Növényvédelmi előrejelzés: a szárazság mellett a szeptória fenyegeti a kalászosokat, de a vetésfehérítő is beindult

Tagadhatatlan, hogy ennek a rövid kis elemzésnek a célja a növényvédelmi helyzet áttekintése, s hogy a jelen állapotból kiindulva a közeljövőben várható tendenciákat jelezze. Ennek fényében talán érthető ha a „felemás” jelzőt használjuk, ami a száraz tavasz kedvező hatásaira utal a növényvédelem területén. Ezek a kedvező hatások: a monília és a tafrinás levélfodrosodás megjelenésének eddigi elmaradása, a kalászosok kórokozóinak lassú terjedése, és még lehetne találni néhány ilyen pozitívumot.

A múlt hétre, a hét vége időszakára kaptunk némi ígéretet, hogy esőt kapunk, s aztán a megvalósuláskor sajnos csak a nyugati határszél kapott az áldásból, ott is csak 8-15 mm mennyiségben. Ez csak pillanatnyilag segített egy keveset, de mégis sokkal jobb, mint az ország nagyobb részén, ahol csak elvétve s kis mennyiségben esett. Így aztán helytállóbb a megállapítás, amely a folytatódó száraz időjárásról szól, napsütéssel, felmelegedéssel, széllel. Szerencsére a hajnali fagyok elmaradtak.

Most ismét nagy reményekkel várjuk a következő napokat, a meteorológiai szolgálat újra csapadékos napokat jelez a hét második felére, s talán a jövő hétre is jut belőle.

A szántóföldi kultúrák már jelzik a vízhiányt. Az őszi kalászosok állománya kicsit ritka, a bokrosodás az őszi árpánál már a végén tart, szárba indul a növény. Ezzel szemben az őszi búza bokrosodása lassan indult, s nem igazán tudott kiteljesedni. A száraz vidékeken a búza „ül” és várja az esőt, máshol – csapadékosabb tájon – a bokrosodás hozott 4-5 mellékhajtást. A tavaszi kalászosok kelése elhúzódó, a kialakuló állomány heterogén, nem igazán biztató a kép.

Az őszibúza-állományok az esők után „felfrissültek”, máris élénkebb zöld színt mutatnak. Már korábban meg lehetett figyelni, hogy az állományokban sok a sárguló levelű növény, s ez a sárgulás az esők után (már ahol volt) nem csökkent, hanem határozottan növekedett. A tünetek elsődleges oka vélhetően a szárazság okozta stressz, illetve a száraz talajállapot miatt kialakuló tápanyagfelvételi problémák.

A további vizsgálatok viszont a szeptóriás levélfoltosság jelenlétét is kimutatták. Nedves kamrában tenyésztve a foltokon megjelentek a piknídiumok, amelyeket a mikroszkópos ellenőrzés is megerősített. Állományokban csak észlelési szinten lehet (még) olyan foltot látni, ahol piknídium is van. Tekintettel arra, hogy a kórokozó fertőzéséhez kevés csapadék szükséges, illetve a nedves, párás körülmények kedvezőek, s mi éppen ilyen időjárásban bízunk a következő napokban, az állományok ellenőrzése nagyon fontos.

Szeptóriás foltosság őszi búzán

A Dunántúlon a betegség gyors terjedését figyelték meg, főleg a csapadékos körzetben, de az ország más részein is megfigyelhető kezdeti tünete. A száraz időjárás miatt sokszor elmaszkoltak a tünetek.

Ismert, hogy a betegség a környező országokban már néhány hatóanyaggal szemben rezisztenciát alakított ki (pl. tebukonazol, propikonazol, triadimenol), így a kombinációk alkalmazása ajánlott. Jó megoldásnak bizonyult az azol+SDHI csoportba tartozó hatóanyagok kombinálása vagy ilyen gyári kombináció alkalmazása, de a triazol+strobilurin hatóanyag-kombináció is jó választás lehet.

A fertőző tömeg adott, az időjárás várható alakulása a kórokozónak is kedvez, így készüljünk a tábláink ellenőrzésére és a gyors beavatkozásra.

Szeptória és élettani tünetek őszi búzán

Őszi búzában a lisztharmatfertőzés növekedett, a nyugati megyékben szinte berobbant az esők után. A sűrűbb, tápanyaggal jól (túlzottan jól) ellátott állományokban a szár alsó részét és az alsó, talajhoz közeli leveleket érinti a betegség. Ezekben az esetekben, illetve a betegségre érzékeny fajtákon/hibrideken – ha még nem tették – sürgősen indokolt a beavatkozás!

Lisztharmat őszi búzán

A sárgarozsda telepei a szárazság ellenére is fennmaradtak, habár akkor újabb fertőzések nem voltak egyértelműen láthatók. Most viszont Zala megye déli-délnyugati részén újabb sporuláló tünetek jelentek meg. A védekezés indokolt!

A vetésfehérítő bogár imágói nagyobb számban jelentek meg a Dunántúlon, és még mindig növekvő egyedszámban folytatják a párosodást. Az Alföldön kisebb a népesség, inkább a táblák szélein találhatók meg a bogarak nagyobb számban. A tojásrakás folyamatos és most már tömeges is.

Vetésfehérítő-tojások őszi búzán

A lárvakelés általában még nem kezdődött meg, de napokon belül várható, mert a tojások már sötét narancssárga színűek. Dunántúlon az imágók száma a tábla belsejében is kártételi küszöbszint körülire nőtt, átlagosan 10-12 db imágó/10 hcs értékkel (foltokban 30-35 db bogár/10 hcs is előfordult). A hálózás során sem találtunk még lárvákat. Több helyen védekeztek már a bogarak ellen, de újabb permetezések is szükségesek lesznek.

