Jó tanácsok a metszéshez – így előzhetjük meg a növénybetegségeket!

Az előbbiektől és a tél hátralevő részének bizonytalanságaitól függetlenül sok ültetvényben már megkezdték a metszést, s hamarosan a kiskertekben is következik e munka. A metszést elsősorban koronaalakítást, termőképesség kialakítását-fenntartását célzó beavatkozásnak tartják, de elég komoly növényvédelmi hatása is van. Egyrészt maga a metszés is okozhat növényvédelmi gondot, másrészt igen nagy segítséget nyújthat már meglévő fertőzöttségek csökkentésében, illetve ez is egy eszköz lehet a károsítások megelőzésében.

A metszésnek komoly növényvédelmi hatása is van – fotó: Shutterstock

Sokan emlékeznek még a mögöttünk levő évre, annak növényvédelmi problémáira. Kora tavasszal a száraz időjárásban a moníliás virág- és hajtásszáradás alig jelent meg, s hasonlóan az őszibarack tafrinás levélfodrosodása is csak kisebb gondot okozott. Később a monília hajtásfertőzése több helyen megjelent, s a betegség terjedt.

A csonthéjasoknál viszont korán megjelent, s tartósan fertőzte a fáinkat a csonthéjasok levéllyukasztó betegsége. Sok helyen már a nyáron levélhullás lett az eredmény, de ősszel általánosan korai lombhullást tapasztaltunk. E betegségnek nemcsak ez a tünete, megbetegíti a hajtásokat is, s azokon lilás színű, gyakran besüllyedő foltokat okoz. Amennyiben a folt egy rügyet (rügycsoportot) körbeölel, akkor az a rügy nem hajt ki.

Nyáron talán a legnagyobb gondot a moníliás gyümölcsrothadás okozta. Elsősorban a csonthéjasok gyümölcsét vitte el a betegség, de az almatermésűeket is károsította az ősz elejétől. A megtámadott gyümölcsök egy része lehullott, másik része a rothadás után megfonnyadt és ottmaradt a fán, ezt nevezzük múmiának. Mindkettő veszélyes a jövőre nézve, mindkettő fertőzési forrás lesz.

Moníliás gyümölcsrothadás almán.

Monílliás gyümölcsrothadás következtében kialakult gyümölcsmúmia őszibarackon.

Almánál a lisztharmat állandó visszatérő betegség. A kórokozó a vesszők felszínén és a rügypikkelyek alatt egyaránt áttelel. A vesszők felszínén a telelő micélium könnyebben károsodik, a kemény fagy elpusztítja – de hol van már a kemény, téli fagy. Tavasszal a fakadással egy időben elindul az első – primer – fertőzés. A kórokozó telelő képletei a nem jól záródott, ún. rojtos rügyekben, illetve a fertőzött vesszők végéhez közeli harmadán találhatóak, ez a „gyertyás vessző”. E rövid bevezetés után nézzük, hogyan végezzük el a metszést!

Először is keressük meg a letörött, lehasadt, sérült vesszőket, gallyakat, s azokat az egészséges résznél távolítsuk el. Következő lépésként mindenképpen távolítsuk el a múmiákat. Az eltávolítás szó szerint értendő, nem elég a vesszőkről leszedni azokat, s ledobni a földre. Össze kell gyűjteni a gyümölcsmaradványokat, majd el kell szállítani a kertből vagy elásni, s földdel takarni. Ne legyen ott tavasszal, ne adjunk lehetőséget a fertőzésnek!

Meggyen, kajszin keressük a moníliás hajtásszáradás tüneteit. (Nagyon nem kell keresni, már messziről láthatóak!) Ezeket már a tünetek megjelenése időszakában le kellett volna vágni, de sajnos sok tulajdonos elmulasztja megtenni, így a tavaszi metszés időszakára marad a feladat. A sérült, kihasadt, levél-, virág-, gyümölcsmaradványokat tartó vesszőket, gallyakat le kell vágni.

Moníliás fertőzés kései tünete meggyen. Termés, rügy, vessző károsodott.

Totális moníliafertőzés meggyen. Látszik, hogy küzd a fa, sok új hajtást hozott, ami kedvez a moníliának, még teljes pusztulás is lehet a vége.

Érdemes a metszés során a beteg részeket egy kisebb (10-15 cm-es) egészséges résszel együtt levágni,

mert a betegség az elmúlt év során terjedt a fás részben, s a külső kép alapján nem tudjuk pontosan, hogy hol tart belül. Nagyon fontos az itt levágott vesszők, gallyak összeszedése, eltávolítása a fák környezetéből.

Őszibarackon keressük a csonthéjasok levéllyukacsosodás-betegségének vesszőtüneteit. Amennyiben a vesszőn besüppedő foltok vannak, akkor érdemes azt levágni. Ha nélkülözhetetlen ott a korona alakjához, akkor legalább a beteg rügyeket tartalmazó részt vágjuk le.

Csonthéjasok levéllyukacsosodás-betegségének tünete őszibarackvesszőn.

Az őszibarack melegigényes, ezért különösen kedvező számára a katlankorona, a nap besüt a korona belsejébe. Ez növényvédelmi szempontból is kedvező, tehát alakítsunk ilyen koronát, tartsuk tisztán és szellősen a belsejét, ez sokat segít a betegségek megelőzésében.

Másik oldalról a tenyészidőszakban végzett permetezések sokkal hatékonyabbak lesznek azáltal, hogy a korona minden részére el tudjuk juttatni a permetlevet.

