Példaértékű vízmegtartó projekt valósult meg Szeged mellett: a Szegedi Vízőrzők csapata egy kiszáradt szikes tórendszer helyreállításával több mint kétszázezer köbméter vizet juttatott vissza a tájba. A civil kezdeményezés célja nemcsak egy élőhely újjáélesztése volt, hanem egy olyan, adatokra épülő módszer kidolgozása is, amely az Alföld más, vízhiánnyal küzdő térségeiben is követhető lehet.
A kezdeményezés történetét és a megvalósult vízmegtartó projektet legújabb kisfilmjük mutatja be, amely egy évig követte nyomon az ötlettől a megvalósításig vezető utat.
A projekt 2025 nyarán, a rendkívüli aszály időszakában indult. Kelemen Tamás, a Szegedi Vízőrzők alapítója ekkor kereste meg Csala Dánielt, a Nem víznek való vidék környezetvédelmi-ismeretterjesztő projekt szerkesztőjét, miután látta a Sárréti Vízőrzőkről készült filmet. Elképzelése egy még nagyobb léptékű vízvisszatartási program megvalósítása volt.
Egy kiszáradt szikes tórendszer újraélesztése
Szeged térsége különösen érzékeny az Alföld szárazodására. A város nyugati, északnyugati térségében, Kiskundorozsma közelében egy korábban vízzel borított, mára nagyrészt kiszáradt szikes tórendszer található.
A terület különlegessége, hogy a közelben húzódik a majsai–algyői főcsatorna, amely kapcsolatban áll több jelentős vízrendszerrel, így a Maty-éri víztározóval, a Fehér-tói halgazdasággal és a Tiszával is.
Csiszár Endre hidrogeológus – Fotó: Rácmolnár Milán, Nem víznek való vidék
A cél egyértelmű volt: vizet juttatni a kiszáradt területekre, elősegíteni a talaj vízzel való feltöltődését, és ellenállóbbá tenni a tájat a szélsőséges időjárással szemben.
Mindezt úgy tervezték megvalósítani, hogy a rendszer gravitációs úton működjön, minimális költséggel, ugyanakkor pontos mérésekre és korszerű tervezésre épüljön.
Sok szereplő összefogása kellett a sikerhez
A projektben számos szereplő vett részt: a Szegedi Vízőrzők magyar és nemzetközi önkéntesei mellett Szeged városa, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Ativizig), az Interspect Kft. lidar-felméréssel foglalkozó szakemberei, tervezőmérnökök, valamint a finanszírozó Terra Organica Alapítvány is segítette a munkát.
A megvalósítás egyik legnagyobb kihívása a sokszereplős tulajdonosi rendszer összehangolása volt.
Szeged alpolgármestere, Nagy Sándor a projekt kapcsán azt emelte ki, hogy Kelemen Tamás olyan szervezőmunkát végzett el, amelyhez sok tulajdonossal kellett együttműködést kialakítani.
A városvezető szerint különösen fontos, hogy Szeged nyugati oldalán ne kiszáradt szikes tómedrek, hanem jó állapotú zöldterületek legyenek, hiszen az uralkodó szelek ebből az irányból érkeznek a város felé.
Ez bizony, szemnek kedves látvány a sok-sok aszályfotó után – Fotó: Rácmolnár Milán, Nem víznek való vidék
Több mint 200 ezer köbméter víz maradt a tájban
A Szegedi Vízőrzők munkájának eredményeként több mint 200 ezer köbméter vizet sikerült beszivárogtatni a talajba. A beavatkozás javította a terület vízháztartását, növelte a legelők termőképességét, és hozzájárulhat Szeged mikroklímájának kedvezőbbé tételéhez is.
A projekt egyik különlegessége, hogy civil vízmegtartó kezdeményezéshez képest kiemelkedően részletes mérésekre, adatgyűjtésre és utánkövetésre épült. A lidar-felmérések és a szakmai tervezés lehetővé tették, hogy pontosan meghatározzák a víz útját és a beavatkozások hatását.
A tájba visszavezetett víz hatása – Fotó: Rácmolnár Milán, Nem víznek való vidék
Országos példa lehet belőle
A Szegedi Vízőrzők projektje azt mutatja meg, hogy a vízhiányos térségekben nem minden esetben csak nagy állami beruházások jelenthetnek megoldást. Helyi összefogással, megfelelő szakmai háttérrel és pontos tervezéssel kisebb léptékű beavatkozások is jelentős eredményeket hozhatnak.
A kezdeményezők szerint a szegedi tapasztalatok a jövőben más alföldi térségek számára is hasznos mintát jelenthetnek, ahol a víz megtartása egyre fontosabb feladat a mezőgazdaság, a természetvédelem és a települések alkalmazkodása szempontjából.
Indexkép: Rácmolnár Milán, Nem víznek való vidék
_fill_540x300_0.jpg)
