Bioüzemanyagot előállító műszaki szakemberek szerint növényi termékekből háromfélét lehet előállítani: bioetanolt, biodízelt és biogázt (metán). A legnagyobb bioetanol előállító országok között van Brazília a cukornádra alapozott bioetanollal, őt követi az USA döntően kukoricára alapozva a bioetanol előállítását. Irodalmi tájékoztató szerint az USA-ban a jelenleg is épülő új beruházások szerint 2007. évben 4,7 milliárd gallon (18 millió m3) bioetanol előállítását, 2012-re 7,5 milliárd gallonra (28,5 millió m3) kívánják növelni.

 

 

 

 

 

Napjainkban az Európai Unió által felhasznált energia több mint fele importból származik. Magyarországon jelenleg ez meghaladja a 66%-ot. Az előrejelzések szerint ez az arány az Unióban 20 év múlva elérheti a 70%-ot is. Ezt felismerve hozta meg az EU még 2003-ban a direktívát, hogy 2007-ben 3,5%, 2010-ben 5,75%, míg 2020-ban 8%-ot kell elérni az üzemanyagoknál a bioanyagok részarányának. Magyarországon a jelenlegi mintegy 80 ezer tonna etanol gyártási kapacitását 2010-re 800 ezer–1 millió tonna kapacitásra kívánják növelni.

A kukorica szemtermése elsősorban keményítőt (65–72%) tartalmaz. De emellett egyéb anyagok is (nyersrost 2,3%, csiraolaj 3–5%, ásványi anyagok 1–2%) találhatók benne 13–14% víztartalom esetén. A normál kukorica keményítője 72–75% amilopektin és 24–28%-ban amilóz összetevőkre osztható.

A kukoricából történő bioetanol gyártás során napjainkban a kukorica szemtermésének nedves őrlésével keményítőt, majd élesztőgombák felhasználásával ebből „alkoholt” állítanak elő. A gyártás hatékonysága jelentősen nőtt az elmúlt időszakban, átlagosan 280 kg kukoricából 100 liter alkoholt lehet előállítani. A bioetanol a normál benzinmotorú gépkocsikban 10%-ig keverhető.

Magyarországi vonatkozásban számos ökológiai, technológiai, biológiai, genetikai, tárolási, logisztikai szempontot mérlegelve – elsősorban – a kukoricából történő bioetanol gyártás jöhet szóba. Növénytermesztési szempontból meghatározó jelentőségű az adott területen megtermett kukorica mennyisége a bioetanol gyártás számára. Ehhez megfelelő agroökológiai feltételeket (időjárás, talaj); kiváló genetikai alapokat (hibrid) és korszerű, precízen végrehajtott agrotechnikát szükségszerű alkalmazni.

Gyakorlati tapasztalatok szerint – az agrotechnikai elemek közül – a vetésváltás, a talajművelés, a növényvédelem indirekt, a tápanyagellátás, a vetéstechnológia (vetésidő, állománysűrűség), az öntözéses, a betakarítás pedig direkt módon befolyásolják a kukorica szemtermésének keményítőtartalmát és összetételét.

A kukorica termelőknek érdemes a bioetanol-kapacitások rövid időn belüli jelentős növekedése miatt olyan zárt termesztéstechnológiai modelleket kidolgozni – eltérő agroökológiai feltételek mellett – az adott „tájkörzetekre”, amelyek figyelembe veszik a biológiai–genetikai alapokat és az agrotechnikai elemek komplex rendszerét. Ezeknek a termőhely- és a fajtaspecifikus technológiának a kidolgozása olyan innovációs kutatás–fejlesztés tevékenységet jelent, amelyben a nemesítési és agrotechnikai kutatásoknak együtt kell működni a gyakorlattal és a feldolgozóiparral egyaránt.

László