A mezőgazdaság az ukrán nemzetgazdaság fontos ágazata, amely a GDP 10-11, az ország teljes exportértékének pedig 30-35 százalékát (10-12 milliárd dollár) adja, és a keresőképes népesség közel egynegyedét foglalkoztatja. Az ország mezőgazdasági területe 42,8 millió hektár, azaz egy lakosra mintegy ötven százalékkal több termőföld jut, mint nálunk.

Ráadásul Ukrajna talajainak termőképessége különösen jó, a világ csernozjom talajainak 30 százaléka itt található. Ezért a mezőgazdasági termelési érték fő részét a növénytermesztés adja, az állattartás nagyobbik része a családok tej- és húsellátására korlátozódik.

A főbb termesztett növények: a gabonafélék (35 millió tonna export), napraforgó (Európa legnagyobb termelője és exportőre), cukorrépa, szója, gyümölcs és szőlő. Az ukrán talajok termőképessége jelenleg messze nincs kihasználva, mivel gabonafélékből a hektáronkénti termésátlag 2,0-2,5, kukoricából pedig 5,0-5,5 tonna körül mozog.

Az Amerikai Kereskedelmi Kamara elnökének nyilatkozata szerint ha az ukrán átlagterméseket a nyugat-európai átlag közelébe emelnék, akkor az ország egymilliárd ember élelmiszer-szükségletét tudná megtermelni.

Az ukrán parlament 2002-ben megtiltotta a termőföld elidegenítését külföldi állampolgárok részére, és ez a tilalom többszöri hosszabbítás után 2017-ig van érvényben. A helyi oligarchák azonban – jövedelmeiket féltve – harcolnak az újbóli meghosszabbításért, Porosenko elnök viszont a földértékesítés teljes liberalizálása mellett van, amelyre 2015-ben már javaslatot tett, de a Nemzeti Tanács leszavazta.

Ukrajna

A belső termelés nem tudja kielégíteni az ukrán lakosság igényeit – fotó: Shutterstock

Mindemellett jelenleg már több mint egymillió hektár ukrán föld van külföldiek művelésében, akik erre 2002 előtt szereztek jogot. Elemzők szerint az ukrán földtulajdonosok 10-15 százaléka lenne kész a földjét értékesíteni, amelyre külföldiek egész serege várakozik, egyelőre azonban nem lehet tudni, hogy a lehetőség mikor jön el.

Zöldségfélékből a belső termelés messze nem képes kielégíteni az ukrán lakosság igényeit. Ez jó lehetőséget kínál a magyar termelőknek az ottani piacra való betörésre, különös tekintettel arra, hogy ez év első negyedévében az ukrán zöldségimport az egy évvel korábbihoz képest a hétszeresére nőtt, a Spanyolországból származó importot viszont betiltották.

Szorgalmazni kellene az ukrán dunai kikötőknek a magyar agrárexport számára történő újbóli megnyitását, mivel ez a legolcsóbb megoldás ezen termékek vízi úton történő szállítására. Végül, de nem utolsósorban magyar vállalkozóknak is érdemes lenne beállniuk az előbb-utóbb eladásra kerülő ukrán földek vásárlóinak sorába, nem várva meg, hogy a nyugatiak az ott olcsón megtermelt termékeket esetleg drága pénzért Magyarországra exportálják.