Ez a szeptemberi nyárutó a sok napsütéssel, eleinte nyárias meleggel nagyon sokaknak adott szép napokat, akár kései nyaralást is. A mezőgazdaságban is kedvező időszak volt ez a termés éréséhez, a betakarításhoz. Dolgoztak a gépek, egyre több napraforgótáblán végeztek.
De jön a változás, jön a csapadékot hozó időjárási front. Szerdán még csak kevés helyen – főleg a Dunántúl délnyugati tájain – jöhet egy-egy zápor, de a folytatásban, péntek-szombat-vasárnap van esély nagyobb mennyiségre s az ország nagy területére. Reméljük, megvalósul, mert nagy a szükség. A hétvégén ismét csökken a hőmérséklet, inkább csak 15-20 oC várható.
Szeptember utolsó hetében már a nyakunkon van az őszi árpa vetése, s az őszi búza alá is készítik a talajt a gépek. Ez segít némileg a tarlók elmunkálásában, ápolásában, mégis láthatóak gyomos, virágzó gyomos tarlók is. A napraforgó után gyakori az őszi búza vetése, így az üzemek szinte azonnal mennek a szárzúzóval, majd a tárcsával a kombájnok után. Ez segít az allergiások nehéz helyzetén is.
A repcét védeni kell
Az árvakelésekkel többször foglalkoztunk, megjelent a repcén a repcebolha (Psylliodes chrysocephala), a repcedarázs (Athalia rose), s mostanra már a levéltetvek (Myzus persicae, Brevicoryne brassicae) is felfedezték a növényt.
Minden együtt – amit nem kívánunk: bolhakárkép, a bolha és a repcedarázs kezdődő károsítása – fotó: Agroinform.hu
A kalászosok árvakelésén is találhatók túlélő károsítók, így pl. vörösrozsda (Puccinia recondita f.sp. tritici), szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici), a pirenofórás (fahéjbarna) levélfoltosság (Pyrenphora tritici-repentis), s itt is megjelentek a levéltetvek (Macrosiphum avenae). Ez komoly jelzés arra vonatkozólag, hogy kedvező körülmények között e károsítók betelepednek, majd felszaporodnak az őszi állományokban.
Mi várja az új vetést? Egy kis vörösrozsda és szeptóriás levélfoltosság, esetleg egy kis pirenofórás levélfoltosság – fotó: Agroinform.hu
Így történt ez a nemrég kikelt repcetáblákon is. Most az állományok vegyes képet mutatnak fejlettségükben, találhatunk éppen csak kikelt növényeket meg 4 leveles fejlettségű táblákat is. Általában a 2-4 leveles állapot a jellemző. Az árvakelésen megjelent kártevők áttelepedtek a kikelt állományokba, s megkezdték károsításukat. A kártevők közötti különbség csak annyi, hogy a repcebolha már rágja a sziklevelet vagy az első pár lomblevelet, a repcedarázs álhernyói most kelnek ki, s kezdik táplálkozásukat, a levéltetvek pedig most fedezték fel a növényt, most kezdenek kolóniát építeni. Az említett 2 faj (zöld őszibarack-levéltetű – Myzus persicae, káposzta-levéltetű – Brevicoryne brassicae) részt vesz a tarlórépa-sárgaság vírus terjesztésében, így az ellenük való védekezés külön jelentőséget kap.
A keleti országrész tábláin mindhárom kártevő jelen van, a repcebolha és a repcedarázs átlagos vagy azt meghaladó fertőzési nyomással. Ezzel szemben a Dunántúlon könnyebb a helyzet, ott a repcebolha és a repcedarázs kártétele alig észlelhető, a levéltetvek betelepedése tart. Az időjárás kedvezett eddig a kártevőknek, s a várható változás nem állítja le kártételüket.
A vetéstől eddig eltelt időszakra a lassú kelés, egyenetlen állomány, lassú fejlődés volt a jellemző, s ez különösen nehézzé teszi a kis növények túlélését, növekedését, így a repcét védeni kell. Egy piretroidos kezelés már segítség lehet a növénynek.
Nem túl sűrű, de ebből még lehet jó repce – fotó: Agroinform.hu
A kukoricában a kártevők jelentős része elvonult a táblákról
Beérett a kukorica is, már dolgoznak a gépek a kukoricatáblákon is. A kártevők nagy része már elvonult a táblákról, de az amerikai kukoricabogár még mindig megtalálható – bár csökkenő számban. A száraz időszaknak mindenképpen előnyös hatása, hogy leállt a fuzáriumos csőpenész (Fusarium spp.) terjedése. A betegség tünete a csövek végén, kis felületen található meg. Eddig gyenge fertőzést észleltünk, bár nagy gyakorisággal. Kérdés, hogy az ígért esős napok után mennyire lesz tartós a nedvesség, fokozódik-e a betegség. A kései rovarkártételek után van esély erre.