Van, aki a metszéskor végez termésszabályozást, s van, aki kötődés után. Bármelyik módszert választjuk, fontos, hogy a termések ne érjenek össze, a moníliás termésrothadás fertőzött gyümölcsről könnyen és gyorsan átterjed a vele érintkező egészségesre. Így lesz a végén a legtöbb termést ígérő fán a legtöbb megbetegedett, tönkrement gyümölcs.

Az almánál a lisztharmat az a kórokozó, amelyet már a metszés során megpróbálunk eltávolítani. Ennek módszere, hogy a fán – tipikusan a Jonatán fajta, illetve a fajtacsoportba tartozó fákon – keressük a gyertyás vesszőket, s azok fertőzött, bevonatos részét levágjuk. Ezt a megoldást kötik Nagy Sándor nevéhez is, így Nagy Sándor-féle vagy szabolcsi metszésnek is mondják.

Almafa gyertyás vesszeje.

Hajlamosak vagyunk túlzásokba esni, így a legtöbb esetben a fa összes vesszőjét visszavágták, attól függetlenül, hogy fertőzött volt vagy nem, s ezt az alma nem igazán szereti.

Az almánál korábban a termőkaros orsó volt az elterjedt koronaforma, ma már inkább a karcsú orsót alakítják ki. Maga a koronaforma és a korona mérete is biztosítja a szellősséget, a bepermetezhetőséget. Aki hagyományos koronát nevel almafájának, az törekedjen a szellős, laza korona kialakítására, fenntartására, mert az alma betegségei számára kimondottan előnyös a nedves, párás környezet a korona belsejében, s az ilyen korona bepermetezése sem lesz tökéletes.

Korábban a metszéssel egy időben végezték el a törzs és vázágak tisztítását, így azt a metszés hozzátartozójának tartották. Ma már kevésbé kapható olyan munkás, aki szakértelemmel és lelkiismeretes munkával ezt is elvégzi. A kiskertben, főleg, ha a tulajdonos maga végzi el a kert minden munkáját, ez is sorra kerül.

Korábban a kórokozókat emlegettük, most a kártevőkről kell pár szót ejteni. A gyümölcsöt károsító molyok sok faja telel a fa törzsén, kéregrepedésekben, hajlatokban, pl. almamoly, almailonca, barackmoly, keleti gyümölcsmoly, szilvamoly, amerikai medvelepke. Ezek általában szövedéket, gubót készítenek, s annak védelmében telelnek. A pajzstetvek a vastagabb ágakon telelnek, sokszor egész vastag telepet alkotnak.

A kéregkaparás az előbb említett kártevőket megsemmisíti, illetve eltávolítja azokat a rejtekhelyükről, ami aztán pusztulásukhoz vezet. Amennyiben a fa kérge fiatal, gyenge, akkor egy drótkefével helyettesíthetjük a kaparó szerszámot. Az élő kérget lehetőleg ne sértsük meg, ne idézzünk elő egy fás részeket érintő betegséget.

Nincs vita a metszés szükségességének megítélésében, de el kell ismerni, hogy a munka során rengeteg sebzést ejtünk. Ezek a felületek a fa sebgyógyító képességétől és az időjárástól függően rövidebb-hosszabb ideig behatolási kaput mutatnak a károsítóknak. Éppen ezért

kiemelt fontosságú a metszési sebek kezelése.

Erre ma már sebkezelő pasztákat lehet kapni, s jó lenne minden vágott felületet bekenni azokkal. A gyakorlati munka során el kell ismerni, hogy ez egy kicsit túlzó kérés, inkább azt javasolják, hogy az 1 cm átmérőt elérő vagy meghaladó vágott felületeket kenjük be. Sokan a metszést úgy időzítik, hogy a befejezésekor időszerű legyen a rezes lemosó permetezés. A lemosó jelleg a bőséges lémennyiséget is jelenti, vagyis a fa minden részét, így a metszési felületeket is bevonja a permetlé, s az is ad egy védelmet a kórokozók támadása ellen. Kiskertekben, kevesebb fa kezelése során ezt talán még jobban lehet időzíteni.

Sebkezelés metszés után.

Ha már az időzítésnél tartunk, egy gondolat a metszés időzítéséről. Az almatermésűek, a szőlő metszési idejét az időjárás és a rendelkezésre álló kapacitás befolyásolja leginkább. A csonthéjasokat baktériumos és gombás betegségek támadják meg, amelyek ágelhalást okoznak. A kórokozók számára a hideg, nedves körülmények – akár a tél közepén egy átmeneti enyhülés, csapadékkal vagy olvadással megteszi – alkalmasak a fertőzéshez.

Ekkor azonban a fa még nem gyógyította be a sebzéseket, keringése lehet, hogy még nem indult meg, így védtelen a behatolókkal szemben. Emiatt javasoljuk a csonthéjasok metszését kora tavasszal, közvetlenül virágzás előtt elvégezni. (Spanyolországban az őszibarackfákat virágzásban metszik!) Ekkor a fa keringése már elindul, védekezőrendszere működik, s az időjárás is remélhetőleg támogatja a sebek gyógyítását.

Zárásként, égessük el a nyesedéket – már ahol engedélyezik a tűzgyújtást, égetést. Másik megoldás a nyesedék felaprítása és talajba dolgozása.

Metszenek Spanyolországban (Almeria).