A hajtásnövekedés mértékét nem csak a metszéssel szabályozzuk, hanem egyéb termesztéstechnológiai eljárásokkal is, például öntözés, tápanyag-utánpótlás, füvesítés, növényvédelem. De közrejátszik ebben a faj, a fajta, az előző évi termésmennyiség, az alany és természetesen az időjárás.

A téli metszés előnyei és hátrányai

A gyümölcstermő növények megszokott metszési időszaka lombhullástól rügyfakadásig tart, nagyjából október végétől március közepéig. Egyes gyümölcsfajok metszését pirosbimbós állapotban ajánlják elvégezni (őszi- és kajszibarack), részben azzal az indokkal, hogy ha netán tavaszi fagy érte, akkor több virágot lehet meghagyni, illetve ebben az időszakban egyes kórokozók kevésbé fertőznek. Az állítások csak részben igazak, mert a fagy az adott területen nem tesz különbséget a fák között. Pirosbimbós állapotban a termőrügyek már enyhe érintésre könnyen lepattannak, ezért óvatosan kell mozognunk a koronában és a fák között. Fontos, hogy a metszési időszak – a nyugalmi időszakban – hosszú legyen, ám a munkára fogható napok száma nagyon változó. Függ a megmetszendő növények számától és az időjárástól. Általános szabály, hogy a tél végi metszést legkésőbb március közepéig be kell fejezni a tavaszi lemosó permetezés miatt. Gyakorlati tapasztalatok szerint a tél végi metszés legnagyobb előnye, hogy minél kevesebb növényt kell megmetszenünk, annál több időnk van erre a munkára.

Természetesen hátrányok is adódnak! Azokon a napokon például, amikor a levegő hőmérséklete mínusz két fok alá csökken, szüneteltetnünk kell a metszést, mert a metszett felületeken keresztül fagyási sérüléseket szenved a növény. Lombtalan állapotban általában nehezebb, illetve nagyobb gyakorlat szükséges a metszés erősségének megítéléséhez. Megfigyelések szerint – sajnos – a metszési sebek nehezen gyógyulnak ebben az időben. A sebkezelő anyagok kijuttatása is gondot okozhat. Az időjárásból adódó nehézségek – fagy, hó, eső, sár – szintén hátráltatják a metszési munkákat, s fokozzák a balesetveszélyt is.

Minden évben kell metszeni?

A kérdésre a gondos gazda természetesen igennel válaszol. Persze mindez függ a terület nagyságától és a gyümölcsfajtától is. Általában azokat a gyümölcsféléket, amelyek gyümölcsei nagy tömegűek – alma, körte, őszibarack -, vagy metszés nélküli állapotuk gondot okoz, a termés mennyisége és minősége jelentősen csökkenne – málna, szeder, ribizli, köszméte, feketebodza – minden évben illik megmetszeni. Néhány faj esetében elegendő két-, esetleg három évente metszeni. Ez utóbbiak közé tartozik a kajszibarack, a meggy, a cseresznye, a szilva, a dió, a mandula és a mogyoró.

L.L.