Alig egy napja léptünk be júniusba, s várjuk a nyárias időjárást. Nem véletlen, hisz a kellemetlenül hideg április után a május is megmaradt hűvösnek, s ez kitartott a hónap utolsó napjáig. De legalább csapadékot hozott.
A havi csapadékmennyiség az ország nagy részén meghaladta a sokéves átlagot, általában 10-30 mm-rel, de a keleti országrészen és a Dél-Dunántúlon, főleg a határ zónájában elmaradt a sokéves átlagtól mintegy 10-15 mm-rel. Ennek kimondottan kedvező hatását tapasztaljuk mostanság, a talajok felső 50 cm-es rétege a hasznos vízkapacitás százalékában kifejezve 60-95%-os szinten telített. Ez jó indulás a nyári meleg napok, aszályos időszak előtt.
A károsítók is érezték a hűvösebb környezetet, később jelentek meg, lassabban terjedtek vagy éppen számukban visszaestek. A melegedés hozhat ebben változást, de a szeles napok szárító hatása miatt a várt kórokozó„robbanás” elmaradt. Ez nem jelenti azt, hogy nem terjednek, nem veszélyeztetnek, de a felszaporodás üteme szerencsére lassúbb.
Az elmúlt héten elkezdődött az akác virágzása, s vele együtt a bodza is hozza hatalmas „tányérjait”. A kissé hűvös, de kevés csapadékkal tarkított időjárás nem veszélyezteti, de nem is sietteti e növények virágzását, s ez jó a méheknek is, a méhészeknek is, és jó mindannyiunknak.
Kalászosok – már késésben vagyunk a preventív kezeléssel
A kalászosok általánosan virágoznak, még mindig nagyon fogékonyak a fuzárium (Fusarium graminearum, F. culmorum) támadására. Ez adja még mindig a meghatározó feladatot.
Alapvetően egészséges az őszi búza lombozata – fotó: Tóth Miklós
A helyzetet nehezíti, hogy többfelé megdőltek – elsősorban az őszi árpa – állományok. Ez tovább fokozza a betegség fertőzésének az esélyét, és kitolja a fertőzési időszakot. A múlt heti időjárás még mindig a kórokozó fertőzését segítette. Mindennap esett valahol, csak annyi, hogy nedves legyen a felület, ami segítette a betegség terjedését. A preventív kezeléssel már késésben vagyunk, de még mindig jobb kezelni, mint várni a csodát.
A lisztharmat (Erysiphe graminis) lassan terjed a felsőbb szárrészre vagy levelekre. Az időjárás kedvező a kórokozó terjedéséhez, így a betegség továbbra is figyelmet igényel. A lombkárosító betegségek (szeptóriás levélfoltosság –Septoria tritici, árpa hálózatos levélfoltosság – Pyrenophora teres és a fahéjbarna levélfoltosság – Pyrenophora tritici-repentis) lassan terjednek az állományokban, de a kép eléggé változatos. Sok helyen egészségesek a növények, az említett betegségek tünete csak az alsó leveleken, gyenge szinten találhatók, míg máshol gyors terjedéssel a tünetek már a zászlóslevél közelében is megtalálhatók. Éppen ez a bizonytalanság indokolja az állományok szemlézését.
Inkább csak elszórtan, de megjelentek a rozsdabetegségek is. A vörösrozsda (Puccinia triticina) a csapadékos, egyben melegedő időszakban jelent meg fogékony fajták tábláin. Egyelőre csak észlelési szinten, az Alföld egyes tábláin. A további melegedéssel terjedésének gyorsulására kell számítani. A sárgarozsda (Puccinia striiformis) fertőzése lassan terjed, de jelenleg még csak gyenge szintet ért el. E kórokozónak a melegedés kevésbé kedvező, bár a kórokozó rendkívüli alkalmazkodó képességről tett tanúbizonyságot. Mindkét betegség indokolja az állományok vizsgálatát s szükség esetén a védekezést.
A kártevők közül a vetésfehérítő bogár (Oulema spp.) lárvái károsítanak a leveleken. Lassú, elhúzódó a kelés és ebből következően a fejlettségi fokozat is. A tömegük csekély, és vélhetőleg már nem okoznak súlyos kártételi veszélyt.
A gabonapoloskák (Eurygaster spp.) is megjelentek, de számuk minimális, mint ahogy csekély számú a szipolyok (széles szipoly – Anisoplia lata) eddigi népessége is. Az imágó június elején szokott megjelenni, most ezeknél is észleljük az időbeli lemaradást. Sok helyen a leveleken túl a kalászt is károsítják a levéltetvek (Macrosiphum avenae, Shizaphis graminum). A Dunántúlon nem igazán gyarapodik a népesség, míg az Alföldön ez a jellemző.
