A legutóbbi várható termésbecslésben már olyan hozamadatok szerepeltek, amiket korábban csak a merészebbek gondoltak, és még ők sem igazán remélték. Ahogy az árpánál is már volt meglepetés a hozamokat illetően, úgy a repce is jobb lett a vártnál és most már talán nagy biztonsággal mondhatjuk, hogy a búza is rekordközeli termést adott az idén.

Nem felhőtlen azonban az öröm – a mennyiség sajnos nem párosul hasonlóan jó minőséggel. Az arányokat illetően fordult a korábban jellemző megoszlás és lényegesen kevesebb a malmi búza, mint szokott lenni. Tapasztalataim alapján 40 százalék körülre teszem azt a részt, ami minden tekintetben hozza a malmi minőséget és eléri a legalább 12,5 százalék fehérjetartalom mellett a 28 százalékos sikértartalmat is. Az egyéb paraméterek is megfelelnek a szokványosoknak.

Másik 40 százaléknyi arány a „határokon billegő” minőséget produkáló mennyiség. Itt már jellemzően 11 százalék minimum fehérjetartalommal kell számolni, de vagy a sikértartalom vagy a sikér minősége nem felel meg, és így az euro kategóriába kerülhet csak az áru. Ez a minőségi kategória az azonban, amit exportra jelentős volumenben el lehet adni, így én ezt nem tartom takarmányminőségnek, hiszen a végső felhasználás ez esetben is étkezési célú.

A fennmaradó 20 százalék az, ami tényleg takarmányminőség és ez nem csak amiatt van, hogy „nem sikerült” a jó minőség, hanem amiatt is, hogy ténylegesen ilyet is akartak a termelők előállítani. Az már más kérdés, hogy megint lehetnek olyanok, akiknek még ez is rosszabbul sikerült, mint várták.

Így a 2016/17-es szezonban megint magas belföldi takarmány-felhasználási arányt várok, és ha az export volumene nem fogja meghaladni az idei szezonét úgy egy rekord-termés esetén további készlet-felhalmozódás jöhet.

Nagy kérdés azonban, hogy mihez képest tudjuk nézni az exportálandó többletet és merre van esély ennek elhelyezésére. Az elmúlt években szerintem folyamatosan vagy valahova „eltűnik” a búza vagy tényleg vannak olyan készletek, amelyek mivel sok helyen vannak szétszórva, nem feltűnőek, de mégiscsak a kínálati oldalt növelik.

Mostani ábránkon az elmúlt négy szezon és a most kezdődő szezon számait tettem egymás mellé. Ha a nagyjából konszenzuson alapuló adatokat nézzük, látszik, hogy minden évben kicsit több volt az előállítás, mint a felhasználás.

A magyar búzatermelés -és felhasználás (eto)

Ez a többlet már a 2012. évi termés előtt is valamilyen szinten jelen volt, de most szándékosan nem jeleztem a szezon elejei nyitókészleteket, mint kínálatnövelő mennyiséget, mert ez az az adat, amit senki sem akar vagy tud megbecsülni. Idén május-júniusban ezt a számot millió tonnán felülre tették a szakmában és én is 1,2 -1,4 millió tonnára becsülöm.

Önmagában ez a szám nem lehetetlen, hiszen ez a kb. 25 százalékos adat más országok és régiók esetében is jellemző, de itthon azért nem ez volt a jellemző, hanem az egy-másfél hónapos szükséglet tárolása. Erre meg elegendő lenne 350 ezer tonna körüli mennyiség. Igaz, ennél már régóta nagyobb mennyiséggel számolunk, a tőlünk független külföldi elemzők is legalább 700-750 ezer tonnás átmenő készlettel kalkuláltak, de úgy, hogy ők a tavalyi export volumenét 2 millió tonnát valamelyest meghaladó szintre becslik.

