Többek között ezekre a kérdésekre keres választ Fórián Zoltán, az Erste Bank Agrár Kompetencia Központjának vezetője, aki legutóbbi írásában mérleget készített a 2017-es esztendőről. A vezető agrárszakértő most azt vette számba, milyen folyamatok, tendenciák bontakoznak ki 2018-ban. Szóba jött az is, mekkora stressz mezőgazdasági termelőnek lenni.

Az év különlegességét az adja, hogy a vidékfejlesztési pályázat (VP) nyertesei idén már eljutnak fejlesztési terveik megvalósítási szakaszába. A Miniszterelnökség azt ígéri, hogy tavaszra az összes beadott pályázatról dönt.

Már beindult a mozgás a beruházási piacon, gyakorlatilag alig találni olyan mezőgazdasági vállalkozást, amely ne közbeszerzőt, beruházót, finanszírozót, bankot „hajkurászna”. Mert a győzteseknek el kell kezdeniük a pályázatok megvalósítását, amelyre 24 hónap áll a rendelkezésükre. Tehát

beruházási szempontból az idei év kimagasló mértéket fog mutatni.

Legutóbb 2014-ben volt kiugróan magas a beruházás a mezőgazdaságban. Ez akkor 314 milliárdos szinten járt. Az Agrár Kompetencia Központ előrejelzése szerint 2018-ban jelentősen meghaladjuk ezt az értéket, hiszen a vidékfejlesztési pályázatok által generált beruházások most fogják a legnagyobb hullámot vetni. Gyakorlatilag az élelmiszeripartól kezdve a kkv-kig minden szektort érint.

A beruházási folyamatnak kritikus pontjai is vannak. Egyrészt megemelkedtek a költségek, tehát a költségek áttervezését mindenkinek meg kell tennie. Erre a Miniszterelnökség, a Magyar Államkincstár lehetőséget ad. A másik kritikus pont a közbeszerzések lefolytatása. A harmadik a kivitelező megtalálása, a negyedik, hogy mindeközben működjön az üzem, menjenek a tavaszi munkák, a mindennapos tevékenységek.

Ráadásul a finanszírozást is meg kell oldani. Nagyon sokan kerülnek nehéz helyzetbe, mert olyan projektcégekkel pályáztak, amelyek nem tudnak felmutatni bankképes projektet. Sok nehezen finanszírozható pályázat van, így sokan kapkodnak fűhöz-fához, hogy megoldást találjanak.

Aki kimarad, az lemarad?

Nagyon izgalmas kérdés, hogy mi lesz azokkal, akik ebből kimaradnak. Vagy azért, mert nem nyertek pályázaton, vagy azért, mert sem saját erőből, sem banki finanszírozásból nem fejlesztenek. A piaci nyomás a hatékonyság növelésére, a versenyképesség javítására mindenkit érint. Valószínűleg senki sem mondhatja hátradőlve: ő már elérte azt a fejlettségi szintet, hogy ne kelljen beruháznia.

Aki pályázott, de nem nyert, annak sem kell kidobnia a terveit az ablakon, hiszen rendkívül kedvező a kamatkörnyezet. Kiválóak a külső források bevonásának lehetőségei, hiszen a bankok komoly versenyt generáltak a mezőgazdasági fejlesztések finanszírozására. Csak el kell indulnia a számlavezető bankjához, és együtt megszervezhetik a fejlesztés más finanszírozási móddal való megvalósítását. Ebben az alacsonykamat-környezetben ez nagyon komoly lehetőség.

kép

Fórián Zoltán: jó volna, ha ez az év arról is szólna, hogy másként tekintünk az uniós forrásokra: nem ezekhez igazítanánk a fejlesztéseinket, hanem a piachoz – fotó: Agroinform.hu

Abból a szempontból is fordulópont lesz 2018 a magyar agráriumban, hogy nyilvánvalóvá válik: a mai viszonyok között tarthatatlan a régi bölcsesség, hogy „addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér”. Aki addig fejleszt, ameddig a készpénze tart, az az Agrár Kompetencia Központ meglátása szerint egyértelműen a vesztesek közé sorolja az üzemét. Ez a túlzott óvatosság a jelenlegi versenykörnyezetben nem tartható, a pálya szélére sodródással jár. Ez minden üzemméretre igaz. Ugyanakkor leginkább a kisebb üzemekre jellemző, hogy idegenkednek a külső források bevonásától.

Meg kell nézni, hogy a mienkénél fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országokban ez hogyan van. Ott a legkisebb üzemek is komoly külső forrást használnak! Egyrészt azért, mert tapasztalják, hogy a bank pénzével gazdálkodni sokkal egyszerűbb és olcsóbb. Másrészt így tartani tudja a sebességet a piaci kihívások terén. Harmadrészt pedig a külső finanszírozók komplett agrár tanácsadói csapattal rendelkeznek. Ha a tőlük kapott szolgáltatást a piacról próbálná beszerezni, az nagyon komoly költségekkel járna. A saját bankja ellátja tanácsokkal, elemzésekkel, előrejelzésekkel, piaci megoldásokkal és így tovább. A nyugati gazda ezeket már régóta igénybe veszi, és nagyon örül neki, mert egy csomó gondot vesz le a válláról.

A hatalmas beruházási hullámnak mindenkit el kell gondolkodtatnia: valamilyen irányba lépni kell.

Ha valakinek nincs se tőkéje, se hitelképessége, akkor pedig egy nagyobb egységbe való tagolódás megtalálása lehet a túlélés módja.

