Vegyes érzelmekkel zárták ezért az elmúlt évet a burgonyatermesztők és a kutatók egyaránt. Sajnos az a visszajelzés, hogy hosszútávon csak a legmagasabb szakmai színvonalon működő termelők tudnak hasznot előállítani a burgonyából –legyen az vetőburgonya, vagy étkezési burgonya. Ebből kifolyólag - szépen apránként - a veszteséget termelő üzemek abba kell, hogy hagyják a burgonyatermesztést, mert egyszerűen nem bírják azt a rendkívül árversenyt, amit a nagykereskedelmi láncok ránk kényszerítenek. Kicsit ellentmondásos a helyzet, mert nincsenek megbízható statisztikák, hogy jelenleg hány százalékot ér el a nagykereskedelmi láncok által lebonyolított forgalom a teljes burgonya fogyasztásunkból. Mindenesetre az a 10-15 százalék, amire taksálják az arányát, jelentősen meghatározza a kereskedelemben más szinteken előforduló, vagy forgalomba kerülő burgonyáknak az árát is. Alapvetően a vásárlók ezekhez az áruházakhoz viszonyítanak és mérnek.

Húsz forint körül van az önköltség, amit egyesek túlléphetnek, de lehet alacsonyabb önköltségen is előállítani burgonyát, nyilván nem extenzív körülmények között, hanem ellenkezőleg: minél intenzívebben kell a burgonyát termelni, öntözni. Nem mindegy, hogy milyen értékű burgonyát ültetünk el és sokszor a vetőburgonya ára és a minősége között szoros összefüggés van. Általában a jó minőséget magasabb árért tudják megvenni, viszont ha olyan fajtával próbálkozik a termelő, amit jó minőségben elő tud állítani, ehhez vírusellenálló fajtákra van szükség. A következő két-három évben – amikor már saját magának termel – akkor tud jelentős mértéken spórolni és utána ez az önköltség is alacsonyabb lesz –így versenyképesebben tud megjelenni a piacon.