A szemesgabonák mesterséges szárításáról

A tárolt szemesgabona magtárba kerülve tovább él és lélegzik. Ez a lélegzés annál intenzívebb, minél nedvesebb és melegebb a termény. A kicsépelt szemtermés rendszerint 16-17 % nedvességet tartalmaz. Ha így kerülne zsákba vagy vagonokba, akkor befülledne és megpenészedne. A lélegzési folyamat alatt a gabonafélék szénhidrát tartalma vízre és szénsavra bomlik, közben meleg fejlődik. A meleg és a nedvesség viszont fokozza a légzési folyamatot. A termény az erős felmelegedés hatására barnul, ami lassan áthatol az egész magon. A nedves gabonában- a fentieken kívül- még „enzim” tevékenység is felléphet. Ez a fokozott felmelegedés következtében a szemesgabona csírázását idézheti elő, ami a penészgombák fejlődéséhez vezet. A gyakorló gazdák megfigyelték, hogy a kalászosok közül főleg az árpa és a zab héján található sok penészgomba és baktérium. Ezek kedvező feltételek között gyorsan elszaporodnak, megtámadják a magvakat, csökkentve a sütőértéket és a csírázóképességet. Hogy ennek elejét vegyük, a 15 % fölötti nedvességtartalmú gabonát szárítani kell, s egyúttal eltávolítjuk a minőséget rontó idegen anyagokat - például gyommaradványokat, gyommagvakat - is. A gabona tárolására legkedvezőbb a 13-14% nedvességtartalom, ekkor a gabona nagy tömegben, melegedés és megromlás nélkül biztonságosan tárolható. Esetenként ajánlatos a gabonát megvizsgálni és biztonságos tárolásról meggyőződni. Fontos, hogy a magtár hőfoka 14 fok, a páratartalom pedig lehetőleg 50%-os legyen. Ezek a feltételek közvetlenül aratás után általában nem adottak. A mag nedvességtartalma nagyobb, a raktár pedig melegebb. Hazánkban a nagyüzemi mezőgazdaság kialakításával a legkülönbözőbb típusú mesterséges szárító berendezések terjedtek el. Ezek egy részét az újjáalakult szövetkezetek a betakarítás idejére rendbe tették. A mesterséges szárítás lényege az, hogy nedvességet vonunk el a terményből párologtatással. A termény felületével érintkező levegő felmelegíti a terményt, elgőzölögteti annak nedvességét, majd az elgőzölögtetett vízgőzt elszállítja. Ezt a folyamatot nevezik a szakemberek „külső nedvesség ” diffúziónak. A szárításnak ebben a fázisában az anyag nagy nedvességtartalommal rendelkezik. A termény felületéről való vízlepárologtatás hasonló a szabad vízfelületről való párologtatással. Tehát, adott légsebesség és hőfok mellett a száradás sebessége állandó, az anyag hőfoka alig változik. Ez a periódus addig tart, amíg a termény nedvességtartalmának 50-60%-át elveszíti. Az anyag belsejében végbemenő nedvességmozgást „belső nedvesség” diffúziónak nevezzük. Ez a folyamat a magasabb koncentrációjú helyről az alacsonyabb felé irányul. A nedvesség a termény belső részeiből a felület felé mozog mindaddig, amíg a koncentráció minden pontjában ki nem egyenlítődik. Ezzel a folyamattal egyidejűleg megy végbe a nedves gőz ún. „termodiffúziója” is. Ennek az a lényege, hogy a nedvesség a jobban felmelegedett rétegekből a kevésbé melegebb rétegek felé irányul. A gyakorlat során a szemesgabonák szárítási hőmérséklete az alábbiak szerint alakul: takarmánygabonánál a szárítóközeg hőmérséklete 110-130 fok, a termény hőmérséklete ekkor 60-70 fok. Vetőmagnál ezek az értékek 55-75 fok - ez a szárítóközeg hőmérséklete - és 40-45 fok - ez pedig a termény hőmérséklete - között alakul. Ezek a hőfokok nem általános érvényűek, hanem függenek az egyes szárítóberendezések rendszerétől is. A gazdaságos szárítás érdekében a „kezelési utasítás” szerint üzemeltessük a berendezésünket.