Jogos a kérdés: ismerjük a molyokat, megtanultuk biológiájukat, képesek vagyunk követni rajzásukat, megfelelő készítmények állnak rendelkezésre a kártétel megelőzésére, akkor miért kell ezzel foglalkozni még ma is, miért olyan fontos ez a kártevő? Lehetne kerülő vagy éppen elhessegető válaszokat adni, de inkább tanulmányozzuk a témát kicsit behatóbban.
Ezt látjuk kívülről, almamolykárkép
Valószínűleg a kártevőről összegyűjtött ismeretek rövid áttekintésével semmi újat nem tudunk mondani, mégis megtesszük, hogy rá tudjunk mutatni a védekezési technológia összeállítása során megragadható pontokra.
Országunkban 2 nemzedékes kártevő, kifejlett lárvaként telel a gyümölcsfa törzsén, megbújik a kéregrepedésekben – máris egy beavatkozási lehetőség. Emellett megtalálható az almatárolók közvetlen közelében, az épületek védelmet adó zugaiban, repedéseiben, de szükséghelyzetben a talajban is áttelel.
Tavasszal, 2-3 hetes bábozódást követően jelenik meg az imágó valamikor április végén, május elején. Az egyre gyakoribb enyhe telek, a korai tavaszodás korábbi megjelenést hoz magával, de ennek a gyümölcs védelme szempontjából nincs igazán jelentősége. Hosszú a rajzási időszaka, május közepétől egészen július elejéig repül az első nemzedék imágója. A második nemzedéke július végén jelenik meg, s ez is hosszan repül, akár másfél-két hónapig is.
Cydia pomonella – Az almamoly imágója
A két nemzedéket egymástól elkülöníteni igen nehéz, s ráadásul a rajzás során is igen hektikusan alakul a repülő egyedek száma, vagyis többszöri rajzáscsúcs is kirajzolódik a fogásokat ábrázoló grafikonon. (Ezzel kicsit később többet foglalkozunk.)
A szakirodalom korábban úgy fogalmazott, hogy 2 nemzedékes kártevő, s mi is ezt ismételtük meg. Érdekesség, hogy az első nemzedék lerakott tojásaiból kifejlődő lárvák egy része tartós nyugalomba vonul, ami egészen a következő tavaszig is kitart. Most viszont egy új megfigyelés szerint a nyári nemzedék által lerakott tojásokból kifejlődő lárvák egy része gyorsan átalakul imágóvá, s azok repülése egy csonka harmadik nemzedéket jelenít meg. Ez a magyarázata annak, hogy még szeptember közepén-végén is lehet repülő egyedet találni.
A klimatikus változás hozta nekünk ezt a „pozitív” változást, s hozta azt is, hogy Észak-Bácskában (ahol magas szintű gyümölcstermesztés folyik) már 3 nemzedékről beszélnek a szakemberek. Ennek a lehetőségét mindenképpen figyelembe kell venni, hiszen így augusztus végén nem lehet leállni a védekezésekkel, még lehet tojásrakás és berágás is.
A nőstények az előjövetel után akár 24 órán belül is párosodnak a hímekkel, s kb. 10-16 nap alatt 100-150 tojást raknak a gyümölcskezdeményre vagy annak közvetlen közelébe. Biztos, ami biztos, a lárva kikelés után megkeresi a gyümölcsöt, s ennek érdekében – figyelembe véve méretét, tartalékait – nagy távolságot is megtesz. A berágáshoz a csésze vagy a kocsány felőli végrészt használja, de a sodrómolyok által felszínesen megrágott gyümölcs is kedvező hely számára. Az más kérdés, hogy a második és a további gyümölcsökbe gyakran az érintkezési felületeken át jut be.
Az ismert, hogy a gyümölcsön belül megkeresi a magkezdeményeket, s azokat előszeretettel fogyasztja el, aminek a következménye, hogy a fejlődő gyümölcs megfonnyad, lehullik, esetleg kényszerérett lesz, de mindenképpen értéktelen.
A lárvafejlődés ideje 20-28 nap, ez alatt 4 vedlést és 5 fejlődési fokozatot él meg, közben 2-3 almagyümölcsöt rág meg. Ezt követően kezdődik a folyamat elölről, a különbség csak az, hogy telelőre vonul, vagy az adott tenyészidőszak következő nemzedéke jön elő.