Enélkül is kiugrik, hogy a stabil malmi felhasználás mellett növekvő takarmány-felhasználással is számolunk, de az export sehogy sem akar 2 millió tonna fölé menni, sőt az eddig ismert 2015/16-os adatok alapján még el is marad ettől a volumentől. A már hivatkozott elemző cég, a Tallage legutóbbi elemzésében a 2016/17-es szezonra 2,2-2,3 millió tonnás exportot vár, azzal számolva, hogy a szezon végén a mostanihoz hasonló lesz a készletszint.

búza

A takarmányminőség esetén történhet nagyobb mennyiségű készletfelhalmozódás – fotó: Shutterstock

De mi van, ha tévedünk a készleteket illetően és tényleg nagyobb az átmenő mennyiség. Hova lehet ezt a mennyiséget elhelyezni?

Az elmúlt négy szezont tekintve a mennyiség több, mint egyharmada ment Olaszországba, kb. 15-25 százaléka Romániába és kb. 10-12 százaléka Ausztriába, illetve Boszniába. Mi következik ebből és mi lehet az idei termés sorsa? Azt kell számba vennünk és itt visszatérek a cikk elején említett minőségi arányokhoz, hogy melyik piac mit keres.

Tapasztalataim alapján ez az exportszerkezet egészséges és az idén megtermő minőséggel is jól kielégíthető. A piacok ugyanis azt keresik, amit megtermeltünk, hiszen az olaszok túlnyomórészt az euro-minőséget várják el tőlünk, vagyis a 11 százalék fehérje, 220-as esésszám és 76-os hektolitersúly, ami kell. Azt vélelmeztem, hogy a magyar termés kb. 40 százaléka lesz ilyen. Ez a 40 százalék is bőven 2 millió tonna és az olasz rendeltetésre az elmúlt években kb. 600 ezer tonna búza ment ki. Ha a statisztika téved, én is, de ebből az arányból is látszik, van piacunk.

Románia továbbra sem vég-rendeltetés. Idei exporttöbbletük 5 millió tonna körül várható, nem gondolhatja senki komolyan, hogy az évi 300-400 ezer tonna kivitel jelentős része nem megy onnan tovább a tengerentúlra. Ausztriában és Boszniában talán más helyzet. A bosnyák érdeklődés egyértelműen a javító minőségre vonatkozik, az osztrák kivitel minőségi arányait nehéz megmondani – oda megy szinte minden. Van még német exportunk is és megy még máshova is, de ezek aránya már csak 3-5 százalék körül van, biztos, hogy nem ezek az eladások fogják meghatározni a piacot.

Végignézve a hosszabb távú idősorokat (és emlékezve szakmai életem elejére), ha nem tudjuk megtartani a kb. 2 millió tonnás jelenlegi piacainkat, úgy mindenképpen olyan távoli piacok felé kell, hogy elmozduljon kivitelünk, ahol már a földrajzi helyzetünk miatti hátrány jelentősebben fog érvényesülni.

Leegyszerűsítve a képletet, ahhoz, hogy eljussunk a tengerentúlra a fekete-tengeri régió kínálatával kell versenyezni, ahol a kb. 10-15 EUR/to-val alacsonyabb áron tételekkel találkozunk. Az új célpiac árából levonva a 25-35 EUR/to-s költséget adódik, hogy ha nem tudunk közvetlenül eljutni eddigi piacainkra, hanem más alternatívát kell keresni az nagyjából 15 EUR/to-val alacsonyabb árat eredményezhet.

Ahogy most látom az érdeklődéseket és az eladói ajánlatokat, változatlan világpiaci helyzet és árszintek mellett a malmi minőséget el nem érő minőségű búza ára könnyen eshet még 10, de akár 15 EUR/to-t is. Forintra átszámolva ez azt jelenti, hogy a mostani 36.000-38.000,-Ft/to-s EURO kategóriájú búza árszintje 33.000,-Ft/to közelébe eshet, ami magával viheti a takarmány gabonák árát is.

A malmi búzát nem féltem ennyire, az említett arányból legalább a fele itthon kell, a másik része meg értékesíthető lesz a hagyományos piacainkon is. Talán lassabban és nehezebben, mint eddig, de a kereslet valószínűleg meglesz rá, így tartott árszinteket várok, sőt akár még kicsit emelkedhet is az árszint az év vége felé.

Agroinform.hu – Bidló Gábor