Az érett kukoricát előszeretettel fogyasztják a nagyvadak, vadjárta helyeken betelepednek a táblákba. Erre igazán megoldást a betakarítás ad.
Hasonló munkák folynak az ültetvényekben is. Szedik az almát és a körtét. A károsítók aktivitása már csökkent, új tünetek alig jelennek meg, az almamoly (Cydia pomonella) rajzása a nullához tendál. Sajnos a korábbi sérülések, rágások felületén megtelepszik a monília (Monilinia fructigena), és gyorsan terjed a gyümölcsrothadás. Megoldást az időbeni szedés és a gondos válogatás ad.
A dió nagy bajban van
A csonthéjasok utolsó terméseit is leszedték már (vagy éppen szedik), így mindenhol elvégezhető a lombfertőtlenítés. Indokolja ezt a gyorsuló ütemben terjedő blumeriellás (Blumeriella japii) és sztigminás levélfoltosság/levéllyukacsosodás (Stigmina carpophyla). Megindult a korai levélhullás, s ez a jövő évi termőképességet rontja.
Már hullik, illetve szedik a diót. A hullás oka nemcsak az érettség, hanem a dióburoklégy (Rhagoletis completa) kártétele, a zöld burok elrothadása is. A kártevő gyorsan terjed nyugati irányból kelet felé. A fertőzött területeken és nem védett fákon a kártétel mértéke közel 100%-os. Ilyenkor, a frissen levert dióból még nyerhető kevés egészséges dióbél, később az is megbetegszik, tönkremegy. A diófákon is megindult a korai levélhullás.
Csak egy példa a dióburoklégy szaporaságára és kártételére – fotó: Agroinform.hu
A szőlőt még mindig veszélyeztetik a kártevők
A szőlő az, amelyet tipikusan az utolsó pillanatig veszélyeztetnek károsítók. Így van ez most is, gondoljunk csak a szürkepenészre (Botrytis cinerea) vagy a muslicákra (ecetmuslica – Drosophila melanogaster, pettyesszárnyú muslica – Drosophila suzukii). A szürkepenész fertőzése korábban indult, majd a száraz szeptemberi időjárásban terjedése lelassult. A cukrosodó bogyók, a vékony héj és a reggeli harmat elég a kórokozónak, hogy lassú terjedéssel okozzon növekvő kárt. Ha megérkezik az ígért esős időszak, akkor sajnos a betegség „fellobbanása” várható. Ebbe besegítenek a darazsak (pl. kecskedarázs – Vespula vulgaris) és a muslicafajok is.
Már érett, már szedhető – fotó: Agroinform.hu
A muslicák igen nagy számban rajzanak az ültetvényekben (heti több száz is egy csapdában). A későbbi szüretelésű fajtáknál egy piretroidos kezelés átmenetileg segíthet a kártétel csökkentésében. (A tömegesség és a szaporaság miatt az „átmeneti” jelző.)
A peronoszpóra (Plasmopara viticola) fertőzése leállt, most nem kedvez az időjárás neki, de csökken a lisztharmat (Uncinula necator) is. A lisztharmat áttelelő képletei már érnek, bár még csak az érés kezdetén, a sárga színnél tartanak.
A lisztharmat már bevonta a teljes levélfelszínt – fotó: Agroinform.hu
Még mindig az érő szőlőnél maradva, meg kell említeni a madarak kártételét. A seregélyek (Sturnus vulgaris) és egyéb madárfajok képesek totális szüretet végezni, s nemcsak tőkéket, hanem szakaszokat, sorokat is elfogyasztanak. Ez üzemi ültetvényben és házikerti lugason egyaránt jellemző. (Tegyük hozzá, hogy más időszakban viszont hasznos segítőink a növényvédelemben e fajok.)
Ez egy üzemi ültetvény, és a madárkár itt is tetemes – fotó: Agroinform.hu
A mezei pocok (Microtus arvalis) népesség is szépen gyarapodott a nyár végén és a korai őszön. Ezt leginkább pillangósokban és ruderális területeken lehet megfigyelni, s nem is kell túl nagy vizsgálódás hozzá. (Egy dunántúli lucernatáblán 8-10 db lakott járatot számoltam egy négyzetméteren.)
Jó szemmel a képen is felfedezhető, hogy 1 m2-en 10-15 mezei pocok lakott járat is van ebben a lucernában – fotó: Agroinform.hu
Ez előrevetíti, hogy a kártevő fokozatosan betelepül az őszi vetésekbe, s ezt hamarosan megkezdi a repcetáblákon. Először a táblaszéleket hódítja meg, így ezek rendszeres ellenőrzése fontos információt ad a pillanatnyi helyzetről és a tendenciáról. A felmérés segít a védekezés előkészítésében is.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide.