A védekezés sikerességét alapvetően meghatározza a növényvédelmi előrejelzés, vagyis annak meghatározása, hogy szükséges-e a beavatkozás, és ha igen, akkor annak az optimális időpontja.
Az első kérdésre általában könnyű megadni a választ: amikor az almamoly repül, akkor szükséges a védekezés. A pontosság kedvéért, amennyiben a szexferomon-csapdánk 5 hím egyedet fog egy hét alatt, akkor védekezzünk. Vannak, akik ennél szigorúbb szabályt léptetnek életbe, ők 1-5 hím/hét/csapda fogásnál már a védekezés mellett döntenek.
A második kérdésre sokkal nehezebben tudunk választ adni. Egyrészt tisztázni kell a védekezési technológia hatásmechanizmusát, a kártevő mely fejlődési alakját célozza meg. Másrészt az az algoritmus, amely a kártevő lepkéknél általában megmutatja, hogy mikor várható a rajzáscsúcs, mikor várható a tojásrakás és mikor várható a lárvakelés, az itt, az almamolynál nem működik tökéletesen. Ennek a megfigyelésnek az eszköze a szexferomon-csapda.
Az almamoly imágóinak repülését a környezeti tényezők – elsősorban az időjárás alakulása – erőteljesen befolyásolják. Így nem alakul ki egy egyértelműen emelkedő trend, majd kulminálás, s ezt követően visszaesés, hanem durva ugrásokkal tarkított rajzásgörbét kapunk, ha a fogásokat egy diagramon ábrázoljuk.
Almamoly-rajzásgörbe 2019-ből – forrás: Hári Katalin
Alapelv az, hogy egy adott károsító egy nemzedékének egy rajzáscsúcsa alakul ki, amikor a megfigyelt károsítóból a legtöbb figyelhető meg. Ezzel szemben az almamoly imágóinak repülése több rajzáscsúcsot is kirajzol.
Figyelembe véve, hogy a kikelt nőstény imágók már 24 órán belül képesek kopulációra, továbbá azt, hogy ezt követően 10-15 napon belül lerakják tojásaikat, és azt, hogy az embrionális fejlődés 5-8 napig tart, könnyen ki lehet számítani, hogy mikorra várható a tojások lerakása, s mikorra a lárvák kelése. Igen, de melyik időpont legyen a kiindulás? Az első lepkefogás, vagy az első rajzáscsúcs, esetleg a grafikonon kirajzolódó fő rajzáscsúcs? Nyilván egy lepke nem csinál rajzáscsúcsot, de az első rajzáscsúcs már elgondolkodtató – különösen az olyan fajoknál, amelyek egy-egy nemzedéke igen hosszan rajzik (1,5-2 hónapig).
A fő rajzáscsúcshoz kapcsolódó kiindulási pont praktikussági szempontból helyes, célunk a legnagyobb tömegű lárva berágását megakadályozni. Mégis ott bujkál a gondolat, hogy mi van azzal a kisebb imágótömeggel, amely egy korábbi időszakban már egy rajzáscsúcsot mutat – ami később kiderül, hogy nem a fő, de ennek ellenére a tojásrakást már akkor megkezdi.
Mindezek pontosítására szolgál a hőösszegszámítási módszer, s a kettő együtt – mármint a szexferomon-csapdázás és a hőösszegszámítás – már elég jó jelzést ad a védekezés időzítésére. Előrejelzés céljából az effektív hőösszeg mint fogalom és mint kalkulációs módszer terjedt el leginkább. Ez alatt értjük egy bizonyos fejlődési szakasz lezajlásához szükséges ténylegesen ható hőmérséklet-mennyiséget.
Az almamoly esetében végzett vizsgálatok során megállapították, hogy március 1-jétől számolva az imágók 50%-os megjelenéséig 230,7 °C effektív hőösszegértékre van szükség. Mivel a szabadföldi megfigyelések alapján az áttelelt imágók lerakott tojásaiból a lárvák kelése a rajzás 50%-nál kezdődik meg, ezért a permetezést is 230,7 °C hőmennyiségre javasolják.
A tudomány fejlődése e módszeren alapulva, újabb biológiai ismeretet felhasználva továbbfejlesztette a kártevő előrejelzését, a permetezés időzítésére helyezve a hangsúlyt, s ennek a Biofix-módszer nevet adták.