Már a kalászban is megjelentek a levéltetvek – fotó: Tóth Miklós
Repce – a kártevők lassan visszaszorulnak a táblákról
A repce már a becőket neveli. A kártevők lassan visszaszorulnak a táblákról, de a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus assimilis) még megtalálható a táblákon, lassan befejeződik a tojásrakása. Lárvája a becőben fejlődik, s ez okoz kárt. Betegségek a nedves körülmények ellenére kevésbé jelentek meg, bár a fómás levélfoltosság és szárrák (Leptosphaeria maculans) tüneteinek gyakorisága lassan emelkedik.
A fehérpenészes szártőkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum) csak észlelési szinten, kimondottan nedves foltokban jelent meg. Remélhetőleg a szárazabb és meleg időszak lassítja a betegségek terjedését.
-min.jpg)
Erős repce, jól kötött – fotó: Lepres Luca
Kukorica – nehéz helyzetet teremt a gyomosodás
A kukorica kis növényei megerősödnek, növekedésnek indultak, 3-5-7 leveles növényeket találunk. A lilás elszíneződés a növény számára hideg időjárásra mutat, illetve az ennek következtében kialakuló tápanyagfelvételi zavart jelzi. Az érkező meleg hatására ez elmúlik, de a fejlődésbeli elmaradást lassan növi ki a növény. Szerencsére a csírakori kártevők kevésbé támadták a növényeket, mostanra azok veszélye csekély.
Barkókártétel kukoricán, de a nagyobb gond, hogy még mindig fázik a növény – fotó: Tóth Miklós
A gyomosodás viszont egyre inkább nehéz helyzetet teremt. A csapadékos májusban tömegesen keltek a gyomfajok, s gyorsan növekedtek. Mostanra már túljutottak a gyökérváltáson, illetve az érzékeny fenológiai állapoton, így egyre nehezebb a gyomirtás. Sajnos az eddigi időjárás – szél és csapadék – nehezítette a gyomirtó kezelések elvégzését.
Ez kukoricatábla, bár nehezen hihető – fotó: Lepres Luca
Napraforgó – változatos a fejlettségi kép
A napraforgó-állományok kiegyenlítődnek és erőteljes növekedés mutatkozik a táblákon. Egyelőre még változatos a fejlettségi kép, tájegységtől, vetésidőtől függően 4-6-8 leveles állományokat láthatunk. A barkók (Tanymecus palliatus) kártétele általában gyenge szinten maradt, de helyenként, foltokban ennél komolyabb kárt is észlelhetünk.
A levéltetvek már felfedezték az állományokat, általános a betelepedés és kolóniaképzés. A fekete répalevéltetű (Aphis fabae) és a sárga szilvalevéltetű (Brachycaudus helichrysi) a leggyakoribb fajok.
Sajnos a gyomosodás e kultúrában is tömeges és egyenletes. A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) óriási tömegben kel és gyorsan fejlődik. Bár léteznek posztemergens technológiák, a gyomirtás itt is komoly kihívás.
Gyomos napraforgó, a parlagfű dominál – fotó: Lepres Luca
Ez viszont erős, fejlett, tiszta napraforgó – fotó: Lepres Luca
Almások – egyre több a károsító
Almásokban egyre több a károsító, és emelkedik a fertőzési nyomás. A lisztharmat (Podosphaera leucotricha) fertőzése tovább emelkedik, különösen igaz ez az érzékeny fajtáknál. A szekunder fertőzés veszi át a vezető szerepet.
A tavasz során többször és a múlt héten is igen kedvezően alakultak a feltételek a varasodás (Venturia inaequalis) fertőzéséhez (gyakori esők, tartós nedvesség a lombozatban), így nem csoda, hogy a betegség első tünetei már megjelentek mind a dunántúli, mind a keleti országrész ültetvényeiben. Egyelőre a levéltüneteket csak szórványosan találhatjuk meg, de innen kezdve a fertőzési folyamatba a konídiumos alakok is belépnek. A kórokozónak kedvező időjárásban több fertőzési ciklus is elindult, de a relatíve alacsony hőmérséklet miatt hosszabb az inkubációs idő, vagyis mostanság jelennek meg az újabb tünetek. Amennyiben az ígért felmelegedés megvalósul, úgy a fenti inkubációs idő lerövidül.
Az almalevél-aknázómoly (Lithocolletis blancardella) és a lombosfafehérmoly (Leucoptera malifoliella), helyenként a sátorosmoly (Lithocolletis corilifoliella) repülése lecsökkent. Az almamoly (Cydia pomonella) első nemzedékének rajzása is tetőzött. A hűvös időjárásban elég hektikusan alakultak a csapdafogások, de a tojásrakás már elkezdődött, miközben az imágók repülése alacsony számban tovább tart. A lárvakártétel megelőzésére már most kezelni kell.
