„Nem mindegy, hogy rendesen csinálom, vagy úgy, ahogy szoktam…”

– Mikor és milyen céllal alakult az egyesület?

Az egyesületet 2005-ben hoztuk létre azzal a céllal, hogy egy hatékony információterjesztési módszert vezessünk be, melynek segítségével érdekes tudnivalókat közölhetünk a kukoricaágazat szereplőivel. Tevékenységünk sikerességét egyrészt a számok tükrözik, hiszen az alapító 18 főről mára a tagság létszáma 100 fölé duzzadt, másrészt a szakmai visszajelzések igazolták, hogy a Magyar Kukorica Klubnak van létjogosultsága és tennivalója az országban.

– Mi motiválta az egyesület létrehozásában?

A Kukorica Klub megalakulásához hosszú út vezetett. A gyakorlati mezőgazdálkodással a Mezőfalvai Állami Gazdaságban ismerkedtem még 1967-ben, ahol első feladataim közé tartozott hibridkukorica vetőmag-előállítás egy nagy elemének, a címerezésnek az ellenőrzése. Az évek során a termesztés minden mozzanatával megismerkedhettem. Nem szoktak ilyen számokat közölni, de a gazdaságokban (Mezőfalva, Enying) töltött évek során halmozottan mintegy 54 ezer hektár vetőmag és takarmánykukorica termesztésének irányításában vettem részt. Hivatalból kizárólagosan csak az OMMI-nál (ma: NÉBIH, 1999-2006) foglalkoztam a kukoricával, hiszen vegyes gazdaságokban dolgoztam. Második munkahelyem, a KSZE is kibővítette palettáját a búzára és napraforgóra. Az pedig természetes volt, hogy még később, egy vetőmagos cég marketingeseként a kukoricával legyen a legkevesebb dolgom. Az is igaz, hogy éppen itt töltött éveim alatt vettem részt egy kukoricás és egy vetőmagos könyv szerkesztésében, valamint írásában. Közben a Növényvédelmi Tanácsok folyóirat (az Agroinform kiadásában) főszerkesztő-helyetteseként az újságírás területére is ellátogattam.

A Klubbal kapcsolatos döntésemet talán meghatározó módon befolyásolta, hogy az Agroinform tulajdonosa, Bolyki István engem „delegált” az EUROFARM-ba, az Európai Unió vezető agrárszaklapjai főszerkesztőinek igen aktív, elkötelezett hivatásos újságírói klubjába. Tőlük tanultam, hogy milyen fontos, milyen nehéz és mekkora felelősséggel jár a szakmai tájékoztatás. Az OMMI-ban tettem szert kísérletezési és fajtakísérleti adatok kezelésével kapcsolatos tapasztalatokra. Ez biztosította, hogy sikerrel fogtunk bele a Top20 kukorica-fajtakísérletek bevezetésébe. A fajtakísérletezés nagy hiányt pótol, jóllehet alig van támogatottsága, az állam részéről éppenséggel semmi. Meglep, hogy milyen kevesen látják, hogy a fajták rezisztencia, ökológiai és technológiai tulajdonságainak a jelenleginél sokkal megbízhatóbb ismerete nélkül nem fog működni a precíziós gazdálkodás. A nemzetközi tapasztalatokat tekintve a Német Kukorica Tanács (DMK) és az Amerikai Kukoricatermesztők Szövetsége (NCGA) tevékenységéről szerzett ismeretek adtak bátorítást. Ez azonban mind nem lett volna elég, ha nem áll a gondolat megvalósítása mellé sok kiváló kolléga, barát és ismerős a szakma legkülönbözőbb területeiről.

– A kukoricaágazatban érdekelt termelők ismerik a legfontosabb eredményeket. Hol juthat hozzá kellő információhoz egy nem klubtag?

Aki ragaszkodik a nyomtatott információáramlási formákhoz, az a „Kukorica Barométer”-ben tud tájékozódni a termésversenyek és a fajtakísérletek eredményeiről, valamint a klub életéről szóló legjelentősebb eseményekről. Aki már a digitális világban érzi jobban magát, az az internetes oldalunkon, a www.magyarkukoricaklub.hu oldalon találkozhat velünk.

– Hogyan zajlanak az egyesület termésversenyei?

A termésversenyek – talán a közhiedelemmel ellentétben – nagyon szigorú szabályokhoz vannak kötve. Ahogyan azt a szabálykönyvünkben is megfogalmazzuk: „A termésverseny célja, hogy rávilágítson a kukoricatermesztés lehetőségeire, népszerűsítse és elterjessze a legeredményesebb termesztési módszereket, és hozzájáruljon a vidéki élet és a mezőgazdasági tevékenység jobb megismeréséhez, tekintélyének emeléséhez.” A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy szigorú szabályok között és szigorú ellenőrzés mellett folyik egy olyan egészséges verseny, amelyben a leghatékonyabb termesztési módszerrel a legnagyobb hozamot szeretnénk, ha a gazdálkodók elérnék. Számoltunk vele, de úgy is történt: a hiteles eredmények mellé más is szívesen adja a nevét. Így nem csak az eredmények válnak közismertté, hanem az elérésükhöz szükséges módszerek, anyagok, eszközök is nyilvánosságot kapnak.

– Mekkorák az országos maximumhozamok? Hogy viszonyulnak ezek az adatok a világ többi részéhez?

