Az EU ez év december 6-án konferenciát rendezett a mezőgazdaság kilátásairól, különös tekintettel a klímaváltozásra és a források elérhetőségére. A rendezvényen Phil Hogan, mezőgazdasági biztos az alábbiak szerint foglalta össze az EU mezőgazdaságának helyzetét és kilátásait.

Az EU vezetés és a tagországok együttes erőfeszítése révén mára gyakorlatilag majdnem teljesen sikerült úrrá lenni a hús- és tejszektor válságán, amelyek a Közösség eddigi történetének legnagyobb megrázkódtatását váltották ki. Ezek súlyos veszteségeket okoztak, de mára a piaci egyensúly nagyjából helyreállt, és az árak már többnyire fedezik a termelők költségeit és nyereségét, és remény van arra, hogy a felhalmozódott készletek fokozatosan leapadnak. Emellett a válságokból levonható tanulságok bizonyára segítenek leküzdeni, illetve megelőzni a hasonló megrázkódtatásokat.

A világ mezőgazdasága előtt óriási feladat áll: megoldani a rohamosan növekvő lakosság élelmiszer-ellátását, méghozzá apadó források mellett (talaj- és vízkészletek szűkülése, degradáció, szennyeződés, stb). Az EU mezőgazdaságának 2020 utáni jövője Hogan szerint akkor lehet sikeres, ha nem a KAP sokadik megreformálásán, hanem egy teljesen új, valamennyi tagország helyzetét és igényeit, illetve a 21. század követelményeit messzemenően figyelembe vevő, új agrárpolitika megalkotásán gondolkodunk.

Ennek során támaszkodni kell más térségek és gazdasági tömörülések szabályozási és irányítási tapasztalataira, mivel az EU nem egyedüli birtokosa az ehhez szükséges bölcsességnek. “Az üres szónoklatoktól el kell mozdulnunk a tartalmas megbeszélések és viták irányába“ – mondta Hogan.

termelő

Az új agrárpolitikának figyelembe kell vennie az egyes tagországok helyzetét és a 21. század követelményeit – fotó: Shutterstock

Az új politika kialakításánál elsősorban az alábbiakra kell koncentrálni:

– A világpiaci helyzet tanulmányozása alapján hatékony intézkedések kidolgozása a válságok kezelésére és főleg megelőzésére;

– Az agrártermelők pozíciójának javítása az élelmiszerláncon belül;

– A környezetszennyeződés, többek között az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése;

– A mezőgazdasági termelés biztonságos finanszírozásának elősegítése célirányos és kedvezményes hitelek útján;

– A termelők folyamatos tájékoztatása a világpiac helyzetéről, valamint a kereslet-kínálat és az árak alakulásáról a túltermelés megelőzése és a belső piac egyensúlyának fenntartása érdekében;

– A rendelkezésre álló anyagi eszközök (támogatások) célirányos és hatékony felhasználása;

– A precíziós gazdálkodás eszközeinek alkalmazása a hatékonyság és a versenyképesség növelése érdekében, a termelési források takarékos felhasználása és az élő környezet kímélése mellett;

– Az EU farmertársadalma elöregedésének megállítása (mivel jelenleg a 35 éven aluli agrártermelők részaránya mindössze 6%), és egy olyan új generáció munkába állásának elősegítése, amely a mezőgazdaságból akar megélni, és a mezőgazdaságért kíván dolgozni;

– Az EU agrárexportjának támogatása és új piacok felkutatása, tekintettel arra, hogy a Közösség a tagországok szükségletének mintegy kétszeresét képes – más térségekhez viszonyítva kedvező ráfordítás mellett – megtermelni, ezért számunkra „a külföldi siker itthoni siker“.