A gyorsan tovatűnő évek és az egymást követő évfordulók feltörő emlékei nem csak fénylenek, hanem fájdalommal is eltöltik emlékezetünket. Beczner László születésének 70., és halálának 20. évfordulóján könnyekkel áztatva emlékeztünk a gyorsan, és korán bevégeztetett, hittel és vágyakkal gazdag életre.

 

1963-ban ismerkedtünk meg, amikor a budapesti Növényvédelmi Kutató Intézetbe került, ahol én már három éve dolgoztam. A hazai növényvirológusok második nemzedékének kiemelkedő tagjaként a legközelebbi kollégám és egyik legjobb barátom lett. Közös szobánk, karnyújtásnyira lévő íróasztalaink, közös laboratóriumunk, üvegházunk és közös kutatási témáink, a növényvirológia új tudományos eredményei iránti közös érdeklődésünk és a megszerzett ismeretek megosztása feletti örömteli érzéseink szétválaszthatatlanul összekötöttek bennünket.