Tudod mi az a baraboly? Hasonlít a zellerhez, de mégsem az. A baraboly a zellerfélék családjába tartozik, és Észak-Afrikában, Ázsiában és Európában is őshonos. Ez a finom gyökérzöldség erdőkben és parkokban is megtalálható, de a kertedben is meg tudod termelni ezt a finom zöldséget, melynek ilyenkor jött el a betakarítási ideje.

A barabolyból remek levest készíthetünk, de salátaként és savanyúságként is kiváló. Akár nyersen is fogyaszthatjuk, de a belőle készült chips is egészséges és finom.

Tudj meg mindent a barabolyról

A zellerfélék családjába tartozó zöldség nagyon hasonlít a fehérrépához és a zellerhez, az íze azonban nyersebb és vadabb. Ugyanolyan ételeket érdemes belőle készíteni, mint a fehérrépából. Kiváló krémlevest, pürét, esetleg zöldségchipset készíthetünk belőle, de nyugodtan rágcsálhatjuk nyersen, ehetjük salátaként, vagy ecettel savanyúságként is fogyaszthatjuk. Megfőzve a 10 cm hosszú gumók gesztenyéhez hasonlatos ízűek, és finom édesek. Nyersen inkább ropogósak és egy kicsit csípősek.

A baraboly gumóit ősszel kell betakarítani. A természetben több fajtája is előfordul, de a csemegebaraboly a legkedveltebb mind közül. Már a középkorban is népszerű volt. Leggyakrabban kolostorkertekbe ültették, majd a XX. századra szinte tejesen megfeledkeztek róla. Pedig hazánkban is igen kedvelt volt, leginkább salátákba tették, vagy önmagában ropogtatták el. Torda környékén a mai napig is szívesen fogyasztják. Meghámozzák, szeletekre vágják, majd leöntik ecettel és különféle húsok mellé tálalják köretként.

Abból is következtethetünk rá, hogy nem mindig volt ilyen méltatlanul elfeledve, hogy több népi nevet is adtak neki. Nevezik bobálykának, bösövénynek, főldi pityókának, bóbiskának, de kedves neve a mihóka is. Bár nálunk manapság kevesen ismerik,  Franciaországban például elsősorban gourmet éttermek étlapján találkozhatunk vele.

baraboly

A baraboly régen nagyon kedvelt volt. Fotó: Shutterstock

Így legyen a kertedben baraboly

Az ernyősvirágzatú baraboly vélhetően Szibéria és Oroszország nedves erdős területeiről, folyópartjairól származik. Mivel hidegben csírázik, az ideális vetési ideje az ősz. A baraboly számára a legkedvezőbb, ha nedves, félárnyékos helyre ültetjük. Az ágyást tavasszal fontos, hogy gyapjúfóliával védjük, így a kis magoncok gyorsabban növekednek.

Amikor eljön a június, elkezdenek sárgulni a levelei, jelezve, hogy a földben lévő gumók már szüretre készek. A gumók valójában a főgyökér megvastagodásai. A barabolyt egészen őszig szedhetjük. Ha a betakarítás során úgy látjuk, hogy túl picik a felszedett gumók, akkor ültessük őket újra, és csak a következő évben takarítsuk be, amikor már nagyobb, céklához hasonlító méretűek. Magról és gumóról is szaporíthatjuk.

A baraboly akkor a legfinomabb, ha a betakarítást követően 3-4 hónapig nedves homokban tartjuk, így ott képes utóérni. A baraboly kétéves növény, első évben levélrózsát fejleszt és megvastagodott, gumós gyökérzetet, második évben hozza a virágokat és a magokat.


Ne tévesszen meg!

A csemegebarabolynak termesztett, nemesített, méretben nagyobb változata is ismert. Azért is jobb a kertben termeszteni, mert a begyűjtése során könnyen összetéveszthető más, nem fogyasztható növénnyel. A barabolynak kizárólag kis föld alatti gumója ehető, más része nem.

A csemegebaraboly növény nagyon könnyen összetéveszthető a halálosan mérgező foltos bürökkel, ezért csak nagy odafigyeléssel szabad begyűjteni. A foltos büröknek nincsenek gumók a gyökerei között, és tavasszal sem gumóból hajt ki. Kiásás nélkül látható különbség a két növény között, hogy a csemegebaraboly kifejlődött szára alul erős serteszőrös, a foltos büröké pedig nem.

A száruk hasonlóan foltos, csak a csemegebarabolyén kis méretű lila, míg a bürökén nagyobb méretű foltok vannak. A növények illata is más. Amíg a bürök kellemetlen szagú, addig csodás, fűszeres illatot ad a csemegebaraboly levele dörzsölés után. Kiásva persze a kis gumók már elárulják, ha barabolyról van szó.

A baraboly ásással, talajbolygatással gyűjthető. Fontos, hogy ha nem otthon termesztjük, mivel a természetben mindig bolygatott helyeken nő, ajánlott a gyűjtési helyeken az ásás nyomokat elegyengetni. Sajnos ezek a helyek szennyezettek is lehetnek, így legyünk nagyon körültekintőek a gyűjtés estén. Érdemes tehát inkább magról vagy a kis gumókról szaporítani, és a kertünk biztonságában begyűjteni.

baraboly

Nyersen és főzve is nagyon finom a baraboly. Fotó: Shutterstock

A baraboly múltja

Gunda Béla etnográfus írásából megtudhatjuk, hogy a barabolyt a gyermekek még a XX. század közepén is nyersen fogyasztották,  de már egy XVI. századbeli erdélyi szakácskönyvben is megtalálható volt egy barabollyal készült saláta receptje.

A beregi, szatmári, mezőségi és hajdúsági magyarok úgy tartják, hogy tavasszal addig ehető, míg az ég meg nem zendül. Ennek oka az lehet, hogy tavasszal, az első mennydörgés utána már elég nagyra nőtt a növény, így kiapadt a tápanyag a gumóból, és nem volt olyan kellemes az íze sem.

Székelyföldön baraboly, bobályka, bösövény, buboicska, buburicska, födi pityóka, turbolya a neve,  Zemplénben bóbiska vagy trombujka, Vas megyében gusbót, Nyitra környékén mihálka, Heves és Nógrád megyékben mihóka vagy pisojka,, míg a Tisza környékén turbolyka.

A babolyka mellett még Jókai Mór sem tudott szó nélkül elmenni, hiszen Bálványosvár című regényében Imola zsákszámra szedi a barabolyt. Nem csak hazánkban kedvelték, hiszen a baraboly gyökerét Németországban is szívesen fogyasztják, de kedvelik a románok, a szlovákok, a lengyelek, és oroszok is. Érdemes tehát újra visszahozni a hétköznapjainkba.