Amint tudjuk, a lárvák kifejlődésének időtartama a napi átlaghőmérséklet függvénye. +10 ºC napi átlaghőmérséklet alatt a lárvák nem fejlődnek. Az almamoly esetében a kutatók már korábban megállapították azt a hőmérsékleti összeget, ami szükséges a lárvák kikeléséhez, ezt aktív hőösszegnek nevezték el. Ez almamoly esetében 90 ºC.
A számításának módszere: a rajzás indulása után megkeressük az első meleg estét, amikor este 9 órakor 16 oC-os (vagy fölötte) hőmérsékletet mérünk, s attól kezdve összeadjuk a napi átlaghőmérsékletből a fejlődési küszöbérték – 10 oC – feletti értékeket. Amikor ez a göngyölített érték eléri a 90 ºC-t, akkor van az almamolylárvák tömeges kelése. Ha ez az összeg elérte a 85-öt, lehetőség szerint permetezünk. Ez a záró javaslat – 85 oC-nál permetezzünk – már technológiai megfontolás, biztosan legyen ott a vegyszer a lárvák kelésére.
És ezt látjuk a gyümölcsben, az almamoly lárvája
Szintén technológiai megfontolás alapján mondják azt, hogy aki Coragennel tervezi a kezelést, annak már 55-60 oC aktív hőösszegnél permetezni kell. Mindez nem változtatja meg azt az alapvető állítást, hogy az almamoly lárváinak kelése 90 oC aktív hőösszegnél kezdődik. Amennyiben nem tudjuk ezt a számítást elvégezni, úgy meleg, száraz időjárás mellett 10 napot, hűvös, esős periódusban pedig 20 napot vegyünk alapul a rajzás kezdetétől. Tudnunk kell, hogy ez már nem a precíz megfigyelés, ez már csak becslés, s a rendszer ebben az esetben elveszíti pontosságát.
Elsőre talán nem egyértelmű a csapdázás szerepe ebben a módszerben, ezért erre is kitérünk röviden. Azt a bizonyos rajzáskezdetet a szexferomon-csapdák fogásával regisztráljuk. Ezt követően csak a hőmérsékleti értékekre kell figyelni, rögzíteni és számolni. A módszert a tojások megfigyelésével és a lárvakelés rögzítésével ellenőrizték, s jó egyezőséget találtak, vagyis a módszer működik.
Pár gondolat a védekezési technológiákról. A bevezetőben említett küzdelem már igen hosszú ideje tart, s az idők folyamán természetesen a fejlődés újabb eredményeit felhasználták. Csak a közelmúltra gondolva, 70 év távlatában még a hernyófogó övek jelentettek egy hatásos megoldást a kártevőtömeg csökkentésére. Meg kell jegyezni, hogy ez a módszer biológiai ismereteket felhasználó, környezetkímélő megoldás, s rezisztencia kialakulása nem fenyeget. Talán egyetlen hátránya az élőmunka-igényesség. Ennek ellenére a biotermesztésben és a kiskerti fák védelmében még mindig szerepe van. Igaz, a régen gyártott hernyófogó öveket az akkori formában már nem kapjuk meg, de egy hullámpapír öv elhelyezése a fa törzsén ezt a szerepet tökéletesen ellátja.
Természetesen itt is fontos az időzítés, a hernyófogó övek kihelyezésének időpontja, de messze nem igényel a korábban leírt módon való egy-két napra való leszűkítést, precizitást. Miután a hernyófogó övnek nincs várakozási ideje, nincs lebomlása és a hatásosság elvesztése, nyugodtan kihelyezhetjük már a javasolt időpont előtt is. Az ellenőrzése, megsemmisítése is kíván bizonyos rendszerességet, de erre a gyakorlatban rá lehet érezni – általában 7-10 nap.
Még ebbe a körbe tartozott a kéregkaparás is, melyet általában a metszés során végeztek el, s a telelő lárvák jelentős tömegét semmisítette meg. Itt is jogos a kérdés, hol van az a munkaerő, aki ezt elvégzi, de kiskertekben még megcsinálhatjuk.
Aztán megjelentek az agrokemikáliák, ezek között is talán legnagyobb hatást a növényvédelem fejlődésére a foszforsav-észter hatóanyagú készítmények gyakorolták (először akkor, amikor bevezették őket, másodszor pedig akkor, amikor visszavonták engedélyokiratukat). Ez volt az az időszak, amikor egy drasztikus beavatkozással, egy széles hatásspektrumú, igen erős készítménnyel mindent megoldottunk a kártevők elleni küzdelemben.
