Bogarak és kártételük
A gabonazsizsik (Sitophilus granarius), egy jellegzetes külsejű, 3-5 mm hosszú feketésbarna bogár a gabonamag belsejébe vájt apró lyukakba helyezi petéit. A fertőzöttség kívülről nem látható. Tömeges fertőzés esetén a gabona átnedvesedik, ami penészedést válthat ki.
A kenyérbogarak hengeres testűek, 2-11 mm nagyságúak. A nőstény egyed a lisztbogarakhoz hasonlóan a táplálékra helyezi a tojásait egyesével vagy kisebb csomókban. Lárváik a tápanyagot elérve nyáluk és rágcsálékuk felhasználásával ovális gubót készítenek, és abban fejlődnek kb. 10 mm nagyságú kukacokká. Elsősorban a lárvák károsítanak. A nagy kenyérbogarat (Tenebroides mauritanicus) azonban „lisztmentőnek” is hívják, mert ragadozó életmódot is folytat, például elfogyasztja a lisztmolyokat.
A vörösbarna lapos-gabonabogár (Cryptolestes ferrugines) megjelenése nyújtott formájú, színe vörösbarna, és 1-2 mm nagyságú. Petéit a maghéj repedéseibe helyezi. A lárvák és a bogarak a magvakat rágcsálják. Vetőmagban tudnak nagy kártételt okozni azzal, hogy a csírákat elfogyasztják.
A fogasnyakú gabonanogár (Oryzaephilius surinamensis) imágója és lárvája is károsít. Magtárakban leginkább más kártevőkkel másodlagos kártevőként van jelen. Petéit a gabonamagvakra helyezi, az ebből fejlődő lárvák sárgásfehérek. Imágója karcsú, sötétbarna, 2-3 mm nagyságú bogár.
A gabonaálszú (Rhizopertha dominica) lárvái befúrják magukat a magvakba, és ott begubóznak, fejlődésük csak 23°C felett megy végbe. Imágója nyúlánk, 2-3 mm hosszú, hengeres testű bogár.
A babzsizsik (Acanthoscelides obtectus) fő tápnövénye a bab, de károsíthatja a szóját, a borsót és a lencsét is. A kárt a lárvák okozzák, melyek a bab belsejében fejlődnek, amely során felélik a mag belső részeit. Imágója telt, zömök kinézetű, 2-4 mm nagyságú bogár.
A terményvédelem alapja a megelőzés, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy megszüntetünk minden olyan körülményt, amely kedvez a károsítók számára, a hosszabb ideig tárolni kívánt gabonát pedig a betárolással egy időben megelőző védekezésben részesítjük.
Molyok és kártételük
A különböző terményeket károsító molyfélék nemcsak a raktárakban, hanem a háztartásokban is gyakoriak. Ilyen a készletmoly (Ephestia elutella) is, melynek nősténye élete alatt akár 300 petét is lerak a táplálékra vagy annak közelébe. Az ebből kikelő hernyók szövedéket készítenek, és ennek védelmében táplálkoznak. Imágója nem károsít, csak a lárva. Tömegesen sötét és rosszul szellőző raktárakban szaporodik el, mert kedveli a párás, meleg környezetet.
A raktári gabonamoly (Nemapogon granella) imágója fénykerülő, még a mesterséges fényforrásokat is kerüli. Mindenhol megtalálható, ahol száraz terményeket tárolnak, mert a gabonafélék minden fajtája táplálékul szolgálhat számára. Szintén kedveli a meleg, párás tárolókat, így gyors anyagmozgatással és szellőztetéssel megelőzhetjük megtelepedését. Az éjjel repkedő molylepke a gabonaszemekre helyezi petéjét, majd a kifejlődő hernyó megrágja azokat, és zsákocskává szövi össze.
