Tavaly a szőlőt a jellemző betegségei mindegyike károsította, a tenyészidőszak első felében a lisztharmat, a nyár vége felé a peronoszpóra hatalmasodott el, de a zsendülő fürtöket a szürkepenész is megfertőzte. Az állati kártevők kevésbé károsítottak. Ennek megfelelően az áttelelt kórokozó tömeg alapján mind a peronoszpóra, mind a lisztharmat fertőzésére számítani kell. Általában a két betegség egyszerre nem támadja a szőlőt, az időjárás, a kialakuló mikroklíma erőteljesen befolyásolja, hogy melyik kórokozó lesz a domináns.

A tavaszi időjárás eddig mindkét kórokozónak biztosított olyan feltételeket, amelyek között az elsődleges fertőzések valamikor május 8-15. között megtörténtek. A tünetek még nem jelentek meg, vagy éppen a közeli napokban láthatók, hiszen viszonylag hosszú lappangási idő után mutatkoznak meg. A peronoszpóra hűvös időben két hét lappangási idő után mutat tüneteket, de ez az időszak a melegedéssel rohamosan csökken. A lisztharmat inkubációs ideje szintén hőmérséklet (és páratartalom) függő, általában kevéssel rövidebb a peronoszpóránál. Ebből következően elsőként a lisztharmat tünetek megjelenésére számítunk május második felében, s várhatóan láthatunk peronoszpóra tüneteket is május vége felé. A lisztharmat esetében a levél színén megjelenő sárgászöld folt lehet az első jel, ha ez szürkés-fehér micélium bevonatot fejleszt, akkor egyértelmű a tünet. A peronoszpóra esetében a levéltünet kör alakú, szintén sárgászöld folt formájában mutatkozik meg, az elkülönítő bélyeg, hogy a fény felé tartva olajfoltnak tűnik, illetve a fonákon megjelenő penészgyep kivirágzás. A védekezés egyrészt megelőző jellegű kezelés, illetve a tünetek megjelenése után célzott permetezés. A megelőzés időszakában (május közepe) kontakt hatású készítményeket használhatunk.

Szerencsére a lisztharmat és a peronoszpóra elleni készítmények keverhetők, együttesen kijuttathatók. A szerválaszték bőséges, éppen ezért csak hatóanyag csoportokat sorolok fel. A lisztharmat ellen bevethetjük a kén tartalmú, illetve a dinokap hatóanyagú készítményeket. A peronoszpóra ellen alkalmazhatjuk a hagyományos réztartalmú termékek valamelyikét, a ditiokarbamátok (pl. mankoceb, metiram), ftálimid (pl. folpet, kaptán) származékok csoportjába tartozó hatóanyagokat, a klórtalonil hatóanyagú szerek valamelyikét. Néhány szempont a választáshoz. A réztartalmú szerek átmenetileg visszafogják a szőlő növekedését, általában a tenyészidőszak második felében javasoljuk használatukat. A ditiokarbamátok kicsit lazítják a hajtások szöveteit, ezért fogékonyabbá válik a növény a betegségekre. A kaptán hatóanyag használatát virágzás után laza szerkezetű talajon nem javasoljuk, levélsárgulást okozhat. A klórtalonil az előbbiektől kicsivel drágább, feltételes forgalmú készítményekben található, de jó hatékonyságú, viszonylag hosszú hatástartamú, ezért virágzás előtt kijuttatva sokáig védi a szőlőt. A hatóanyagok különböző gyári kombinációi is alkalmazhatók. A tünetek megjelenése után a védekezés irányát meghatározza, hogy melyik kórokozó fertőzte meg állományunkat, az időzítést pedig meghatározza a fertőzésre kedvező időjárás. Nedves, csapadékos, nem túl meleg időjárás a peronoszpóra fertőzését segíti elő, a meleg, párás időjárás pedig a lisztharmat fertőzését erősíti.

A virágzás utáni időszakban lehetséges, -erős fertőzési nyomás, esetleg járványveszélyes helyzetben indokolt-, a felszívódó típusú készítmények alkalmazása, de erről majd később. Az állati kártevők közül a levélatka csak helyenként szaporodott fel (pl. mátraaljai borvidék), így a védekezésre ott kell figyelni. A speciális atkaölő készítmények (pl. flufenzin, piridaben hatóanyagú) használhatók, ezek a szőlő gubacsatka ellen is nyújtanak védelmet rövid hajtás állapotban kipermetezve. Kisebb fertőzés esetén a kén atkagyérítő hatása is elég lehet. Megkezdődött a szőlőmolyok, elsősorban a tarka szőlőmoly tojásrakása. Várhatóan egy hét múlva kikelnek az első kis lárvák, ez indokolja, hogy a védekezés során rovarölő szert is tegyünk a tankkeverékbe. A foszforsav észterek (diazinon, foszalon hatóanyag), vagy a kitinszintézis gátló hatóanyag csoport alkalmazható. A foszforsav észterek bekeverése előtt célszerű keverési próbát végezni kis mennyiséggel.

Forrás: http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=181960&rid=PWtqTQ==