Aztán a humánveszélyességi, majd a környezetveszélyességi vizsgálatok rámutattak e hatóanyagcsoport kockázataira, s visszavonásra kerültek. (A klórpirifosz és a dimetoát még engedéllyel használhatók, de ezek már a kevésbé veszélyes kategóriába tartoznak a hatóanyagcsoport többi, korábbi molekuláihoz viszonyítva.)
Ma már sokkal inkább szelektív a technológia. Egy készítmény egy kártevőre vagy szűken vett kártevőcsoportra hat, s ez gyakran azt is jelenti, hogy a környezetre gyakorolt hatás sokkal kíméletesebb. Az engedélyezési eljárásban a humán- és környezet-egészségügyi kérdések prioritást élveznek, így azok döntően (és a növényvédelmi hatás ellenőrzése előtt) meghatározzák egy hatóanyagjelölt sorsát.
Napjainkban az almamoly elleni védekezési eljárások tekintetében 3 fő irány ragadható meg. Ezek egyike a hagyományos kémiai növényvédelem, a másik a kártevő biokommunikációját megzavaró beavatkozás (légtértelítéses módszer) és harmadik a biológiai növényvédelem eszközeit alkalmazó eljárások bevetése a kártevő ellen.
Tulajdonképpen a 2. és a 3. csoport egyaránt besorolható a biológiai védekezés körébe, de a biokommunikáció megzavarása elég sajátos megoldás, ezért soroltuk külön csoportba.
A csoportok nem önmagukban, tisztán kerülnek alkalmazásra, gyakran különféle kombinálásukra is sor kerül, tehát egymás kiegészítői is lehetnek.
Kezdjük a harmadikkal, a biológiai növényvédelem lehetőségeivel. A legismertebb, ma sokak által preferált megoldás az almamoly granulovírusát tartalmazó készítmény (Madex, Carpovirusine) használata a kártevő ellen.
Maga a hatóanyag, az almamoly granulovírus a természetben is megtalálható. Csak az almamoly lárváit betegíti meg, más fajokra, így természetesen az emberre sincs semmilyen hatása.
Az almamollyal szemben viszont nagyon könyörtelen: már 2 vírusrészecske bekerülése a lárvába annak pusztulását okozza. Annyira hatékony, hogy még a nyugat-európai és az amerikai konvencionális almatermesztők széles körben használják. A granulovírus csak a lárvákat öli meg, és csak úgy, ha a vírusrészecskék bejutnak a bélrendszerébe, tehát a hernyónak el kell fogyasztania.
Az első nemzedék tömeges lárvakelése elején kipermetezett granulovírus óriási mennyiségű fertőző anyaggal teríti be az almafát. A kikelt apró lárvák keresik a kis gyümölcskezdeményeket, majd felületi rágást csinálnak a végleges berágás előtt. Ekkor fogyasztja el a vírust, s az a hernyó bélrendszerében aktiválódik, szétterjed a szervezetében, megbetegíti és elpusztítja a kártevőt. A pusztulás gyorsasága attól függ, mennyi vírus jutott a lárva szervezetébe. Ha elég sok, akkor néhány órán belül elpusztul, ha csak kevés, akkor lehet, hogy kifejlődik (és közben kárt okoz), de bábozódás előtt biztosan elpusztul. Ezért a hatékony gyümölcsvédelemhez jól időzített, nagy dózisú granulovírus kijuttatásra van szükség, amit a korábban bemutatott 85 ºC aktív hőösszeg elérésekor, jó permetléfedéssel kell az almafákra kipermetezni.
Az almamoly rajzását április közepétől kihelyezett feromoncsapdákkal kell figyelni, és amíg rajzik a moly, 7-10 naponta kell granulovírussal permetezni.
Célszerű minden 3. kezelést a vírus helyett Dipellel végezni, ami Bacillus thuringiensis alapú bioszer, azért, hogy a szerrotációval elkerüljük a granulovírus elleni rezisztencia kialakulását. Augusztus folyamán, a szüret előtt célszerű teljesen átállni más növényvédő szerre, mert ekkor már a granulovírus hatékonysága alacsonyabb, az első nemzedéknél már kifejtette hosszú távú hatását, ráadásul az almát időnként és helyenként károsító keleti gyümölcsmoly, galagonya-bogyómoly és szilvamoly ellen csak más készítmények lesznek hatásosak.
Általában a biológiai készítményeknél törekedni kell a semleges kémhatású permetlé előállítására, így van ez a granulovírus használata során is, kerülni kell a lúgos és a savas kémhatású anyagokkal való keverését.
