Az EB-4 emelve billenő pótkocsi ilyen, amely szerény megjelenésű, egyszerű, de annál sokoldalúbb szállítóeszköz, idén pedig immár 45 éve, hogy bemutatták.
Immár 45 éve van idén, hogy bemutatták az EB-4 emelve billenő pótkocsit – fotó: HÓDGÉP
Természetesen magát a magasra emelve billentő pótkocsi-konstrukciót nem mi találtuk ki itthon, az már akkor egy bevált megoldás volt a nemzetközi piacon, a vasfüggönyön innen és túl egyaránt a '70-es évek elején.
Az ilyen szállítójárművek rendeltetése alapjában véve a betakarítógépek kiszolgálása és a termény nagy teherbírású szállítójárműre való átrakása,
főleg olyan esetekben, ahol vagy a terepviszonyok, vagy pedig egyéb körülmények (pl. ültetvényes terület) nem engedik a szállítóeszközökre való közvetlen ürítést a betakarítógépből. Ezekkel az emelve billentő pótkocsikkal kiválóan megvalósítható a központi tartályos vetőgépek, illetve függesztett vagy vontatott műtrágyaszórók gyors feltöltése is.
A mezőgazdaságunk gyors ütemű fejlődése a hetvenes évek elején már megkövetelte a korszerű szállítóeszközök alkalmazását, a nagyüzemi struktúrába pedig jól illeszthető volt egy kiszolgálásért és így a hasznos üzemidő-növelésért felelős, egyszerű, könnyen kezelhető szállítójármű.
Az Észak-Angliából származó, 4 tonna teherbírású, WEEKS-4 típusú, magasra emelve billentő pótkocsi hazánkban, munkában, a hetvenes évek elején – fotó: A szerző archívumából
Annak érdekében, hogy a hazai gazdálkodási körülményekbe és a termesztéstechnológiába illeszthetőségét egy ilyen konstrukciónak megismerjék az akkori honi mezőgépfejlesztésért felelős intézetek és a pótkocsigyártásra szakosodott gyártóművek, előzetesen egy Észak-Angliából származó, 4 tonna teherbírású, WEEKS-4 típusú, magasra emelve, hátra billentő felépítményű, egytengelyes pótkocsit importáltak.
A próbák során kijelölésre kerültek a különböző termesztéstechnológiákban az új szállítójármű alkalmazhatóságának pontjai, és immár a hazai fejlesztésű konstrukció kialakítása sem váratott magára sokáig, amelyet az 1970-től szállítóeszközök gyártására szakosodott Hódmezővásárhelyi Mezőgép Vállalat vagy közismertebb nevén HÓDGÉP végzett.
Az EB-4 egy növelt billentési magasságú verziója az 1978-as Bábolnai Napok gyakorlati bemutatóján – fotó: A szerző archívumából
Az EB-4 típusjelölésű eszköz az előzőleg kipróbált import angol konkurenséhez hasonlóan egytengelyes, merev felfüggesztésű, pneumatikus fékkel szerelt csőtengelyes futóművel, olló rendszerű emelőmechanizmussal rendelkezett, mely egy U-profilú, négyszögletes keretrendszerű alvázra került felszerelésre. Az ollós emelőszerkezet az alvázhoz és az emelőkerethez fix csapokon és görgőkön keresztül csatlakozott, továbbá az emelőkerethez a billenő felépítmény is két rögzítőszeggel kapcsolódott.
Az emelőkeretet és a felépítményt egy vezérlőszeleppel összekapcsolt kettő darab egyvezetékes, egyszeres működésű hidraulikus munkahenger emelte külön-külön. A pótkocsi hidraulikus rendszerének csővezetékébe egy sorrendvezérlő szelep volt közbeiktatva, melynél az egyik állásba kapcsolva a traktorról érkező hidraulikaolaj az emelő munkahengerbe jutott, míg ha átkapcsoltuk a szelepet, a billentő munkahenger a kocsiszekrényt billentette. A billentés bármelyik magassági pozícióban megvalósítható volt az átváltással.