Nem az önállóság feladásáról, az üzem eladásáról van szó, hanem valamilyen stratégiai együttműködés, vertikális vagy horizontális integráció kialakításáról, amely által lehetséges a saját piaci befolyását növelni.

Mire gondolok? Vegyünk például egy kis gazdaságot, amely néhány 10 hektáron termesztett kommersz szántóföldi terményeit nem tudja megfelelő piaci áron értékesíteni, hiszen a nagy felvásárlók valószínűleg nem veszik elég komolyan. Ám ha egy környékbeli nagyobb gazdasággal együttműködve közösen szerzik be az inputot, azonos fajtát vetnek, és együtt értékesítik a terményt, akkor már sokkal jobb piaci pozíciót tud elérni. És megmaradt az önállósága, van segítsége szakmai téren, és olyan piaci megoldása, amely a jövedelmezőségét is javítja. Az efféle integrációt bármely szektorban meg lehet valósítani.

Hogy lesz-e erre fogadókészség 2018-ban? Az agrárium sok szereplője mondja azt, hogy a rossz történelmi és egyéb tapasztalatok miatt ez nem fog működni. Ám pozitívan megközelítve a dolgot az Agrár Kompetencia Központ úgy látja, bár rossz az örökség e téren, a benne rejlő lehetőségek viszont óriásiak.

Az idei év kényszerei elegendőek lesznek arra, hogy előre lépjünk az együttműködés terén.

Már nem is tudunk visszaemlékezni, mikor volt egy kiegyensúlyozottnak nevezhető év a mezőgazdaságban. Egyre nagyobb és egyre nehezebben megoldható kihívásokkal találjuk magunkat szembe. Ha az ideiekre gondolunk – munkaerő-problémák, munkaerőhiány minden szinten, a bérigények drasztikus emelkedése, a küszöbön álló járványok, az időjárás egyre szélsőségesebbé megnyilvánulásai –, már önmagukban is elegendőek arra, hogy a gazdálkodó pszichésen is rosszul érezze magát. Hogyan fog ilyen kihívástengernek megfelelni?

Nagyon komoly stressz mezőgazdasági termelőnek lenni.

Sok elemzés taglalja már a kérdést, hogy a világ fejlett mezőgazdaságait is beleértve miért olyan magas a gazdák öngyilkossági aránya. Ez is intő jel legyen, amikor az ember a saját lehetőségeit és korlátait felméri. Ebben is megoldás az, ha egy közösséghez tartozik.

kép

„Ha valakinek nincs se tőkéje, se hitelképessége, akkor egy nagyobb egységbe való tagolódás megtalálása lehet a túlélés módja.” – fotó: Agroinform.hu

Az évről évre egyre nagyobb kihívásoknak csak azok tudnak megfelelni, akiknek megfelelő kapcsolatuk van a piac többi szereplőjével, a szolgáltatójukkal, a finanszírozójukkal, a tanácsadójukkal és így tovább. Mert senkitől nem várható el, hogy mindenhez értsen. Hogy ő legyen a világ legjobb pályázatkészítője, a legjobb beruházója, a legjobb búzatermelője stb. Meg kell találnia azokat, akiktől segítséget kaphat ahhoz, hogyan tudja az üzemét versenyképessé, fenntarthatóvá tenni.

Remélhetőleg sokan gondolkodnak el ezen, és az év első hónapjaiban zajló közösségi rendezvényeken, képzéseken, ügyféltalálkozókon, konferenciákon már nagyobb nyitottsággal beszélgetnek a többi résztvevővel a szünetekben. Hogy próbálnak olyan kapcsolatokat keresni, kialakítani, amelyek együttműködéshez vezetnek. Ezek az események nemcsak arra valók, hogy az aktuális növényvédelmi vagy egyéb szakmai újdonságokkal megismerkedjenek, hanem arra is, hogy a saját stratégia kialakításához segítséget kérjenek. Ezeken a rendezvényeken például az Agrár Kompetencia Központ is ott van, ránk is lehet számítani.

Minden jel arra mutat, hogy az „individualisták” nem a nyertes oldalra fognak kerülni.

Az ezzel kapcsolatos szemléletváltásnak legalább akkora jelentősége van, mint a beruházásoknak

a mezőgazdaság fejlődésében.

A vállalkozások döntéshozóinak azt is látniuk kell, hogy a 2014–2020-as uniós támogatási ciklusból már csak három év van hátra, amikor még minden előre látható, kiszámítható. Ugyanakkor

már most meg kell kezdeni a felkészülést az új uniós támogatási rendszerre.

Még egymásnak ellentmondó híreket hallhatunk a formálódó büdzséről. Az egyik arról szól, hogy nagyon erős az agrárium finanszírozásának beágyazottsága az Európai Unió kultúrájában. A másik meg azt mondja, hogy bizony a biztonsági, migrációs és egyéb feladatok, plusz a Brexit miatt csökkenteni kell a keretet. Annyi azonban mégis bizonyos, hogy lesz támogatás. Lehet, hogy ugyanannyi, mint eddig volt, lehet, hogy valamivel kevesebb.
Jó volna, ha ez az év arról is szólna, hogy másként tekintünk az uniós forrásokra, mint eddig: hogy

ne a támogatási rendszer mondja meg, mikor, mire ruházok be, hanem a piac.

Ha ehhez igazítanánk a fejlesztéseket. A hatékonyságunkat, versenyképességünket úgy kell fejleszteni, hogy akár három-négy év múlva már megálljon támogatás nélkül is. De ha még támogatják is, akkor az remek ráadás – a sokat emlegetett hab a tortán –, el kell fogadni.