Őszi árpán a lisztharmatfertőzés – hasonlóan a búzához – fokozódott. Gyenge-közepes mértékű fertőzöttséget látni, itt is főleg a szár alsó részén és az alsó leveleken. A barna levélfoltosság előfordulása is nőtt, gyenge-közepes fertőzéssel van jelen. A törperozsda továbbra is észlelési szintű a táblákon, nem terjedt tovább.

Az őszi káposztarepce kihozta virágszárát, s megkezdődött a virágzása. Miután az állományok – főleg az Alföldön – ritkásak, heterogének, nagy kérdés, hogy mennyi mellékhajtás fog virágot hozni, mennyire tölti ki a teret, s mennyi becőt nevel. Az eddigi száraz időjárás nem kedvezett a betegségek megjelenésének, de annál inkább segítette a kártevők betelepedését.

Az Alföldön figyelték meg, hogy a repceszárormányos ellen végrehajtott kezelések hatékonysága elmaradt a várakozásoktól, még mindig sok a kártevő az állományokban. Szintén itt figyelték meg, hogy a bolhák tömege emelkedésnek indult, s betelepednek a növényekre. Valószínűleg a kifejlett növényeken már nem képesek komoly kárt okozni, de szemlézésnél érdemes ezeket is megfigyelni.

A repceszárormányos tojást rakott

A legnagyobb kártétellel most a repcefénybogár fenyeget. Országosan betelepedett a táblákba, egyedszámuk általában a kártételi küszöbérték körül mozog. A hűvös-meleg időszakok váltakozásával számuk kicsit megtévesztően alakul, legalábbis nehezen követhető, de összességében megállapítható, hogy még növekvő tendenciát mutat. Az előbbi megfigyelés és a növény fenológiai állapota mindenütt indokolja a beavatkozást.

A bundásbogarak száma is jelentős, a sárgatálakban 3 nap alatt 15-25 db bogarat is fogtunk, s a növényeken is tömegesen jelenik meg.

A kukorica és a napraforgó vetése elkezdődött, a talaj már felmelegedett. Folyamatosan ültetik a burgonyát, s a ma már kis területen termesztett cukorrépa is kezd kelni.

A vöröshagymán tripszkártétel jelent meg, egyelőre csak észlelési szinten, de a védekezés most lehet eredményes. A fokhagymát gyökératka károsítja erősödő mértékben. A borsó 2 leveles korú állományában a csipkézőbarkók okozta kártétel kismértékű, nem számottevő.

Gyökérzöldségekben a sároshátú gyászbogár és a hegyesfarkú barkó kártétele közepes mértékű, viszont a szárazság miatt sok az újravetett tábla. Sajnos az idén sem számíthatunk olcsó petrezselyemgyökérre.

Az almafák tájegységtől függően pirosbimbós és teljes virágzás állapotában vannak. A körtére a fehérbimbó, teljes virágzás (pl. Vilmos) a jellemző. A körte virágzása a Zala megyei termőtájon az idei évben nagyon gyenge (pl. Bosc, Packhams triumph stb.), itt gyenge termésre van kilátás.

Almában a varasodás aszkospóraszóródása az esős napokon bekövetkezett. Megelőző védelem indokolt, különösen, hogy lehűlést és további esős napokat jósolnak.

A lisztharmattal fertőzött hajtások aránya érzékeny fajtájú ültetvényekben nem változott, 4-5%-os fertőzés látható. A vértetűtelepek növekedése is látható, a nimfák vándorlása megfigyelhető. Védekezés a fertőzött ültetvényekben indokolt (ha 100 sarjvesszőre 10 vértetű kolónia jut).

Vértetűtelepek almán

Körtében a körtelevélbolha tojásrakása folyamatos, L1-L4-es lárvastádiumok láthatók (L1: 50%; L2: 30%; L3: 10%; L4: 10%.). A védekezés indokolt!

Az erwiniás tűzelhalás betegség fertőzéséhez eddig nem alakultak ki a szükséges környezeti feltételek. Amennyiben a csapadékos időszak után ismét felmelegedés érkezik (és ez lenne a normális), úgy számítani kell e betegség fertőzésére is.

Őszibarackban a száraz és meleg időjárás a tafrinás levélfodrosodás fertőzésének és terjedésének nem kedvez, az ültetvények gyakorlatilag tünetmentesek. E betegség fellépésének a hűvös és csapadékos időjárás kedvez, így a következő napokban a kórokozó fertőzésére számítani kell.

A kajsziültetvényekben, foltokban fagykár tünetei figyelhetők meg, de a korai vizsgálatok azt mutatják, hogy a fagykár területi kiterjedése és mértéke elmarad az első becslésektől. Ahol fagykár nem alakult ki, ott jó kötődést lehet tapasztalni. A tafrinához hasonlóan eddig a moníliás virágszáradás tünetei sem jelentek meg, a száraz meleg nem kedvezett a kórokozó fertőzésének.

Ahol fagy nem károsított, ott jól kötött a kajszibarack

Megkezdődött a szilva sziromhullása. A poloskaszagú szilvadarázs elleni védekezés szükségessé vált.

A cseresznye és a meggy a tájegységtől függően fehérbimbós-teljes virágzás állapotig jutott el. A következő napokra jelzett időjárás elősegíti a monília fertőzését, így a preventív védekezéseket ajánlott elvégezni.

A 3 nemzedékes vadgesztenyelevél-aknázó moly, melynek elsőrendű tápnövénye a fehérvirágú vadgesztenye, rajzása a héten megkezdődött.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.