Aszály van. Azért tragédiát emlegetni, mint azt egynémely gazdától hallottam, azért nem kell. Bár a talajok vízkészlete valóban csekély, azért ott, ahol a párolgást időben megakadályozták, a talajmunkákat követő lezárással, vagy a gabonavetések lehengerlésével, a felső 4-5 cm-es réteg alatt találunk nedvességet. Keveset, de találunk.
És most mi lesz a bacijaiddal? - kérdezi tőlem az egyik gazda. Én ugyan tavasszal a magágykészítés előtt kijuttattam, de találnak-e maguknak vizet? Vagy ők elvannak víz nélkül is?
Dehogy vannak! Víz nélkül aktív életformát a Földünkön nem ismerünk. Minden élőlénynek szüksége van rá. Csakhogy ezek, amilyen aprók, legalább olyan agresszívek is. Ami számukra szükséges, és a talajban megtalálható, elsőként szerzik meg maguknak. Gondoljunk csak például a pentozán hatásra. Mi is az oka?
Kicsi a bors...
Mire ez az írás megjelenik, remélhetőleg az Ég is megkönyörül a szomjazó vetéseken, és érkezik legalább 30 – 40 mm szelíd eső. A csapadékszegény tél utáni száraz tavasz nem segítette az őszi vetések megerősödését. A fejtrágyaként kiszórt N műtrágya zöme sajnos elveszett, mert csapadék hiányában csak kis töredék juthatott el a gyökérzónáig. Nagyobb hányada a több napon át tartó 15 – 18 °C-os felmelegedést hozó tűző napsütésben ismét elemi nitrogénné alakulva elpárolgott. Hát igen, a Sándor, József, Benedek nevükhöz méltóan gondoskodott a tavaszi kimelegedésről. Csak hát az a fránya eső. Nem csoda, hogy azt egyetlen népi szólás említi, az is csak májusra vonatkozólag.