Ez a növény nemcsak azért áll a vizsgálatok homlokterében, mert
a hajdúsági tájegység egyik legfontosabb ipari növénye, hanem ezért
is, mert az országnak nagy haszna van belőle. Kis alapterületű
országunkban több mint egymillió hektáron termesztjük ezt a
sokoldalúan hasznosítható növényt, s 250 millió dollár körüli
forgalmunkkal a hatodikak vagyunk azon a világranglistán, amely a
kukoricát legtöbbet exportáló országokat rangsorolja.
    Az egyetem kutatóinak hosszú távú kísérletei csaknem öt
hektárnyi területen zajlanak, s kiterjednek az egyes fajták
viselkedésére, eltérő tápanyag- és vízellátási feltételek között. Az
egyes években a kísérleti táblákon elért termelési eredményeket
összevetik az időjárási megfigyelésekkel is. Ez utóbbiak igen
érdekes eredményt hoztak. Egyik az, hogy kevés év akadt az elmúlt
harminc esztendőben, amelyben a kukorica tenyészideje alatt legalább
a minimálisan szükséges csapadék összejön, viszont sok volt a
kimondottan aszályos időszak. Ezért a termés biztonságához
feltétlenül szükséges az öntözés. Részben, hogy a növény hozzájusson
az éltető nedvességhez, de azért is, mert víz híján sem a termést
növelő tápanyagok, sem a növényvédelmi szerek nem szívódnak fel.
Erre a legjobb példát az 1995-ös, hatalmas kiterjedésű aszály 
szolgáltatta, amikor a nem öntözött kukorica szinte semmit sem
termett, s nagy részét csak jóval értéktelenebb silótakarmányként
lehetett megmenteni. Az öntözött területeken viszont az öntözés
mértékével párhuzamosan nőtt termés mennyisége, és javult a
minősége.
    Az viszont már az agrárium ökonómiai ellentmondásaihoz tartozó
jelenség, hogy a nem aszályos, de optimális mennyiségű csapadékkal
nem szolgáló években az öntözés költségei nem térülnek meg. (Egyes
szakemberek szerint példátlan, hogy a folyókon át jövő természeti
ajándék, a víz felhasználásáért komoly pénzt kell fizetniük az
öntöző gazdaságoknak. Igaz, nagy aszály idején volt már arra is
példa, hogy elengedjék a felhasználók által fizetendő egyes
díjakat).
    A vízzel kapcsolatos kutatási eredmény az is, hogy a kukorica
vetése idején a talaj felső rétegében meglévő vízmennyiségből ki
lehet kalkulálni, hogy egy négyzetméterre számítva mennyi az
optimális tőszám. Még mindig a nedvességnél maradva: az öntözés
időpontjainak megválasztása is fontos. A növekvő energiaárak miatt
nem mindegy, hogy szárításra szorul-e a kukorica, vagy sem. Jóval
kisebbek a költségek, ha a kukorica betakarításakor a szemek
nedvességtartalma minimális. El kell tehát kerülni a betakarítás
előtti öntözést, azaz a növényt korábban kell olyan feltételek közé
hozni, hogy kibírja a szárazabb őszi időszakot.
    A kutatásoknak külön jelentőséget ad a sokak által küszöbön
állónak minősített klímaváltozás. Ezt még ugyan nem lehet tényként
elfogadni, azt viszont igen, hogy a meteorológiai megfigyelések
történetében mért legmelegebb esztendők többsége az utóbbi
húsz-harminc évre esett. A kutatók abban is egyetértenek, hogy
hazánkban a melegedés nem abban nyilvánul majd meg, hogy
Magyarország átkerül a mediterrán klímaövezetbe. Inkább egyfajta
sivatagosodásre kell felkészülnünk, kevés csapadékkal, növekvő
szélsőségekkel, nagy nyári forrósággal és nagy téli hideggel. Ezek
hatásainak kutatása újabb feladatokat ad.
Gőz József

Forrás: MTI