Az MGI ezen munkájára azért van szükség, mert a termelőknek, illetve általában a mezőgazdasággal foglalkozóknak a helyes döntéseikhez ismerniük kell, hogy a különböző gépféleségek milyen önköltséggel dolgoznak, hogy az adott körülmények között az ökonómiailag legmegfelelőbbet gép-összeállítást választhassák. Így az MGI által kidolgozott átlagosnak tekinthető irányszámok segíthetik a gyakorlatban ténylegesen felmerülő munkavégzés költségének, illetve ellenértékének kiszámítását, a technológiai tervezést, módot adnak a gazdaságokban dolgozó gépek üzemeltetési költségének figyelemmel kíséréséhez és az eredmények megítéléséhez, valamint segítséget nyújtanak a különböző költségkalkulációkhoz, vagy a szolgáltatási díjak kialakításához, illetve ellenőrzéséhez. A gazdálkodóknak a gépüzemeltetés költségét a saját gépeiknél azért is ellenőrizni kell, hogy a túlzott költséggel üzemelő gépeket időben lecserélhessék, helyettük másikat vásárolva, vagy bérmunkát alkalmazva, illetve a többi gépet hatékonyabban működtetve csökkenteni tudják a termelés gépi munka költségét. Ez azért fontos, mert a gépi munka költsége egyre nő, napjainkban már eléri a nettó árbevétel 25-30%-át.

Az egyes erő- és munkagépek ugyanis a különböző munkaműveletekben és változó körülmények között eltérő önköltséggel dolgoznak. Pl. bizonyos esetekben a speciális gépek, míg máskor az univerzális gépek használata a kedvezőbb, illetve a nagyobb teljesítményű gépekkel végzett munka általában olcsóbb, mint a kisebb teljesítményűeké. Lényeges továbbá az is, hogy a kisebb (0,5-5,0 ha-os) táblák művelése fajlagosan sokkal többe kerül, mint a nagyobb (50-100 ha-os) tábláké.

A költségek vetítési alapjai a teljesítés-adatok
A mezőgazdaságban az erő- és munkagépek teljesítését (kihasználását) leginkább az üzemeltetés körülményei határozzák meg. Általános pl., hogy a nagyobb, és drágább gépeket fokozottabb figyelem kíséri, igyekeznek ezeket folyamatosan munkával ellátni, kiszolgálásuk jobb, és e gépeket képzettebb erőgép-vezetőre bízzák. A kisebb és olcsóbb gépekkel viszont kevéssé törődnek, és sok esetben olyanok, illetve olyan munkafeladatokra vásárolják, ahol a kihasználásuk – az adott körülmények miatt – nem is lehet intenzív. Ezért az egyes gépcsoportoknál a nagyobb motorteljesítményű erőgépek éves műszakóra teljesítése, és fajlagos kihasználása kedvezőbb, a hajtóanyag-fogyasztásuk és a gépi munka fajlagos költsége pedig mérsékeltebb (1. táblázat), illetve a nagyobb teljesítményű erőgépek műveleti költsége is alacsonyabb (3. táblázat).

A mezőgazdasági gépek teljesítését munkaidővel (mh), motorüzemidővel (müh), normálhektárral (nha), tonnakilométerrel (tkm), stb. lehet összesíteni. A teljesítés-egyenértékek megállapítása a gyakorlatban általában jelentős hibával történik, és többségük nem jellemzi kellően az erőgép által teljesített „gépi munkát”, ennek ellenére alkalmazásuk a gépi munka megítéléséhez nélkülözhetetlen.