Korábban más biológiailag aktív vegyületet tartalmazó készítményeket használtak, s némelyik még ma is alkalmazásra kerül az almamoly ellen. Ilyenek a már említett Bacillus thüringiensis toxint tartalmazó készítmény, a kitinszintézis gátló termékek, a vedlést kiváltó és a juvenilhormon analógok is. A juvenoid vegyület pl. a fenoxycarb és a pyriproxifen, mely hatására a vedlés zavart szenved, életképtelen lárva alakul ki. A természetes eredetű botanikai inszekticidek, pl. az azadiraktinok, a vedlési hormon hatáskifejtését modulálják, de a konkrét készítmény almában levélaknázó molyok ellen kapott engedélyt.
A fenoxicarb hatóanyagú Insegar 25 WG készítményt a kártevő első nemzedéke ellen javasolják bevetni, a kezelést a lárvák keléséhez igazítva. Évente kétszer használható, így általában az almamoly elhúzódó rajzása esetén a 2 kezelés megtörténik, s abban az évben már nem használható.
A kitinszintézis-gátló készítmények listája kicsit bővebb, de az utóbbi időben egyre több országban, egyre több hatóanyagról állapították meg a rezisztencia kialakulását. Ennek az lett a következménye, hogy több készítmény engedélyokirata visszavonásra került, illetve a gyakorlatban a használatuk visszaszorul. Hatásuk azon alapul, hogy a vedlő lárva nem tud új kitint fejleszteni, s annak védelme nélkül elpusztul. Megfigyelték tojásölő hatásukat is, így ez a hatóanyagcsoport szélesebb fejlődési spektrumban pusztítja el a kártevőket, ez mindenképpen előnyös. Miután egy kártevőcsoportra fejti ki hatását, a környezetre is kisebb veszélyt jelent. A biológiai növényvédelem egyik erőssége volt e hatóanyagcsoport, de ma már az előbbiekben leírtak miatt visszaszorulnak.
A vedlést kiváltó hatású metoxifenozid – egyetlen képviselője hazánkban a Runner 2 F – a rovarok természetes vedlését elindító hormont helyettesíti, s korai vedlést indít el. Rendkívül hatékony, a táplálkozás azonnal leáll, s a lárva gyorsan elpusztul.
A granulovírusnál megemlített Bacillus thüringiensis-toxint tartalmazó készítmény szintén specifikus, csak egy kártevőcsoportra hat, illetve kellő hatékonyságát kis (L1-L2) lárvák esetén fejti ki. A kezelés időzítése a tömeges lárvakelésre javasolt, s szükség esetén (tipikusan elhúzódó rajzás és elhúzódó lárvakelés) 7-10 nap múlva meg kell ismételni a kezelést. A lárva, amikor találkozik a toxin kristályokkal, fél óra múlva leáll táplálkozása, s 3-5 nap múlva elpusztul. Amint láttuk, jó partner más típusú technológiák kiegészítésére.
Pár gondolat a légtértelítéses technológiáról. Hatékonysága azon alapul, hogy megzavarja a természetes kommunikációt, a nőstények és a hímek egymásra találását. Ismert, hogy a nőstények által kibocsátott feromon vonzza a hímeket, s találkozásukkor megtörténik a kopuláció. Amennyiben az adott légtérben – a gyümölcsösben –mindenhol azonos a feromon mennyisége, nincs meg az az irány, amely a nőstényhez vezet. Ráadásul a telepített diszpenzerek olyan töménységben adják ki magukból a feromonanyagot, hogy az a hímeket „túlingerli”, s ezáltal mozgásukban blokkolja azokat. Leegyszerűsítve: a hímek tájékozódás híján és a blokkolás miatt képtelenek megtalálni a nőstényeket, azok pedig megtermékenyítés nélkül pusztulnak el, s a számunkra fontos eredmény a lárvák hiánya.
Van néhány szabály, amelyek betartása biztosítja a kedvező eredményt. Nagyobb méretű, egy tömbben található ültetvényben alkalmazható a módszer (kb. 5 hektár fölötti méret). Amennyiben magas a repülő egyedek száma, akkor a véletlenszerű „találkozást” nem lehet kizárni, ezért a kártevő-populációt egyéb kezeléssel alacsony szintre kell csökkenteni. Ezt követően maga a légtértelítéses módszer biztosítja, hogy a „férges” gyümölcsök aránya 1% alatt maradjon.