A szürke almalevéltetű (Dysaphis plantaginea) terjedéséről már korábban szóltunk. Egyre több helyen jelennek meg a zöld almalevéltetű (Aphis pomi) első egyedei a hajtások csúcsán. Az időjárás kimondottan kedvez a levéltetvek felszaporodásának, így a kis kolóniák gyorsan gyarapodnak, fokozódik a kártétel. A védekezés sürgetővé vált.
A vértetű (Eriosoma lanigerum) már felvándorolt a koronába. Egyelőre még „csak” a vázágakon, sebzéseken telepednek meg, de a szárnyas alakok megjelenése a szétterjedésüket segíti. Az enyhe tél során tömegesen telelt át a kártevő, akár kevésbé védett helyen is, így az induló populáció tömeges, ami a gyors felszaporodást teszi lehetővé. Ültetvényekben máris közepes – néhány helyen erős – fertőzés alakult ki.
Körtében is terjed a varasodás (Venturia pyrina), a fertőzöttség e kultúrában már a közepes szinthez közelít.
Csonthéjasok – sok a gond
A csonthéjasokban szintén sok a gond. A kajszifákon tömegessé vált a levéltetű (Myzus persicae) kártétele. Sajnos sokak figyelme kevésbé irányul a fagy miatt nem termő fákra, pedig ez a következő termesztési szezon kárára megy. Korán jelent meg és terjed a sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpophyla) tünete is. Az a pár gyümölcs, ami a fagy és monília után maradt, most foltossá válik.
Sztigminás levéllyukacsosodás tünete kajszigyümölcsön – korán megjelent – fotó: Tóth Miklós
A moníliás virág- és hajtászáradás (Monilinia laxa, M. fructicola) tünetei még mindig megjelennek. Sokan elvégezték a fertőzött hajtások eltávolítását, de ezt az új tünetek miatt meg kell ismételni. Azoknál, akik nem fordítanak erre figyelmet, sajnos a betegség a fákra nézve súlyos következménnyel jár. Ráadásul a betegség jelenléte a fás részekben vagy éppen a lombozatban a gyümölcsöt is veszélyezteti.
Az őszibarack esetében a tafrinás levélfodrosodás (Taphrina deformans) fertőzése teremtett súlyos helyzetet. A kezelések hatására az új hajtások már egészségesek, de a beteg levelek lehullanak, s ez sokat ront a fák kondícióján. A levéltetvek (Myzus persicae) itt is terjednek. Mindkét károsító ellen védekezni kell.
A cseresznye ígér viszonylag elfogadható termést, a korai fajtákat már meg lehet kóstolni. Veszély itt is van. A korábbi esők (még a múlt héten is) nyomán a gyümölcsök 20-25%-a kirepedt. Szerencsére a napos, szárazodó időjárásban a repedés lassan begyógyul, nem rothad a gyümölcs. Újabb esők esetén elindulhat egy rothadási folyamat, amit a zsendülő-érő gyümölcs esetén nagyon nehéz megállítani vagy lassítani.
Szerencsére a kirepedt gyümölcs nem rohad – fotó: Tóth Miklós
A cseresznyelegyek (Rhagoletis cerasi, R. cingulata) már ott napoznak a fák déli oldalán. A hűvös időjárásban kevésbé észleltük őket, a csapdák is kevesebbet fogtak, de tojásrakásuk már megkezdődött. A védekezéssel nem késlekedhetünk. A készítmény kiválasztásánál figyeljünk az élelmezés-egészségügyi várakozási időre és a tervezett szedés időpontjára.
A levéltetvek (Myzus cerasi) itt is szaporodnak a hajtások végein. Ezek ellen is védekezzünk, hisz a fa is meg a termés is (a fogyasztó is) bánja kártételük nyomait.
A madarak is segítenek a szüretben – fotó: Tóth Miklós
Szőlő – nagy a fertőzési nyomás
A szőlő 50-70 cm-es hajtásokat hozott, megjelentek a fürt (virág)kezdemények. Előreláthatóan a fenológiai lemaradás e kultúrában a virágzás csúszásában nyilvánul meg. Az állományok alapvetően egészségesek, de nagy a fertőzési nyomás.
Fürtkezdemények ígéretes számban – fotó: Tóth Miklós
Az időjárás eddigi alakulása mind a peronoszpórának (Plasmopara viticola), mind a lisztharmatnak (Uncinula necator) kedvezett. Több fertőzési ciklus indult el, de az alacsony hőmérséklet miatt tünet még nem jelent meg. Most a hőmérséklet emelkedésével a kórokozók fertőzése eredménnyel jár, vagyis hamarosan a tünetek megjelenésére kell számítani. A keleti országrészen inkább a lisztharmat megjelenésére számítanak, viszont a nyugati országrészen az időjárás inkább a peronoszpóra fertőzését segítette. A védekezéseknél érdemes mindkét kórokozót megcélozni, a fertőzést megelőzni.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!
Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!
_fill_540x300_0.jpg)
