A legtöbb, később helyre nem hozható hibát ekkor követik el. A közelmúltban sajnos volt alkalmunk megtapasztalni, hogy talajaink nem képesek az időjárási szélsőségek elviselésére. Aszályban pillanatok alatt elveszítik vízkészletüket, szélsőségesen nedves évjáratban pedig a táblákon összegyűlt, megállt belvíz tanúskodik a rossz talajállápotról. Ha a rossz talajszerkezet gyenge tápanyag-ellátottsággal is társul, akkor felerősödik a klimatikus szélsőségek hatása. Ekkor az egyetlen cél az alkalmazkodás lehet, mely hatékonyabb vízgazdálkodást tételez fel. Csapadékos időszakban a vízbeszivárgás javítása, szárazságban a talaj nedvességveszteségének csökkentése az alkalmazkodás fő célja. A tarlóhántás az a talajművelési elem, mely a legtöbb lehetőséget tartogatja a gazda számára a talajállapot és a nedvességforgalom javítása, valmint a gyomok, kórokozók és kártevők elleni védelemben. A legkézenfekvőbb lehetőség volna, s mégsem tudnak vele élni.

A nehéztárcsás tarlóhántás térhódítása kedvezőtlenül befolyásolta a tarlóművelés gyakorlatát. Az 1970-es évektől kezdődően elterjedtté vált a mélyebb hántás, és elmaradt a bolygatott talaj lezárása, mivel a gépekhez nem gyártottak lezáró elemet. Az így hántott talaj az őszi alapművelésekig jelentős vizet veszített, másrészt, az aerob mikrobák szervesanyag bontása révén szén-dioxidot is. Az 1990-es években elsősorban gazdasági okok hatásaként felhagytak - sok más a talajállapot szempontjából kedvező beavatkozás közül - például a tarlóhántás gyakorlatával is, mely számos talajállapot hibát eredményezett. Kialakult a sekélyművelés hibás gyakorlata, hiszen a talajművelési eljárások egyre sekélyebbek lettek, de nem ésszerűsödött a bolygatások száma.
Tarlóművelésnek olyan eljárás felel meg, amellyel adott körülmények között csökkenthető a talaj nedvességvesztesége, szabályozható a talaj hő- és levegőforgalma, pezsdíthető a talaj biológiai tevékenysége, és ennek révén javítható a talaj művelhetősége. Fontos a tarlómaradványok felszínen hagyása és csak részleges talajba keverése. Kihasználható a növényvédelmi hatás, amely előmozdítja az árva- és gyomkelést, de korlátozza a kártevők- és kórokozók életfeltételeit. A tarlóhántás elmaradása minimálisan 5-15 mm víz elvesztését jelenti.