A Ferenczy Múzeumi Centrum munkatársai az Újlengyel középkori lelőhelyén végzett régészeti kutatásokon bukkantak rá a késő középkorból való kincsekre – olvasható az intézmény MTI-nek leadott tájékoztatójában.

A leletegyüttes legkorábbi verete Lucius Verus (161-169) ezüst denariusa, de egy tucat aquileiai denárra, valamint I. Mátyás (1458-1490), II. Ulászló (1490-1516), és II. Lajos (1516-1526) korabeli denárokra és obulusokra is bukkantak a szakemberek. A felszedéskor az edényben, egy szövet alatt négy I. Mátyás (1458-1490) korabeli aranyforint is lapult. De előkerült egy vatikáni denár is, ami II. Pius (1458-1464) pápa pénzkibocsátásából származik és igen ritka éremnek számít Magyarországon – emeli ki a tájékoztató.

Az érmék korabeli összértéke körülbelül 74 aranyforinttal lehetett azonos, amin az akkori időben 7 lovat, ma pedig egy luxusautót lehetne vásárolni.

A kincset az akkori emberek a településükön, valószínűleg egy támadásnál rejthették el a Pestet Nagykőrössel összekötő út mentén.

A kétnapos mentőfeltárást Nagy Balázs, a múzeum numizmatája vezette a Közösségi Régészeti Egyesület önkénteseinek segítségével.

A kutatást az alapozta meg, hogy 2019-ben már előkerült innen egy csaknem 150 darabból álló, 1455-ben záródó éremlelet.

A decemberi régészeti bejáráson fémkeresővel további érmék után kutattak, a most előkerült kincsleletet az eredeti helytől egy kicsit távolabb találták meg.

szántás

Szántás során gyakran kerülnek elő a földből fel nem robbant bombák, vagy akár kincsek is – fotó: Shutterstock

A felszíni pénzek sűrűsödési irányát figyelembe véve a szakemberek egy 1-szer 1 méteres aknát nyitottak meg, ebből került elő az az edény, amelynek a hasát szántás közben a pénzekkel együtt kitépte az eke.

A mélyszántás éppen kettétörte az érméket tartalmazó edényt és egy adott irányban húzta el azokat, így követni lehetett a kupacokban heverő pénzeket.

Mint írják, Magyarországon a mohácsi csatát követő török pusztításhoz kapcsolódó, ilyen nagyságú kincsleletek ritkán kerülnek elő. Pest megyében a késő középkorból ez a legnagyobb értékű éremkincs, ami eddig előkerült, így komoly kutatási eredménynek számít.

A régészeti lelőhelyeken rejlő ingó és ingatlan leletanyag nemzeti kincsünk, aminek védelme, őrzése, gondozása és kutatása a régészeti és örökségvédelmi intézmények feladata. Különösen az ingó leletanyag van veszélyben, korábban inkább a gondatlanság és a felelőtlen nemtörődömség miatt, újabban pedig egyre nagyobb mértékben a tudatos műkincsvadászat és a leletekkel folytatott illegális kereskedelem következtében. Törvényeink korábban és most is a régészeti intézmények és a régészek kizárólagos jogaként határozták meg a kutatást, tehát minden olyan, nem régészként végzett terepi tevékenység, amely régészeti, tehát 1711 előtti korból származó leletek begyűjtését célozza, illegális, törvényellenes és büntetendő.

Az ilyen, a régészeti leletek illegális megszerzésére irányuló törekvéstől meg kell különböztetni a véletlenül előkerülő leleteket – mint például a mezőgazdasági munkavégzés során előkerülő kincseket – amelyekre ugyancsak részletes törvényi rendelkezések vonatkoznak. Az ilyen ingó és ingatlan leleteket haladéktalanul be kell jelenteni, a meghatározott helyen be kell szolgáltatni, és amennyiben régészeti kutatásra is sort kell keríteni, meghatározott feltételek mellett és ideig tűrni kell azok lefolytatását.

A lelet megtalálóját – nem pedig a földbirtokost – jutalom illeti, amely meghatározása jelenleg pontatlanul szabályozott és a lelet értékén aluli. – részletes cikk a témában a muzeumcafe.hu oldalon, ide kattintva olvasható.

Nem ez az első alkalom, hogy szántás közben valódi kincset fordított ki a traktoros ekéje a magyar szántóföldből.

