Növényvédelmi előrejelzés: A szőlő most sok figyelmet, ápolást, védelmet kíván

Mit okoz az időjárás a mezőgazdaságban?

Folytatódik a „hullámvasútszerű” időjárás. A múlt hét első felében még bőséges esők öntözték tájainkat (jobban az Dunántúlt és a középső országrészt, míg a keleti határmentén alig esett valami). Aztán csütörtöktől a melegedés vette át a meghatározó szerepet, a hétvégén és e hét első napján a kánikula uralta időjárásunkat. S most, az összefoglaló írásakor ismét esőre áll.

A képre nézve egyik oldalról azt látjuk, hogy pár nap alatt sokat csökkent a felső rétegek vízkészlete (10-20%). A másik megközelítésben viszont annak örülhetünk, hogy az augusztus 9. dátum ellenére (a térkép ezt az állapotot mutatja) szokatlanul jó a talaj felső rétegének vízkészlete. Nem kell magyarázni, hogy augusztusban mennyire szokott kiszáradni a talaj, s annak milyen következményei vannak. Amennyiben hozzátesszük, hogy a mélyebb rétegek feltöltöttsége átlagos vagy annál kicsit jobb, 40-70-(80)%-os, akkor biztatónak is láthatjuk a helyzetet.

A pozitív értékelést erősíti az is, hogy a közeljövőre vonatkozó időjárás-előrejelzés újabb esős időszakot jelez. E hét második felében szórványosan jöhetnek helyi esők, akár nagyobb mennyiséget adva is, főleg a Dunántúlon. A jövő hét elején is várható újabb csapadék, s talán keletre is jut belőle. Mindezek mellett magas a levegő relatív páratartalma, távolodik egymástól a napi maximum- és minimumérték, így a hajnali harmat is egyre erősebb, tartósabb lesz.

Az aratás végén már inkább a tarlókkal és a tarlóápolással kell foglalkozni. Az üzemek szerencsére felismerték annak jelentőségét, s általában hántott vagy azóta újra megművelt tarlókat látni a határban járva. A gyomok kelése erősödik, így a tarlóápolás újabb feladatot ad.

Megjelent a repceárvakelés is a tarlóhántás után. A művelet időpontja és az időjárás függvényében szikleveles-2 valódi leveles növénykéket látni a learatott repce helyén. Ez lesz az a terület, ahol a kártevők, esetleg kórokozók túlélnek, átvészelik a két termesztési ciklus közötti időszakot. Nekünk meg információkat szolgáltatnak a károsítókról, pl. a földibolhák (Phyllotreta spp.) lassan gyarapodó népességéről.

Milyen állapotban van a kukorica?

A kukorica az érés korai szakaszába lépett, a tejes szemek helyett egyre gyakrabban a lisztesedő szemeket találjuk a csöveken. A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) népessége és kártétele nem igazán változott. A hernyó mozgása a száron belül okozhat némi kártétel-növekedést, illetve a második nemzedék megjelenése – ami most esedékes –indíthat el egy újabb fertőzési hullámot.

A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) lassan telepedett be a táblákba, de mostanság már a hernyó is, illetve a kárkép is felfedezhető a növényeken. A kártevő a generatív szerveket támadja, ebben az esetben a csöveket, pontosabban a csövek végén található szemeket rágja. Maga a kártétel is jelentős lehet, de a másodlagos kár veszélye, a fuzáriumos csőpenész (Fusarium spp.) fertőzése erősíti a védekezés szükségességét. A veszély annyira reális, hogy némely táblán – ahol a hernyók már rágják a szemeket – már a fuzáriumos csőpenész jellegzetes tünete is megjelent.

Gyapottok-bagolylepke-kártétel és a rátelepedő fuzárium – fotó: Agroinform.hu

Jelenleg a gyapottok-bagolylepke-fertőzöttség gyakorisága közepes (már közepes mértékű!), de a tendencia alapján közel 100%-os csőfertőzöttség is előfordulhat, ami hasonló gyakoriságú fuzáriumos csőfertőzéshez vezethet.

Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) népesség már nem növekszik. A bibeszálak rágásával okozott kár elhanyagolható, a csövek szépen berakódtak. Védekezés kevés helyen indokolt, de ahol monokultúrában termesztik ezt a növényt, ott megfontolandó az imágók gyérítése s e módon a következő évi kártétel enyhítése. A tojásrakás folyamatos, így erre sincs sok időnk. A 3 kártevő együttesen találkozhat a csövek végén, ott károsítanak, így egy kezeléssel mindhármat megfoghatjuk.

A cirok helyzete igencsak aggasztó

Nem gyakori témánk a cirok egészségügyi helyzete. Most viszont egyik kollégánk egy fotó segítségével hívta fel a figyelmet e kultúra gondjaira. Elmondása szerint kiterjedt levéltetű (Rhopalosiphum padi) kolóniák és a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera), valamint a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) hernyója egyaránt károsítja a növényeket.

Levéltetű-kolónia cirok levelén.

A napraforgó-betegségek továbbra is jelen vannak

A napraforgó egészségi helyzete sem sokat változott. Két tendencia figyelhető meg, az egyik a szkelerotíniás szártőkorhadás és hervadás (Sclerotinia sclerotiorum) terjedése. Nem gyors a folyamat, de a terjedés jól észlelhető, s ne feledjük, a fertőzött tő teljes pusztulásához vezet. Általában gyenge fertőzöttséggel találkozunk a táblákon, bár elég nagy az értékek szórása.

A másik tendencia az eddig megjelent levél- és szárfertőző betegségek (alternáriás levél- és szárfoltosság – Alternaria helianthi, diaportés levél- és szárfoltosság (Diaporthe helianthi) lassú terjedése. Az alsó levelek fertőződése, majd elhalása egyre feljebb viszi a betegségeket, de a száron még alig látni tüneteket.

Az Alföldön már megtalálták a fómás szárfoltosság (Phoma macdonaldii) tüneteit, de csak észlelési szinten. A hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina) is megjelent egy-két folton, de a csapadékos időjárás nem segíti a betegség terjedését, illetve segít elfedni a tüneteket.

Erős tő nagy tányérral, a szklerotíniás hervadás mégis elpusztítja – fotó: Agroinform.hu

A burgonya, az alma és a csonthéjasok állapota

Burgonyában az időszaknak megfelelően lassan a lombozat összeesése várható. A csapadék-meleg, csapadék-meleg váltakozás viszont zölden tartja a növényt. Ugyanez az időjárás a burgonyavész (Phytophtora infestans) terjedését segíti. Eddig a védekezés eredményesen fékezte a betegség erősödését, de az újabb fertőzési hullámok ellen még mindig kezelni kell. A közepes, csak helyenként (foltokban) erős fertőzöttség mellett a gumó növekedése még tart. A védekezés mind a gumó növekedését, mind a tárolhatóságot javítja. Az alternáriás levélfoltosság (Alternaria solani) fertőzöttség a növény öregedésével együtt emelkedik.

Az alma gyümölcse már elérte a 90%-os méretet, és színesedik. Az előbb említett időjárás ismétlődően elindítja a varasodás (Venturia inequalis) újabb fertőzési hullámát. A gyümölcs már kevésbé fogékony a kórokozó támadására, de a lomb még fertőződhet.

A lisztharmat (Podosphaera leucotricha) is kedvező körülményeket talál, de a kórokozóra a gyümölcs is és a hajtásnövekedés csökkenése után a hajtások is kevésbé fogékonyak. Nincs ilyen fenológiai védelem az almamoly (Cydia pomonella) ellen. A kártevő folyamatosan rajzik, s a lárvakártétel továbbra is emelkedik. Az érő gyümölcs védelmére még mindig kezelni kell.

A csonthéjasok csoportjában egyre kevesebb az érő gyümölcs. A keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) és a szilvamoly (Grapholita funebrana) továbbra is nagy számban rajzik. A szilvamoly az érőfélben levő gyümölcsöt, a keleti gyümölcsmoly mind a gyümölcsöt, mind a hajtásvégeket károsítja. A védekezésnél fokozott figyelemmel kell lennünk az élelmezés-egészségügyi várakozási idők betarthatóságára.