Az országos verseny eredményei természetes módon változóak. Míg 2014-ben 16,15 tonnával nyerte meg a versenyt Papp Mihály (Nyírderzs), addig 2010-ben ez az eredmény még a dobogós helyre se lett volna elegendő, hiszen ekkor Mikó Ferenc (Mátyásdomb határában) 18,36 t eredményt tudott felmutatni, amivel magyar csúcstartónak minősül. Ez világviszonylatban még messze elmarad a rekordoktól, hiszen Amerikában például öntözéssel a 28,5 tonnás korábbi csúcsot is meghaladták már, az öntözés nélküli maximum pedig elkerüli a 27 tonnát hektárra számolva. A termésösszetevők elemzéséből arra a következtetésre jutottunk, hogy nem kergetünk álmokat, ha 21 a tonnás termést mi is kitűzzük célul!

– Az országon belül is jelentős időjárásbeli, talajtani különbségek hogyan jelentkeznek a versenyben?

A versenyt nem csak országosan hirdetjük. Régiónként, sőt, termesztéstechnikai szempontokat figyelembe véve is kategorizálunk. A száraz és az öntözött kategóriákat eleve külön értékeljük. Ezen kívül a hagyományos, forgatás nélküli és további kategóriák is szerepelnek. A jelentős különbségeket azonban nem ez okozza. Ellenőrzésekkor, határszemle esetén rendszeresen találkozunk azzal, hogy két egymás melletti táblán is jelentős különbségek láthatók. Erre is utal a mottónk: Nem mindegy, hogy rendesen csinálja valaki, vagy úgy, ahogy szokta.

– Ezek szerint megvannak azok a termesztéstechnikai-technológiai elemek, amelyek garantálják a magas hozamot.

Igen, bár itt is meg kell jegyezni, hogy nincs egyetlen üdvözítő megoldás, megbízható eredményt csak rendszerszerű tevékenységgel lehet elérni. Persze titok sincs. A „Kukorica Barométer”-ben a verseny részvevői pontosan megadják a termesztéstechnológiai paramétereket, a talajműveléstől, a növénytápláláson át a növényvédelemig.

– Mennyire felkészülték a mai gazdálkodók?

A termésverseny számomra azt a visszajelzést is hordozza, hogy a gazdatársadalom jó szakemberekből, termesztőkből és szaktanácsadókból áll össze. Ahol van rá igény és a források is rendelkezésre állnak, ott szép eredményeket lehet elérni. Azonban a gazdatársadalom ma kettős kihívás előtt áll. A teljes társadalom digitalizálódása miatt a számítógép-használat elterjedésével rengeteg új információt tudunk bevinni a döntés-előkészítési és döntéshozatali folyamatokba. Elég arra gondolni, hogy az időjárás-előrejelzés, a tőzsdei információk vagy a géppiac online megjelenése milyen változásokat hozott a gazdák életébe. Ezek mind új kihívásokat is jelentenek. Úgy látom, hogy generációváltás is folyamatban van. Egészséges esetben ez nem a gazdaságok átvételét jelenti, hanem tényleg egy folyamat, ahol a fiatal gazdálkodók bekapcsolódnak a termesztésbe, ugyanakkor az idősebb generáció tapasztalatait nem vetik el. Itt is, mint az élet minden más területén, a kommunikáció és a kompromisszumkészség a kulcskérdések.

– Visszatérve a technológiai kérdésekre: hol tartunk most? Mik a legmodernebb megoldások, amelyek nem csak külföldön, hanem itthon is alkalmazhatók?

Technológiai értelemben véve összehasonlíthatóak vagyunk a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokkal. A különbség a lehetőségek kihasználásában van. Nemrégiben zajlott egy sikeres tanulmányút az Egyesült Államokban, ahol többek között a volt világbajnok NCGA versenyző David Hula farmját is meglátogattuk. Az ott szerzett tapasztalatok új erőt adnak a résztvevőknek a kukoricatermesztés tökéletesítésére. A technológiai lehetőségek ma már ott tartanak, hogy vetés során akár fajtát változtassanak, tőszámot szabályozzanak vagy a vetőkocsikat megfelelő erővel lenyomva biztosítsák az egyenletes vetést eltérő talajellenállású területeken. Ez már afelé mutat, hogy az alapadatok felhasználásával a területen belüli különbségeket figyelembe véve gazdálkodjunk. A precíziós vagy helyspecifikus növénytermesztés ezen a filozófián alapszik, melyet egyre több gazdaság alkalmaz sikeresen. A jól felkészült gazdák számára ma már a „Smart Farming” is alapfogalommá válik, mert látják a gazdák, hogy az információ valódi értéknövelő tényező a gazdálkodásban.

– Ezek alapján a jövőbeli sikeresség érdekében mire érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni?

Talán a legfontosabb, hogy nem a mindenek feletti termésnövelés a cél, hanem a hatékonyság növelése, ami persze gazdaságossági és környezetvédelmi kérdéseket is magában foglal. A kukoricatermesztést fenntarthatóan és versenyképesen kell végezni. Be kell azt is látni, hogy nem minden terület alkalmas a gazdaságos termelésre, hiszen a gazdaságosság költség, termésmennyiség és árak függvénye. Lehet kiemelkedően magas terméseket elérni óriási ráfordítással, de ez nem biztos, hogy gazdaságos lesz. Azokat a területeket, ahol a gazdaságos termesztés nem megvalósítható, azokat a kukoricatermesztés szempontjából „el kell engedni”. Azt gondolom, hogy megteremthetők annak a feltételei, hogy kialakuljon és beágyazódjon egy tudás alapú gazdatársadalom, amely képes lesz a növénytermesztést – ezen belül is a kukoricatermesztést – magas szinten művelni.