A maximum emelési magassága 2,5 méter volt, és ebben a helyzetben 1 méterre nyúlt ki hátra a felépítmény hátsó része a pótkocsihoz képest. A 62 fokos igazán meredek billentési szögnek köszönhetően bármilyen tapadásra hajlamos anyag is maradéktalanul kiürítésre került billentéskor.
A hátra billenthető kocsiszekrény hátsó ajtaja automatikus nyitású és zárású volt billentéskor, a felépítmény rakfelülete pedig úgy volt kialakítva, hogy a teljes kiürítés mindig megvalósuljon. A pótkocsi alsó bekötésű, rugózott vonószemmel szerelt vonórúdját a vontató traktor hitch-kuplungjához kellett csatlakoztatni.
A premier nem sokáig váratott magára, és az 1973 májusában rendezett Budapesti Nemzetközi Vásáron, illetve a legendás legelső AGROmashEXPO kiállításon 1973 szeptember 7-17. között a nagyközönség is megismerhette az új hazai pótkocsit, melyből két prototípuspéldányt is kiállítottak a Mezőgéptröszt hatalmas standján.
A kiállítás szakmai zsűrije ezüstéremmel ismerte el a magyar fejlesztésű eszközt, és a szakmai nagyközönség, a felhasználó nagyüzemek is kiemelten érdeklődtek az új termék iránt.
Burgonyaültető gép feltöltése közben – fotó: A szerző archívumából
A bemutatkozással egy időben megindultak az MGI bevonásával a fárasztópályás, laboratóriumi és tartós üzemi vizsgálatok. Kipróbálásra került a kiskunhalasi szőlőültetvényeken, a betakarítás szállítási feladataiban alumínium teknős felépítménnyel, illetve Karcag környékén rizsbetakarításban a kombájnok, illetve cukorrépaszedő gépek kiszolgálásában.
Mint minden hazai fejlesztésű és gyártású pótkocsit, ezt is alávetették Gödöllőn a műpályás fárasztóvizsgálatnak, ahol körpályán járatva 20 ezer dinamikus ütést kapott a pótkocsi. A fárasztást követően megjelölésre kerültek azok a pontok, ahol erősítésre volt szükség, és a szilárdságot növelő konstrukciós módosítások után már hiba nélkül teljesítette az újból megismételt fárasztási vizsgálatot.
Vetőgép- és műtrágyaszóró-feltöltésre átalakított hátsó fallal – fotó: Agroinform.hu
A vizsgálatok során kiderült, hogy az akkor itthon elérhető és használatos könnyűuniverzális traktorok közül egyedül az MTZ-50 traktor hidraulikus rendszere korlátozza a pótkocsi teherbírásának maximális kihasználását, a többi erőgéptípus könnyedén elboldogult a kis pótkocsival.
A fentebb már említett különböző tartós üzemi vizsgálatok pozitív eredményekkel zárultak. A sikeres vizsgálatokat követően már semmi akadálya sem volt a sorozatgyártás beindításának. 1974-ben az első 50 darabos nullsorozatot hat nap alatt készítette el a HÓDGÉP törzsgyárának kollektívája.
Az EB-8 prototípusa egy 1977-ben Bólyban rendezett gépbemutatón – fotó: A szerző archívumából
A mezőgazdasági nagyüzemek kb. 80 ezer forintos áron juthattak hozzá a megyei Agroker-vállalatoknál az új pótkocsihoz, amelyet még abban az évben el is kapkodtak a felhasználók, sőt a következő évre már egy dupla akkora megrendelést kapott a gyár, mint amennyi a nullszéria volt.
A sikeren felbuzdulva a Mezőgépfejlesztő Intézet tervező mérnökei továbbgondolták az emelve billentő konstrukciót, és terveztek egy kétszer akkora teherbírású tandem futóműves verziót EB-8 típusjelzéssel. (Később ezt a típusjelzést viselte 1982-től az ERDŐGÉP egytengelyes pótkocsija).
Az új prototípus végül a következő években ugyan több kiállításon, illetve gépbemutatón szerepelt és díjakat is kapott, de végül sorozatgyártásra nem került. A EB-4 viszont rohamosan terjedt, a gazdaságokban egy csomó feladatot megkönnyített. Például az akkoriban ugrásszerű fejlődést és jelentős bővülést átélő hazai rizstermesztésben döntő szerepet kapott.