2017-ben több mint 640 ezüstérmét találtak Tótkomlós határában az orosházi múzeum munkatársai. – írta az orosházi Nagy Gyula Területi Múzeum honlapján. Az érmék egy már ismert, de elfeledett kincs maradványait képezték, amelyet feltehetően a tatárjárás idején rejtettek el.

Közel egy évszázad telt el a Kopáncs-pusztai éremlelet néven ismert leletegyüttes „első” megtalálása óta, de akkor csak a kincs egy részét gyűjtötte be két gazda a szántás során. Az 1919-es fellelés pillanatában legalább 400 érme lehetett az éppen felforgatott területen, melyeken megosztozott a két megtaláló. Egyikük hamarosan túladott az érmeken, mindössze 4 db pénz maradt meg a találó családtagjainál, míg a másik gazda 231 db érmét őrzött meg. Később Eperjesy Kálmán ezen pénzek alapján ismertette röviden a Kopáncs-pusztai éremleletet.

A leírás szerint

"egy pénzzel telt fazekat vetett felszínre" az eke, azonban feltehetően csak az edény felső részét érhette el a szántás mélysége, így találhatták meg az orosházi múzeum emberei 98 évvel később a kincs maradványát.

A kincs pontos helyét – régi térképek és a korábbi leletről szóló leírás alapján – Kerekes György, az orosházi múzeum fémkeresős munkatársa határozta meg sikeresen. A lelőhely jelenleg természetvédelmi terület, ezért a Körös-Maros Nemzeti Park munkatársa, Balogh Gábor is figyelemmel kísérte a régészeti munkát. Az adott helyen fémdetektoros kutatást, illetve leletmentő ásatást végeztek az orosházi múzeum munkatársai, melynek során meglelték a több mint 770 éve elrejtett, s majd 100 éve megtalált kincs magját.

A nagyjából egy tömbben megmaradt 34 érme mellett a pénzeket tartalmazó kis méretű fazék aljtöredékei is előkerültek, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy egykor itt ásták el az ezüsttel teli fazekat. Az ásatási területről további 25 érme került elő, illetve a több évtizedes szántás következményeként, további több száz érmét találtak meg a kincs magja körül kb. 50×34 méteres területen szétszóródva.

Összesen 644 darab ezüstérme látott napvilágot, melyek túlnyomó többsége friesachi denár. A Karintia északi részén található Friesach városáról elnevezett, jó minőségű ezüstpénz bevett fizetőeszköz volt a 12–13. század folyamán, egészen 1240-ig vezetőszerepet töltött be a pénzforgalomban. Ezek mellett magyar királyok, II. Géza és III. István érméi is megtalálhatóak voltak a pénzek között (az 1919-es leletben II. István és III. Béla denárjai is szerepeltek).

Különlegesség, hogy a friesachi denárok mellett egy angol penny is volt a fazék aljában, ami a Robin Hood-legendából (is) ismert I. (Földnélküli) Jánoshoz köthető.

A 2017-ben feltárt pénzekkel együtt összesen 879 db érme tartozik a Kopáncs-pusztai éremlelethez – nem számolva a korábban eladott példányokkal.

A kincs elrejtési idejének meghatározásához még mindenképp további kutatás szükséges, az eddigi eredmények alapján azonban feltételezhető, hogy a tatárjárás kapcsán került a földbe a nagy mennyiségű ezüst.

A Kopáncs-pusztai kincsből fellelt összesen 879 db érme által felölelt körülbelül 100 éves időintervallum, valamint a pénzek jó állapota és jelentős ezüsttartalma alapján valószínű, hogy az érméket hosszabb idő leforgása alatt, s alapvetően ezüst mivolta miatt halmozták fel. Utóbbi állítást erősítheti az a kis ezüst huzalból készült ékszer (eredetileg feltehetően fülbevaló) is, ami a kincs közeléből, az érmék szóródási területéről került elő, s amely talán eredetileg szintén az edényben volt elrejtve a pénzekkel együtt.

A leletegyüttes feltárásában, illetve feldolgozásában közreműködtek az orosházi Nagy Gyula Területi Múzeum fémkeresős és régész munkatársai: Bene András, Benkő József, Biró Gábor, Bíró Gyöngyvér, Gyenge Antal Mihály, Kerekes György, Kvak Róbert, Rózsa Zoltán, Tóth Gábor, Zsikainé Náfrádi Krisztina és Zsikai Rajmund Péter. A kerámiaedény kiegészítését Rózsáné Feldmann Natália végezte.

Az éremlelet feltárásának története ide kattintva olvasható.