Magyar vas, magyar történet: egy felújított Dutra UE–28 Zalaegerszegről

Simó Tamás története nem egy hirdetéssel kezdődött, hanem kudarcélményekkel. Mint mondja, évekig járták az országot Dutra traktorok után kutatva, de amit ígértek, abból a helyszínen rendszerint nem lett semmi.

– Mentünk ide-oda, sok helyen megnéztük, de mindig volt valami gond. Nem indult, nem úgy volt, nem azt kaptuk, amit mondtak. Egy idő után már nem is az ár volt a gond, hanem az emberi oldal, a sok hazugság és mellébeszélés – idézte fel.

A fordulat végül nem egy apróhirdetés, hanem egy munkahelyi beszélgetés révén jött. Egy kollégája említette, hogy Bazitán, az apósánál áll egy régi Dutra UE–28-as, évek óta használaton kívül.

– Azt mondta, nem nagyon akar megválni tőle, de ott áll már régóta, használva nincs, megkérdezi, hátha. Aztán eltelt pár hónap, mire végül összehoztunk egy időpontot, amikor megnézhettem – idézte fel.

Így kezdődött... – Fotó: Simó Tamás

Amikor először meglátták a traktort, szó szerint elő kellett "ásni". A sufniban állt, körberakva szekrényekkel, lomokkal, felbakolva, mozdulatlanul.

– Rögtön tudtam, hogy ez lesz az én gépem. Olyan volt, mint amikor az ember meglát valamit, és érzi, hogy ez más. Vittünk akkumulátort, régi gázolaj volt benne, mégis beindult, ráadásul, ahogy mondani szokták, pöccre. Ott már tudtuk, hogy ebből lesz valami – árulta el.

A tulajdonos azonban nehezen engedte el. Simó Tamás szerint látszott rajta, mennyire kötődik a géphez.

– El is pityeredett egy kicsit. Ez nem csak egy traktor volt neki. Megígértük, hogy fel lesz újítva, rendbe lesz téve. Akkor ezt még szerintem nem igazán hitte el...

Az ígéretből végül valóság lett, de az út hosszú és nehéz volt. A teljes szétszedés után derült ki igazán, milyen állapotban van a gép.

Itt már alakult a Dutra új arca – Fotó: Simó Tamás

– Nem volt olyan alkatrész, amire azt mondtuk volna, hogy na, ez marad. Mindenhez hozzá kellett nyúlni. Hidraulika, hajtás, csapágyak, olajok – a legtöbb tulaj hatvan év alatt egyszer sem cserél semmit ezekben a gépekben, mégis működnek.

A felújítás nagy részét egy tapasztalt szakember, a borsfai Veterángép Gyűjtemény tulajdonosa, Bánfai Zsolt és csapata végezte, de Tamás végig jelen volt a folyamatban.

– Azt mondom, 80–90 százalékban ők csinálták, de amit tudtam, én is megcsináltam. Felniket pucoltam, festettem, kipufogót alakítottam, vittem, amit lehetett. Ez nekem fontos volt.

A legnagyobb gondot a motor okozta. A gyári blokkot korábban szakszerűtlenül javították, ami miatt végül nem lehetett megmenteni.

– Olyan alkatrészt raktak bele, ami nem oda való volt, és szétverte a blokkot. Telefonáltak, hogy baj van. Az első kérdésem az volt, mennyibe fog ez kerülni? Azt mondták: nagyon sokba...

Szép lett, erre mindenki büszke lehet, készítő és tulajdonos egyaránt – Fotó: Simó Tamás

Magyarországon nem talált szakembert, aki vállalta volna a javítást, így végül egy felújított motor került a traktorba az Alföldről. A régi blokkot azonban nem dobták ki.

– Kivittem egy idős bácsihoz Csehországba. Megcsinálta. Most itthon van egy állványon. Drága volt, de nem dobtuk el. Ez is része a történetnek – jelezte.

A Dutra iránti szerelem azonban nem itt kezdődött. Simó Tamás gyerekkora óta vonzódik a nagy gépekhez, a szereléshez, az alkotáshoz.

– Mindig kellett valami, amit még nem csináltam. Ház, kert, minden megvolt, és kellett egy új kihívás. Aztán elmentünk Kiskőrösre egy traktortalálkozóra, és ott eldőlt minden.

Ott találkozott először igazán a dutrás közösséggel.

A traktor végül elkészült. Ma a zalaegerszegi UE–28-as nem dolgozik. Nem húz, nem szánt, nem jár sárban.

– Nem tudnám összepiszkolni, vagy akár csak dolgoztatni. Duplán szigetelt garázsban áll. Ha koszos lenne, a szívem szakadna meg – magyarázta Tamás, akinek jó oka van arra, hogy ennyire kötődik a traktorhoz.

Tamás kisfia Kálmán Elemérrel – Fotó: Simó Tamás

– A néhai Kálmán Elemér a feleségem nagybátyja volt. 2024 novemberében rákot diagnosztizáltak nála. Neki is volt egy felújított Dutra UE–28-asa, és mindig arról álmodoztunk, hogy egyszer együtt vonulunk fel Zala vármegye képviseletében, majd „megküzdünk” egymással, kinek erősebb a gépe. Bármennyire is siettünk a Dutra építésével, csak 2025 márciusára készült el. Sajnos, tavasszal Elemér kórházba került, így pünkösdkor a dutrások egész országban, sőt, még határainkon túl is ismert, nagy kiskőrösi találkozójára már nem tudott eljönni velem. Úgy váltunk el egymástól a kórházban, hogy azt mondta: „Majd jövőre, Öcsi…”

Két héttel később elhunyt. Az álmok szertefoszlottak, de az emléke megmaradt, mint kivételesen jó emberé. Tudom, hogy most fentről figyel minket. A sors különös fintora, hogy az ő Dutrájának rendszáma 718 volt. Amikor az én gépem miatt bementem az okmányirodába, már csak egyetlen szabad rendszám maradt. Amikor megláttam, nem hittem el: 718 lett a miénk is... Ez több volt, mint véletlen – mesélte a szokatlan és egyben megható történetet.

Tamást mindenhová elkíséri kisfia – Fotó: Simó Tamás

Zárásként Tamás a lelkemre kötötte, mindenképpen írjam bele a cikkbe, hogy itt is szeretné megköszönni annak a rengeteg barátnak a segítséget, akik bármilyen formában hozzájárultak a Dutra UE-28 felújításához.

– Ha én tudok valakinek segíteni, bármikor nyugodtan keressen. A Dutra ma már ipartörténeti emlék, ami fontos, hogy megmaradjon – mondta végül Tamás, aki traktora mellett nagyon büszke tízéves kisfiára is, aki szintén Dutra-rajongó, már most. Valójában ő kapta a gyönyörű gépet a születésnapjára, tavaly. Nem csoda hát, hogy édesapját minden dutrás rendezvényre elkíséri...

Indexkép: Simó Tamás

AGROmashEXPO és Agrárgépshow 2026

A mezőgazdaság legnagyobb hazai eseménye!

2026. január 21-24.

7 pavilon

több, mint 200 kiállító

bruttó 50 000 nm

Hungexpo Budapesti Kongresszusi és Kiállítási Központ

Bővebb információ és jegyvásárlás: agromashexpo