Ez a körtefa jól kötött és szépen kinevelte gyümölcsét – sajnos letört az ága – fotó: Agroinform.hu

A sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpophyla) nem ért el olyan erős fertőzöttséget, mint tavaly, de jelen van az ültetvényekben, lassan terjed, így a letermett fák esetében a lombfertőtlenítés időszerű, mint ahogy a blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella japii) terjedése okán is.

A foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii) már 6-7 éve jelen van hazánkban, s terjed. Elsősorban a bogyósokat kedveli, de a csonthéjasok, szőlő is a tápnövényei közé tartozik. Most az érőfélben levő szederben találták meg. A védekezésnél a rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idővel használható készítmények közül választhatunk (pl. piretroidok csoportjából).

Nagy számban rajzik a dióburoklégy (Rhagoletis completa). Folyamatos a tojásrakás, és a nyüvek már a gyümölcs húsos burkát fogyasztják. Tekintettel az elhúzódó rajzásra, még mindig érdemes védekezni a kártevő ellen, csökkenteni a tetemes kárt.

A szőlő sok figyelmet, ápolást kíván a biztonságos szüretig

Már zsendülnek a korai szőlőfajták, bár az érés kicsit lassabb vagy később indult, mint a szokásos időszak. Jó termés ígérkezik, éppen ezért fokozott figyelemmel kell követni az ültetvények állapotát, a szaporodó veszélyeket.

Mondhatjuk, hogy a bogyók kiteljesedése után, ebben a szakaszban már kevésbé fogékonyak a lisztharmat (Uncinula necator) és a peronoszpóra (Plasmopara viticola) betegségekre. Mindkét betegség jelen van az ültetvényekben, s a kedvező körülmények között a lombozaton, hajtáson tovább terjednek. A vesszők beérése és a jövő évi indulás biztonsága miatt a további kezelések még indokoltak.

Az utóbbi hetek csapadékos időszakai alatt nagyot nőtt a szőlő hajtása, s a gyomok is megerősödtek az ültetvényekben. Ezek hozzájárulnak a párás, nedves mikroklíma kialakulásához, ami viszont a szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) fertőzését segíti. Jelen időszakban valószínűleg ez adja a legnagyobb veszélyt, erre kell koncentrálni.

A védekezés többlépcsős, mindenképpen az alapos zöldmunkával indul, a gyomirtás sem nélkülözhető. A kémiai védelemben a réz és a folpet hatóanyag is szóba jöhet, de ahol érzékeny fajta, kezdődő fertőzés vagy éppen a rövid várakozási idő behatárolja lehetőségeinket, ott speciális, botrítisz elleni készítményt válasszunk.

Többször foglalkoztunk a feketerothadással (Guignardia bidwellii) (mert okot adott rá). A betegség több hullámban fertőzte a lombot, majd megjelent a bogyókon is. Ahol a védekezések időben megtörténtek, ott a foltok beszáradtak, a bogyók rothadása sem hatalmasodott el, így konszolidálódott a helyzet. Ennek ellenére a figyelem továbbra is fontos.

Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) már rajzik, bár tömegességről nem lehet beszélni. Ennek ellenére, illetve a szőlő aranyszínű sárgasága betegség (Flavescence doree) megelőzésére védekezni kell ellene.

Meg kell említeni, hogy az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruniosa) nagyon szereti a szőlőt, most is betelepedett vagy telepszik az ültetvényekbe.

Az amerikai lepkekabóca polifág kártevő – a szőlőt is megtámadja – fotó: Agroinform.hu

Eger környéki ültetvényben találtak fakórothadás (Coniella (Pilidiella) diplodiella) tüneteit Kadarka fajtán. Valószínűleg a helyi körülmények segítették a kórokozót, a betegség nem általános.

Fakórothadás tünete kadarka szőlőfajtán – fotó: Agroinform.hu

Sajnos az ESCA tünetei is egyre gyakrabban tűnnek fel az ültetvényekben.

ESCA tünete – tigriscsíkos levél – szőlőn – fotó: Agroinform.hu

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és előrejelzésre vagy kíváncsi, kattints ide.