A felsorolt munka-egyenértékek között a legfontosabb a nha. Egy nha gépi munka 8 kg gázolajjal teljesíthető, illetve egy nha megfelel egy hektár (ha) sík, középkötött talajon végzett középmély - 20 cm mély - szántás során végzett gépi munkának. A többi munkaművelet nha szorzószáma az elvégzéshez szükséges hajtóanyag-felhasználással arányos, a középmély szántáshoz viszonyítva. A nha-t általában szorzókulcsokkal állapítják meg, a talajokat négy kategóriába sorolva, melyek azonban csak a munkaművelet-, a domborzat- és a kötöttség szerinti vonóerő igényt jelzik, ezt is csak átlagos viszonyokra. A szorzókulcsok nem veszik figyelembe a talaj nedvességét, tömődöttségét, fedettségét, a munkagép művelő-testeinek állapotát, stb., tehát a pillanatnyi tényleges vonóerő igényt befolyásoló tényezők hatását, bár ezek esetenként nagyobb vonóerő igény különbséget eredményezhetnek, mint a domborzat és a kötöttség. Ezért a nha szorzószámokat a gazdaságok a saját körülményeikhez szokták igazítani. A nha-al összesíthető és értékelhető az érőgépekkel a különböző munkaműveletekben elvégzett gépi munka mennyisége, és költsége. A munkaműveletenként várható Ft/ha gépüzemeltetési költség megállapítható úgy, hogy az erőgép és a munkagép nha költségét összeadják, majd ezt szorozzák az adott munkaművelethez szükséges nha/ha teljesítéssel. (Az egyes munkaműveletek átlagos nha/ha szorzószámait lásd a 2. táblázatban, míg a négy területi kategóriára vonatkozó szorzószámokat, valamint a talajok kategóriákba történő besorolását, és a nha-val történő költségszámítás módszerének részletes leírását az MGI „Mezőgazdasági gépi munkák költsége 2013-ban” című kiadványa ismerteti, mely beszerezhető a Mezőgazdasági Gépesítési Intézetben: 2100 Gödöllő, Tessedik S. u. 4., telefon: 28-511-683; fax: 28-420-960).

A műszakóra az erőgép vezetőjének az erőgéppel eltöltött munkaidejét jelenti, tehát meglehetősen bizonytalan tartalmú teljesítés-adat. Ennek ellenére a műszakóra önköltséggel is lehet műveleti költséget számolni. Ilyenkor az erőgép műszakóra önköltségéhez hozzá adják a munkagépműszakóra önköltségét (lásd az 1. és 2. táblázatokat), majd ezt osztják a műszakórára vetített ha, t, tkm, stb. teljesítéssel. A műszakóra azért pontatlan teljesítés-egyenérték, mert az erőgépek átlagos kapacitás-kihasználása jelentősen eltérő (az 1. táblázatban pl. 24 és 44% között változik), és azerőgépek önköltsége – különösen a műszakórára vetített – nagymértékben függ a kihasználás mértékétől, csekélyebb átlagos kihasználás esetén a műszakóra önköltség mérsékeltebb. Ezért összehasonlító költségkalkulációhoz csak azonos kihasználással üzemelő erőgépek műszakóra önköltségét célszerű használni. A motorüzemidő műszerrel mérhető, de hibái az erőgép változó kihasználása miatt hasonló, mint a műszakóránál.

A gépüzemeltetés költsége
A gépüzemeltetés költségei között célszerű megkülönböztetni a közvetlen költségeket, és a teljes üzemeltetési költséget. 
A közvetlen költségek: a hajtó- és kenőanyagok költsége, a munkabér és az ezt terhelő költségek, a karbantartás- és javítás költsége, az értékcsökkenés (az amortizáció, melynek számításához e munkában tíz éves használati idő, és a tíz éves használat esetén felmerülő átlagos évenkénti kihasználás szerepel), valamint az egyéb költségek (pl. a gépjármű adó, biztosítás + baleseti adó, stb.). A gazdaságok saját kalkulációiknál többnyire a közvetlen költségekkel számolnak.
A teljes üzemeltetési költség: a fentieken túl az álló- és forgóeszközök tőkehozadékát, illetve a hitelkamatot, és az általános költségeket is tartalmazza, így ez a szolgáltatási díjtétellel egyező, hiszen ennek minden ténylegesen felmerülő költségtényezőt tartalmaznia kell.
A csatolt táblázatokban szereplő árak és a költségek az Áfát sehol nem tartalmazzák, így az Áfa esetleges változása az itt közölt költségeket nem módosítja. 

A gépek költségének megállapítása során - a területi kategória mellett - a vonóerő igényt befolyásoló más tényezőket is figyelembe kell venni (pl. nedvességtartalom, tömődöttség, fedettség, stb.), melyek költségnövelő hatását csak a helyi körülményeknek megfelelően lehet megállapítani. A 3. táblázat a teljes műveleti költségeket az I. területi kategóriára adja meg. A II.-IV. kategóriában a teljesítések csökkennek, a költségek viszont ennek arányában nőnek. (Lásd a hivatkozott kiadványban szereplő szorzószámokat, és a gépcsoportok, valamint munkaműveletek szerinti Ft/ha értékeket.)