Speciális diszpenzereket kell kihelyezni, igen nagy számban. A diszpenzereknek már a rajzás kezdetére kinn kell lenniük a területen, tehát az indulás időpontja nem csapdás megfigyelésen alapul. A későbbiekben viszont a hagyományos szexferomon-csapdák a populáció ellenőrzésére nem használhatók (ezeket sem találja meg a hím egyed).
Így néznek ki a hímek a szexferomon csapda ragacslapján
Amikor valamely károsító visszaszorul, akkor gyakran valamely más faj teret nyer, felszaporodik. Éppen ezért a gyümölcsös rendszeres ellenőrzése nem nélkülözhető, hisz, ha nem „férges” az alma, de más miatt mégis csökkent értékű, az nem jó üzlet nekünk.
Az eljárás kielégíti a biológiai növényvédelem követelményeit, tehát e tekintetben bioalmát termesztünk.
A hagyományos kémiai védelem. Sokan még mindig erre esküsznek, s tegyük hozzá, a növényvédőszer-ipar fejlesztései adnak is „muníciót” ehhez. Most éppen az aktuális sláger termék a Coragen (klórantraniliprol, vagy új hatóanyagnéven Rynaxypyr). Nem véletlen, hogy sokan erre alapozzák az almamoly elleni védekezési technológiájukat.
Teljesen új hatásmechanizmus jellemzi (a kalciumion-kiürülést váltja ki a rovar sima és harántcsíkolt izomsejtjeiben, így az izom összehúzódásra képtelen, paralízis lép fel, s a rovar elpusztul). Ezt a hatást kontakt úton is, de a bélcsatorna útján is kifejti. Ráadásul a tojások és a fiatal lárvák esetében egyaránt hatásos, hosszú a hatásideje. A tojások elleni hatás érdekében kell a biofix pont után már 55-60 oC aktív hőösszegnél kijuttatni.
Kedvező a humán és a környezeti veszélyessége is, az integrált termesztés követelményeit teljesíti. Viszont egy tenyészidőszakban csak kétszer vethető be, ajánlott az első, majd a második nemzedék ellen egy-egy kezelést végezni a készítménnyel.
Amint látható, az előbbi készítmény önmagában nem oldja meg a teljes tenyészidőszak védelmét. Választani kell mellé olyan terméket, amely kiegészíti az alapkezelést, illetve az adott helyzetben és az adott időszakban alkalmazható. Gyakori gond a kései repülés és tojásrakás. Ilyenkor, a szüret közeledtével már érthető módon óvatosan kell szert választani, hogy az élelmezés-egészségügyi várakozási idő ne korlátozzon bennünket a szedés megkezdésében.
Rendelkezésre állnak a piretroidok. Sajnos hatásmechanizmusuk – a kontakt hatás – korlátozza használhatóságukat, viszont van közöttük gyors lebomlású termék. Találunk egy foszforsavészter hatóanyagcsoportba tartozót (klórpirifosz-metil), s többet a nikotinszármazékok között. Ezenkívül néhány egyedi hatóanyagú terméket is találunk a palettán, s ezekre is érdemes figyelni, különösen, ha a rezisztencia megelőzése, netalán a rezisztencia törése a célunk. Ide tartozik az indoxakarb – egyéb idegmérgek, a spinozad – egy talajbaktérium fermentációs tevékenységéből nyert termák, az enamektin-benzoat – az avermektinek csoportjából. A technológia fő termékének használati korlátja indokolja ezek valamelyikének bevetését.
Meg kell említeni az almamolynak még egy fontos tulajdonságát, konkrétan a tápnövény körét. Az almatermésűeken túl károsíthat még dión, szilván, kajszin, őszibarackon, mandulán, narancson, dinnyén és akár szelídgesztenyén is. A gyakorlatban azért a dió az a másodlagos tápnövény, amelyen minden évben kárt okoz, ezért a diótermesztésben is foglalkozni kell vele.
Az előzőekben bemutatott védekezési módozatok itt is használhatók lennének, de a dió felületkicsinysége miatt az engedélyezés kevésbé figyel e növényre. Aki követi az engedélyokiratokat, annak szerény választékból kell készítményt választania, de engedélyezett dióban 2 neonikotinoid hatóanyagcsoportba tartozó termék – tiakloprid és acetamiprid –, illetve egy piretroid csoportba tartozó, lambda-cihalotrin hatóanyaggal.
_fill_100x75_0.jpg)
