrai kisvízgyűjtőkön hasonló, vízkörforgalommal és lefolyással kapcsolatos vizsgálatokat folytat az egyetem Erdészeti Tudományos Intézete. Általános tapasztalatunk, hogy mivel mesterségesen befolyásolt és átalakított környezetben élünk, a természetes folyamatokra ráerősítő emberi beavatkozás a leghatékonyabb az elsivatagosodás és az aszály elleni küzdelemben.