Az árak és a költségek változása
A mezőgazdasági erő- és munkagépek 2013. évi költségeit az előző évben bekövetkezett, és a várható a változások miatt csak kevés helyen kellett számottevőbben módosítani. Az éves- és a fajlagos kihasználás feltehetően lényegesen nem változik, ezért a csatolt táblázatokban többnyire az előző évi teljesítés-adatok szerepelnek. 
A gépek ára – a 2012. évi gépkatalógus adatainak feldolgozása alapján - az erőgépeknél átlagosan mintegy 14,7 %-kal, az erőgépek munkagépeinél 10,3 %-kal nőtt, és mivel a kihasználás változatlan, az értékcsökkenés emelkedése ezzel azonos. A karbantartási-javítási költségek alakulását a bázisgazdaságokban működő gépek 2002-2011. évi adataival ellenőriztük, melynek eredményeként az erőgépeknél átlagosan 11,4%, az erőgépek munkagépeinél pedig 2,3% növelést kellett végrehajtani. Az üzemanyagok ára 2012-ben nem emelkedett a tervezett szerint, és a bázisgazdaságok 2013-ra csak minimális árnövekedéssel kalkuláltak, így a gázolaj és a motorolaj átlagos ára nem változott. A munkabért a bázisgazdaságok az elmúl években csak minimális mértékben emelték. Mivel azonban a KSH jelentősebb béremelkedést regisztrált, így az alapbért ez évben is 6%-kal növeltük, de a munkabért terhelő járulékok aránya az előző évivel azonos maradt. A géptárolás költsége a KSH adatait figyelembe véve 3%-kal nőtt. Az egyéb költségek közül a gépjárműadó, a biztosítás, és az általános jellegű költségek mértéke, illetve aránya nem változott. 
A fenti költségmódosulások eredményeként a 2013. évi fajlagos teljes gépüzemeltetési költség – az előző évre kalkulálthoz viszonyítva – erőgépeknél átlagosan 7,2%-kal, az erőgépek munkagépeinél pedig 5,9 %-kal emelkedett. A munkaműveletek költségének növekedése viszont a munkaműveletben résztvevő erő- és munkagépek arányától függően módosul. 

A gépüzemeltetési költségek mérséklésének lehetőségei
A táblázatokban közölt teljesítések és költségek a nagyobb gazdaságok körülményeit jellemzik, ezért az ennél gondosabb gépüzemeltetés esetén mintegy 20-25% költségmegtakarítás is elérhető. Ennek talán a legfontosabb módja a gépek kihasználásának javítása, illetve az éves teljesítések fokozása. Az éves műszakórák száma, és a műszakórára jutó nha teljesítések a gépi munka jobb szervezésével lényegesen javíthatók, így a fajlagos gépüzemeltetési költség szinte minden tényezője, de különösen az amortizáció, az egyéb költség, valamint a tőkehozadék fajlagos értéke csökkenhet, mert ezek az „állandó” költségek több teljesítésre oszlanak el. Nagyobb figyelemmel az üzemanyag-felhasználás is mérsékelhető, mert az 1. táblázatban a teljesítés egységére jutó hajtóanyag mennyisége esetenként a feltétlenül szükségesnél 5-20%-kal több, és ez a gépek jobb kihasználásával, a műszaki színvonal javításával, optimális erő- és munkagépkapcsolással, „takarékos vezetési stílus” alkalmazásával mérsékelhető. 

