Jú­lius 2. Sar­lós Bol­dogasszony nap­ja

A ró­mai ka­to­li­kus egy­ház em­lé­ke­zik meg Szűz Má­riá­nak Ke­resz­te­lő Szent Já­nos édes­any­já­nál tett lá­to­ga­tá­sá­ról. A nap el­ne­ve­zé­se az ara­tás egy­ko­ri mód­já­ra utal, ami­kor a nők még sar­ló­val arat­tak. Ha­zánk­ban az ara­tás kez­dő­nap­ja­ként tart­ják szá­mon.

Jú­lius 4. Nem­zet­kö­zi szö­vet­ke­ze­ti nap

Ang­lia Rochdale ne­vű kis­vá­ro­sá­ban 28 ipa­ros lét­re­hoz­ta a vi­lág el­ső szö­vet­ke­ze­tét mely­nek az „Ér­de­mes Út­tö­rők Tár­sa­sá­ga” ne­vet ad­ták. Az 1895-ben e na­pon megala­kult Szö­vet­ke­ze­tek Nem­zet­kö­zi Szö­vet­sé­ge a rochdaleiek tisz­te­le­té­re nyil­vá­ní­tot­ta a szö­vet­ke­ze­tek ün­ne­pé­vé ezt a na­pot, amit 1927 óta rend­sze­re­sen meg is tar­ta­nak.

Jú­lius 20. Il­lés nap­ja

Év­szá­za­dos meg­fi­gye­lé­sek sze­rint ezen a na­pon, ill. e nap tá­ján gya­ko­riak a vi­ha­rok. E na­pon mun­ka­ti­la­lom volt, mert úgy gon­dol­ták, hogy aki ilyen­kor a me­zőn dol­go­zik, ab­ba be­le­csap­hat a vil­lám, a ter­mést pe­dig el­ve­ri a jég.

Jú­lius 22. Má­ria Mag­dol­na nap­ja 

Idő­já­rás­jós­ló hie­de­lem kap­cso­ló­dik eh­hez a nap­hoz: úgy hit­ték es­nie kell az eső­nek, mert Má­ria Mag­dol­na si­rat­ja bű­neit. Ma­ga Má­ria Mag­dol­na nap­jaink leg­vi­ta­tot­tabb egy­ház­tör­té­ne­ti sze­mé­lyi­sé­gei kö­zé ke­rült. Az evan­gé­liu­mi tör­té­net sze­rint a bű­nös élet­ből meg­tért, de egyes vé­le­mé­nyek sze­rint Krisz­tus fe­le­sé­ge, sőt gyer­me­ké­nek any­ja. Nem­ré­gi­ben ke­rült elő az epokríf írá­sok kö­zé tar­to­zó evan­gé­liu­ma.  

Jú­lius 25. Ja­kab nap­ja

Szent Ja­kab az apos­to­lok kö­zül el­ső­ként szen­ve­dett vér­ta­nú­ha­lált. ő a bú­csú­já­rók, utas­em­be­rek, ha­jó­sok vé­dő­szent­je. A nép­ha­gyo­mány sze­rint Ja­kab nap­ra kel­lett learat­ni a za­bot, mert ami kint ma­rad az el­vész. A Ja­kab na­pi idő­ből jó­sol­tak a vár­ha­tó té­li idő­já­rás­ra.

Jú­lius 26. An­na nap­ja, Szűz Má­ria édes­any­já­nak ün­ne­pe.

Szent An­na kü­lö­nö­sen tisz­telt vé­dő­szent­je volt a ka­to­li­kus asszo­nyok­nak, fő­ként a med­dő és ter­hes és szü­lő nők fo­hász­kod­tak hoz­zá párt­fo­gá­sért. Kul­tu­sza a kö­zép­kor­ban a ked­di nap­hoz kö­tő­dött – év­szá­za­do­kon át asszo­nyi do­log­til­tó nap­nak szá­mí­tott. A ha­gyo­mány sze­rint An­na napkor kezd­ték el a ken­der fel­sze­dé­sét.