„Amikor a méhpusztulás első jeleit észleltük, már világos volt, hogy azt nem egyetlen tényező okozza, ezért kezdtük el vizsgálni az egyéb stresszhatások szerepét” – mondta Nuria Morfin Ramírez a kutatást végző kanadai Guelph-i Egyetem vezető kutatója.
A neonikotinoid szerek hatása a méhek védelmi- és tájékozódási képességének leépülésében is megnyilvánul – fotó: Shutterstock
Így jöttek rá arra, hogy a méhpusztulás 85 százalékáért a Kanada-szerte is nagy mennyiségben alkalmazott neonikotinoidok (főleg a clothianidin) a felelősek.
A varroa atkák ugyanis egyrészt a testnedvük elszívásával, másrészt az úgynevezett „szárnydeformáló” vírus (DWV) közvetítésével károsítják méheket. A neonikotinoid szerek bénító hatása nélkül azonban kártételük jóval kisebb lehetett volna, mivel a kísérletek egyértelműen bizonyították, hogy a kolóniák önvédelmének hatékonysága már minimális adagú neonikotinoid szer alkalmazása esetén is lényegesen csökkent.
Az Egyetem kutatási eredményeit a Nature folyóirat Scientific Reports rovatában közölték.
Arról, hogy a gazdálkodók, hogyan tehetnek a méhek védelméért, itt írtunk korábban.