A legmegfelelőbb erőgép-féleség- és motorteljesítmény megválasztása is a takarékosság fontos része. A táblázatok alapján ugyanis egyértelműen látható, hogy a nagyobb teljesítményű erőgépek üzemeltetési költsége – megfelelő kihasználás esetén - kedvezőbb. Ezért a kisebb vonóerőt igénylő szántóföldi munkákat (pl. rendsodrás), a vegyes munkákat, és a majoron belüli csekélyebb volumenű szállításokat 40-60 kW teljesítményűtraktorokkal, míg a nagyobb vonóerőt igénylő munkákat 100 kW körüli, vagy e feletti teljesítményű traktorokkal kellene végezni. Mivel ilyen nagy gépek a kisgazdaságokban, és kisebb táblákon nem használhatók, ezért a táblák méretének növelése feltétlenül célszerű. Nagyobb gazdaságban, ahol több gép van, ezek közül ki lehet választani az adott munkára legmegfelelőbbet, kis gazdaságban viszont többnyire csak egy erőgép van, ezért nincs választási lehetőség. A nagy táblák esetén nem csak a gépek fajlagos teljesítése jobb, hanem a termelés összes körülménye kedvezőbben alakul, így a nagyobb táblákon olcsóbban lehet termelni, jobbak lehetnek a terméseredmények, és jobb minőséget lehet elérni. A tábla méretétől függő gépüzemeltetési költségek meghatározása modellszámítás útján lehetséges. E szerint a 100 ha-os tábla-mérethez viszonyítva az 50 ha körüli táblák esetén az erőgépek Ft/ha művelési költsége mintegy 5 %-al, míg 18‑25 ha alatti tábláknál pedig 2-4 szeresére is nőhet. 

Mivel a „korosabb” gépek üzemeltetése a fajlagos költségek jelentős emelkedéséhez vezet, ezért gondot kell fordítani a géppark fiatalítására és korszerűsítésére is. Napjainkban a gazdaságokban a gépek „kora”, illetve állapota többnyire nem megfelelő. Az MGI adatai szerint az egyes különleges esettől eltekintve a 10 évnél rövidebb használat mellett (tehát átlagosan mintegy 5 éves átlagos „kor” esetén) minden segédüzemágnál az éves teljesítés több, a fajlagos kihasználás, a kenőanyag-felhasználás, a javítási óra igény, és a karbantartási-javítási költség pedig kedvezőbb, mint a hosszabb használatnál. A bázisgazdaságok teljes erőgépparkjának elmúlt tíz évi fajlagos karbantartási-javítási költségráfordítása (2011. évi árszinten számolva) 1190 Ft/nha volt, míg a 10 év alatti gépeké csak 935 Ft/nha, tehát 21,4%-al kevesebb, a 10 évnél „korosabb” gépeké pedig 1818 Ft/nha, azaz majdnem kétszerese mint a 10 évnél „fiatalabb” gépeké. Tehát a 10 évnél „öregebb” gépek szinte minden segédüzemágnál fele kihasználással, és kb. kétszer nagyobb Ft/nha karantartási.-javítási költséggel dolgoztak, mint a 10 év alattiak. 

A termelés költségét természetesen nem csak az eddig felsoroltak, hanem egy sor más tényező is befolyásolja. Ezek közül most csak a talajok minőségét célszerű kiemelni, mert a gyengébb talajokon az alacsonyabb termésátlag miatt is nő az önköltség. Ezeknél tehát még fontosabb, hogy nagyobb táblákon, nagyobb teljesítményű gépekkel, olcsóbban végezzük a gépi munkákat azért, hogy a termelés költsége elfogadható legyen. Erre mind a gépek kihasználásának fokozása, mond a költségek mérséklése terén többféle mód lehet, pl. a ritkábban előforduló munkák vállalkozókkal történő elvégzése, vagy a csak esetenként szükséges gépek időleges bérlése, stb.

Összegzés
A termelés költsége, ezek között a gépek üzemeltetési költsége is folyamatosan emelkedik. Ennek ellenére a gazdálkodók még ma is a szükségesnél kevesebb figyelmet fordítanak a gépüzemeltetésre. Ez azonban nem helyes, mert a takarékos gazdálkodáshoz a gépüzemeltetési alapadatok figyelemmel kísérése, és a hibák mielőbbi korrekciója elengedhetetlen. A géphasználat eredményességét nagyon sok tényező befolyásolja. Tény viszont, hogy kedvező termelési költséget csak megfelelő hozzáértés esetén, nagyobb birtokokon, nagyobb táblákon és nagyobb teljesítményű-, valamint megfelelő állapotú erőgépekkel lehet elérni. 

Dr. Gockler Lajos

 

Részletes előrejelzéseket ide kattintva tekintheti meg.

A teljes cikk letölthető itt!