Hétpettyes vs. harlekin katica
Hétpettyes katicabogár vadmurokvirágon
A hétpettyes katicabogarat (Coccinella septempunctata) senkinek sem kell bemutatni: piros szárnyfedőit összesen 7 petty díszíti. Nagyon hasznos kis lény, hiszen mind lárva-, mind imágóalakban elpusztítja a levél-, illetve a pajzstetveket. A lárváját viszont kevesebben ismerik fel, ezért gyakran kártevőnek nézik. A szürke vagy fekete színű lárva testét is sárgás foltok tarkítják, 4-7 milliméter hosszú, teste rücskös, hernyószerű, és jól fejlett 6 ízeltlába van.
Levéltetű-kolónia kajszibarack levelén és az őket fogyasztó katicabogár
A hétpettyes katicabogár tehát mezőgazdasági szempontból igen hasznos kis rovar. Hozzá hasonló társa, a harlekin katica (Harmonia axyridis) is fogyasztja a levéltetveket, ezért is telepítették be Kelet-Ázsiából biológiai védekezés céljával. Azonban jó alkalmazkodóképessége révén túlszaporodott, kiszorítva ezzel az őshonos katicafajt. Ez az invazív faj agresszív terjedése miatt mára már több kárt okoz, mint hasznot.
Negatív hatásai a gyümölcsösökben, de leginkább a szőlő- és bortermelésben is tapasztalhatók. Táplálék híján sajnos megízleli az érő gyümölcsöket, szőlőben pedig szüretkor behúzódnak a szőlőfürt bogyói közé, majd ott is maradnak. Préseléskor a katicák keserű testnedvei a mustba kerülve rontják annak minőségét.
A harlekin katicák megkóstolták az almát is
A levéltetvek gyérítésében azonban lényegesen hatékonyabbak a levéltetűfürkészek (Aphidiidae). Az Aphidiidae család minden faja endoparazitoid, azaz lárvaállapotban, a levéltetvekben és kéregtetvekben élnek. Egyetlen fürkész nőstény 200-1000 tetűt is parazitálhat, úgy, hogy tojásait beléjük helyezi el. Hazánkban eddig 82 levéltetűfürkészfaj ismert.
Pókok a kertben: Hasznosak vagy sem?
Kertünkben nagyon sokféle pókfaj található, melyek többféle módon cserkészik be áldozatukat, és az étlapjukon is számos rovar szerepel. Azok, amelyek hálójukkal temérdek károsító rovart elfognak, úgymint a legyek, szúnyogok, bogarak, darazsak, levéltetvek, mezei kabócák, aknázók és atkák, igen jó segítséget nyújtanak nekünk a növényvédelemben.
Akadnak azonban olyan pókok is, amelyeknek olyan hasznos élő szervezetek szerepelnek az étlapjukon, mint a házi méh. Egyesek csak alkalmi fogyasztók, kivéve a viráglakó karolópókot (Misumena vatia). Ez a pókfaj a virágokra szálló vagy lépkedő rovarokat zsákmányolja el, így gyakran fognak el méheket is. A viráglakó karolópók az egyetlen Magyarországon élő pókfaj, amelyet kártevőként tartanak számon.
A pókok félelmetes, de fontos rovarok a kertben
Hazánkban hasznos pókfaj például a kertekben és ültetvényekben gyakran megjelenő darázspók (Argiope bruennichi), mely faj a keresztes pók rokona. A darázspók hálója sűrű szövésű, benne egy jellegzetes vezérfonallal, ami rovarcsalogató mintaként is szolgál. A vezérfonal hímzése visszaveri az UV-fényt, így csalogatva a rovarokat.
A darázspók szőlőültetvényekben is gyakori
A karolópókok más technikát alkalmaznak a zsákmányuk elfogására. Táplálékukat „karolólábaikkal” ragadják meg, melyek hosszabbak a hátsó két pár lábaiknál. Hálót nem szőnek, fényes nappal a növényeken vagy a talajon órák hosszat üldögélve várják prédájukat kitárt karokkal. Ha zsákmányuk elég közel kerül hozzájuk, átölelik és felfalják. Színükkel képesek alkalmazkodni a virágok színéhez, míg a drapp vagy barna színű karolópókok általában a leveleken tartózkodnak.
Az aranyos karolópók (Philodromus aureolus) hazánkban gyakori faj. Sok gyümölcs- és szőlőültetvény lakója lehet.
A karolópók tárt karokkal várja áldozatát
Nem minden méhecske, ami csíkos...
...és nem is darázs. A zengőlegyeket gyakran tévesztik össze a méhekkel és a darazsakkal sárga-fekete mintázatuk miatt. De ha jobban megfigyeljük őket, náluk hiányzik a jellegzetes „darázsderék” a tor és a potroh között. Emellett nincs fullánkjuk, nagy szemeik vannak, csak egy pár szárnyuk van, és csápjaik is aprók. A méhekhez hasonlóan a virágokat látogatják, és nektárral és virágporral táplálkoznak.
Különösen kedvelik az ernyős virágokat, mert azok nektárjához rövid nyelvükkel is könnyen hozzáférnek. Hazánkban kb. 600 zengőlégyfaj él.
Vadmurok ernyős virágzatán "legelésző" házi méh (a háttérben) és zengőlégy (elöl)
Az imágóval szemben lárváik többsége (a fajok kb. 40%-a) ragadozó életmód folytat, közülük nagyon sok levéltetveket fogyaszt, de vannak méh- és darázsfészekben élősködők is. A levéltetveket fogyasztó fajok imágói jellemzően a kialakult telepek mellé helyezik petéiket, hogy az abból kelő lárvák azonnal elkezdhessék táplálkozásukat.
A bemutatott ízeltlábúakon kívül számos más olyan ízeltlábú faj van, amelyek részt vesznek a kártevők gyérítésében, ilyen rovarok a fátyolkák, a futóbogarak, az imádkozó sáska, a fürkészdarazsak, a fülbemászók és a ragadozó poloskák stb.
Annak érdekében, hogy ezek a fajok tartósan megtelepedjenek, kertünkben használjunk minél kevesebb inszekticidet, azaz csak okszerűen alkalmazzunk rovarölő szereket.
Minél változatosabb növények találhatóak egy területen belül, annál több ízeltlábú talál számára megfelelő élő helyet, menedéket és táplálékot, ezért fektessünk nagy hangsúlyt a kertünkben termesztett növények sokféleségére.
Fontos, hogy ismerjük fel és védjük a hasznos élő szervezeteket!
A fotók a szerző felvételei.