EB-4 felépítmény kiselejtezett Szibirjak orosz rizskombájn önjáró alvázán a kisújszállási Nagykun 2000 Zrt.-nél munkában – fotó: Török József
A rizstermesztő alföldi gazdaságok az EB-4 pótkocsi felépítményét az alvázzal együtt – futómű és vonórúd nélkül –az akkoriban éppen a betakarítási technológiából kivezetésre kerülő orosz lánctalpas Szibirjak SZKD-5R kombájnok járóképes alvázára szerelve kezdték széles körben alkalmazni.
Ezzel egy csapásra megoldódott az előzőleg elárasztott rizsföldek termését betakarító kombájnok zökkenőmentes kiszolgálása, olyannyira, hogy a módszert és ezeket az eszközöket a mai napig alkalmazzák ezeken a területeken.
Pótkocsira billentés közben az EB-4-es felépítménnyel szerelt lánctalpas kiközelítő a kisújszállási Nagykun 2000 Zrt.-nél – fotó: nagykun.hu
A szőlőbetakarításban is hatalmas előrelépést jelentett az EB-4 alkalmazása, hiszen akkor még az önjáró szüretelőgépek nem rendelkeztek gyűjtőtartállyal, így a párhuzamosan haladó traktor+pótkocsi szerelvénybe ürítették folyamatosan a bogyókat. Így az EB-4-essel az ültetvény szélére helyezett Unikon konténerekbe vagy a feldolgozóüzembe szállító, nagy befogadóképességű szállítójárműbe lehetett üríteni a termést.
Keskeny kialakítása, de a felépítményéhez képest széles nyomtávolsága miatt előszeretettel alkalmazták gyümölcsbetakarításnál is, a felépítmény helyére rakfelületet szerelve a gyümölcsgyűjtő ládákat emelte szedési magasságba, de sok esetben a metszési feladatokban is komoly segítséget jelentett.
EB-4 felépítmény balra IFA W-50 LA/Z, jobbra ZIL MMZ 555 tehergépkocsin – fotó: HÓDGÉP és a szerző archívumából
Az EB-4-essel megoldható volt a Tornádó műtrágyaszórók táblaszéli gyors utántöltése, de a központi tartályos vetőgépek feltöltése is egy csapásra megoldódott egy EB-4-es használatával. Erre az utóbbi két feladatra, a műtrágyaszóró- és vetőgépfeltöltésre a mai napig sok gazdaság alkalmazza ezt az egyszerű pótkocsit, de nagyon sok helyen magtári feladatokat is ellátott és ellát most is.
Bár a HÓDGÉP 1976-ban bemutatta a terepes IFA W 50 LA/K; Z és ZIL teherautóra szerelt felépítményes változatát is, de ezek a kiállítási példányokon kívül nem kerültek szériagyártásba. 1974 és 1988 között közel 1500 darab EB-4 pótkocsit készített a HÓDGÉP, amelyek döntő része a hazai igények kielégítésére készült, de kis mennyiségben Svédországba és Szudánba is értékesítésre került belőle.
1989. január 1-jétől a HÓDGÉP-től különváló, önálló vállalattá vált szentesi gyáregységének adták át a gyártási jogát azzal a kitétellel, hogy igény esetén a HÓDGÉP is gyárthassa a terméket.
EB-4 pótkocsi a '90-es években – fotó: tandttechnik.hu
A rendszerváltás politikai és gazdasági változásait követően a rossz gazdasági és pénzügyi környezetben a HÓDGÉP az átalakulást követően 1997-re csődbe ment, így a '90-es években már jobbára az önálló cégként működő szentesi gyáregység gyártotta megrendelésre az EB-4 pótkocsit, és teszi ezt mind a mai napig, ha igény van rá. Viszont
a hosszú évek sora alatt legyártott EB-4-esek jelentős része még üzemképes, és sok üzemel is belőle,
így a használt gépek piacán számos egész elfogadható példányt találhat az, aki ilyen univerzális eszközzel kívánja bővíteni gépparkját.
Keressen az Agroinform apróhirdetései között EB-4-es vagy más típusú billenőplatós pótkocsit!
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
