Beköszöntött az ősz utolsó hónapja, a november. Ennek megfelelően az időjárás is egyre ősziesebb és szürkébb. Többfelé párás, ködös az idő. Napos és felhős tájak váltják egymást, de számottevő csapadékra nem kell számítanunk. Hiába a csapadékhiány, a növények felszíne a ködszitálástól nedves – ami megteremti a kórokozók fertőzéséhez szükséges feltételt. Azonban a talaj mélyebb rétegeibe már nem jutott elég nedvesség októberben, ami az őszi kalászosoknak most nagy hátrányt okoz.
Pénteken egy mediterrán ciklon éri el hazánkat, emiatt főképp a Dunántúlon zápor alakulhat ki, és a szél is felerősödhet. A hétvégén szintén kelleni fog majd az esernyő, és a hőmérséklet is lehűl pár fokkal.
Figyeljünk oda az őszi búzára!
Jelenleg az őszi búza kelése és fejlődése igényli a legtöbb figyelmet. A vetési időszak elején hullott csapadék mostanra eltűnt a talajból, nem beszélve azokról a területekről, melyek azon a néhány októberi csapadékos napon sem jutottak nedvességhez. Ennek következményeképp az őszi búza kelése kissé vontatott, az állományok fejlettsége elmarad az ilyenkor megszokottól. Nagy általánosságban 1-3 levelesek a növények. Az őszi árpa ezzel szemben jól fejlett, sok helyen már a bokrosodás elején jár.
Az őszi árpában már megjelentek az első betegségtünetek a leveleken – fotó: Adama Hungary Zrt.
Betegségek még nem jelentek meg az őszibúza-táblákon, de a kártevők már igen. A levéltetű (Aphididae) kolóniák gyarapodása a nedves levélfelület miatt kissé lelassult, de szaporodásukat továbbra is nyomon kell követnünk az állományokban. A csapadéknak és a további lehűlésnek köszönhetően remélhetőleg a fertőzöttség nem emelkedik.
Az őszi árpa, ahogy említettük, már előrébb tart a fejlődésben. Itt megjelentek a levélfoltosságok korai tünetei. Bár még csak észlelési szinten, alig egy-egy foltot találni főként az árpa hálózatos levélfoltossága betegségből (Pyrenophora teres).
A fómás levélfoltosság lassú terjedése tapasztalható a repceállományokban – fotó: Lepres Luca
A repce megfelelő erősségű az átteleléshez
A repce jól fejlett, zömében a 6-8 leveles, tőlevélrózsás fejlettség a jellemző. Az állományok általánosan megkapták az őszi regulátoros kezelést, a növények megfelelő nagyságúak és erősségűek az átteleléshez.
Betegségek tekintetében a fómás levélfoltosság (Leptosphaeria maculans) tünetei terjedtek a fungicides kezelést nem kapott táblákon. A tüneteket az idősebb leveleken találjuk. Az inszekticides védekezések megtették a hatásukat, így a káposztamoly (Plutella maculipennis) lárvája, a repcedarázs (Athalia rosae) álhernyója és a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) hernyója csökkenő mértékben van jelen a növényeken.
A levéltetvek szaporodása is megállt, de elsősorban a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) berepülő egyedei vagy kis kolóniái láthatók a levelek fonáki oldalán. Aggodalomra nincs ok, mert az esős napok és az erősödő lehűlés csökkenti a kártevő aktivitását, majd szép lassan eltűnnek a növényekről.
A mezei pocok (Microtus arvalis) népessége nagyjából szinten maradt, elsősorban az árokparton és állókultúrákban találhatunk lakott járatokat. Az őszi vetésekbe tart a betelepedésük. Egyelőre még csak a táblaszélen lehet látni a táblába bevezető járatokat, így még helyi kezeléssel vagy a „T" fák kihelyezésével megfékezhető a nagyobb kártétel.
Ha még több, növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide.
Ingyenes növényvédőszer-keresőnket megtalálod ide kattintva.