Az aszalványmoly (Plodia interpunctella) nőstény egyede is a táplálékra helyezi petéit. Lárvája az élelemből csomókat készít, amit selyemfonállal sző össze. A bábozódást repedésekben, zsákok gyűrődéseiben végzi. Rendkívül sokféle táplálékot elfogyaszt, a gabonafélék mellett kedveli a hüvelyeseket, az olajos magvakat, a növényi őrleményeket, de akár mazsola között, dohányban, fűszerekben vagy a száraztésztában is megtelepedhet. Háztartások gyakori látogatója, ahol beveszi magát szinte mindenbe, amit a kamrákban talál.
A lisztmoly (Ephestia kuehniella) elsősorban őrleményekre, zsákokra és gabonákra helyezi petéit. Az ebből kelő lárvák azonnal szőni kezdenek. Az imágó fénykerülő, és nem táplálkozik. A nappalokat a raktárak sötét zugaiban tölti összecsukott szárnyakkal. A lárva kedvenc táplálékai a liszt, a lisztből készült termékek, a búza, a kukorica és a zabpehely, illetve kedveli a meleg helyeket, ezért a pékségek gyakori látogatója.
Atkák és kártételük
Ezek a pókszabásúak közé tartozó, 200-600 µm nagyságú, apró ízeltlábúak csak mikroszkóppal azonosíthatóak. A szemes terményekben és az őrleményekben megtalálhatóak, ahol egyszerre több faj együtt fordul elő. Kártételük igen változatos, de általában a magvak belsejét vagy az őrleményeket fogyasztják. Az atkafertőzés következtében a termények jellemzően nyirkosak és tapadósak. A terjedésük passzív úton történik, azaz különféle rovarok, verebek és rágcsálók hurcolják be őket, de porral is terjedhetnek.
A lisztatka a rosszul szellőző, nedves raktárakban a többéves napraforgóvetőmag-készletet megtámadhatja.
Hogyan védhetjük meg terményeinket?
„Ahogy az élet minden vonatkozásaiban a tisztaság elsőrendű bajelhárító, azonképen a magtári kezelésben is a zsizsik- és a molyveszedelem elleni küzdelemnek egyik legfontosabb fegyvere. Legyünk tiszták mindig és mindenben!” – írta Kadocsa Gyula a „Tiszta magtár: tiszta gabona” című cikkében a Növényvédelem 1926-ban megjelent kiadványában.
Ennek a kijelentésnek a fontossága azóta sem változott, hiszen a termények védelmének alapja, hogy a raktáraink rendszeres takarításával tisztán tartsuk azokat. Ide tartozik a terménytárolók állagmegőrzésének feladata is oly módon, hogy felszámoljuk a repedéseket, melyek elősegítik a raktári kártevők megtelepedését. Alakítsunk ki megfelelő szellőzést, illetve tároljuk ki, majd semmisítsük meg a szennyezett terményeket. Az üres raktár falát kezeljük kontakt hatóanyagú piretroiddal vagy foszforsavészter hatóanyagú inszekticiddel.
Megelőző védekezésként alkalmazhatunk rovarölő szeres kezelést a termények betárolásakor is. A permetlevet ekkor a szállítószalagon lévő terményre permetezzük ki kis lémennyiséggel. Ha a károsító rovarokat mindezek ellenére behurcoljuk, lehetőség van foszforhidrogén hatóanyagú gázosító szerrel kezelni a gabonát. Azonban ezt a kezelést csak gázmester végezheti el.
Mindezek mellett rendszeresen ellenőrizni kell a kártevő-fertőzöttséget a raktárakban. Ezt a tárolt termény hőmérsékletének mérésével is megtehetjük. Az alacsony, 10°C alatti hőmérséklet kedvezőtlen a kártevőknek, így a melegedő termény utalhat azok felszaporodására. Csapdákat is használhatunk a megfigyeléshez, melyek lehetnek mechanikusak (szonda, veremcsapda) és kémiai ingereken alapuló szexferomon csapdák.
