Ez a fajta 25 százalékkal kevesebb víz felhasználásával ugyanazt a termést produkálta, mint az összehasonlító kísérletben szereplő kontroll növények, amelyek teljes megvilágítást és bőséges vízellátást kaptak – írja az nzcity.co.nz.

Az már korábban is ismert volt, hogy a felvett víz elpárologtatása vagy tartalékolása a növények apró sejtnyílásainak (sztómáinak) a kinyitásától, illetve bezárásától függ. E nyílások teljes zárva tartása nem lehetséges, mivel a növények ezeken keresztül veszik az élettevékenységükhöz nélkülözhetetlen széndioxidot. Az igazi előrelépést az az új felfedezés jelenti, hogy az úgynevezett fotokémiai alrendszer (PsbS) erősítésével a növények kevesebb vizet párologtatnak, miközben ugyanannyi széndioxidot képesek felvenni.

dohány

Az új felfedezés eredményeként a növények kevesebbet párologtatnak – fotó: Shutterstock

A kutatók meg vannak győződve arról, hogy ugyanezt a génkezelést más növényfajokon is el lehet végezni. A következő lépésben a fotoszintézist gyorsabban végző és nagyobb terméstömeget produkáló, úgynevezett C4 növényeket kívánják célba venni a génkezeléssel (ezek közé tartozik többek között a cukornád és a kukorica). A C4 növények a széndioxidot is gyorsabban képesek felvenni, így ahhoz sejtnyílásaik rövidebb nyitva tartása is elegendő, ami fokozott víztakarékossággal jár együtt.

Ennek a módszernek az üzemi szintű megvalósítása világszerte 20-25 százalékos öntözővíz-, illetve költségmegtakarítást eredményezhet, és enyhítheti a klímaváltozás negatív hatásait, ami azért bír különös jelentőséggel, mert az előrejelzések szerint a 21. század végére a világnak – főleg a sűrűn lakott körzetekben – komoly vízhiánnyal kell szembenéznie. Ennek bizonyos jelei már jelenleg is mutatkoznak: Dél-Afrikában száz éve nem tapasztalt szárazság uralkodik, amelynek hatására az állam rendkívüli vízhasználat-korlátozást vezetett be.

Az Illinois-i kutatócsoport az eddigi eredményeket a Science folyóiratban közölte.