A teheneket is komolyan veszélyeztetik a mikotoxinok, amik a tejbe is bekerülhetnek

A bendőbaktériumok toxinbontó képessége miatt hosszú időn keresztül az volt a hiedelem, hogy a kérődzők érzéketlenek a toxinokkal szemben. Viszont számtalan telepi tanulmány szól arról, hogy termelés-csökkenést és állategészségügyi problémákat (szaporodásbiológiai zavarok, lábvég megbetegedések) mutatnak azok a tehenek, melyek mikotoxinokkal terhelt takarmányt kaptak.

A legfontosabb toxinokat termelő szántóföldi penészgombákat a szarvasmarhák takarmányozásának alapját képező különböző gabonákkal és a lucerna-, fű- vagy kukoricaszilázzsal is könnyen beraktározhatjuk. Ráadásul a rossz silózási technológia (rossz tömörítés, földdel való szennyeződés, a siló letakaratlanul hagyása, a szilázs rossz leszedése a silóból) a betárolt szilázsokban további gombák növekedéséhez vezethet és ezek további toxinokat termelnek.

Ezek a toxinok azonban olyan ellenállóak, hogy nem károsodnak az erjedés hatására és nem bontják el a termelődő savak sem. A bioetanol-gyártás mellékterméke, a DDGS (szárított gabonatörköly) szintén nagy jelentőséggel bír a szarvasmarhák takarmányozásában, de sajnos ezeknek a termékeknek a toxintartalma általában messze meghaladja az határértékeket.

Laboratóriumban megvizsgált 191 mintából 90%-ban mutattak ki egynél több mikotoxint.

A kérődzők bendője csak bizonyos mértékig tudja lebontani a mikotoxinokat.

A legújabb kutatások szerint a kérődzők bendője ugyan le tudja bontani az egyes mikotoxinokat, de csak bizonyos mértékben. Az a maradék toxinmennyiség, amely lebontatlanul továbbhalad, ugyanolyan immungyengítő és májkárosító hatású (DON), vagy ösztrogén hatású (ZON), mint a sertések esetében. Több mint 20.000 állat bevonásával 100 tejelő telepről gyűjtöttek be adatokat a takarmányok toxinszintjéről, valamint a termelési eredményekről és nagyon érdekes összefüggéseket tapasztaltak.

Azokon a telepeken, ahol a DON-szint 300 ppb körül mozgott, a tejtermelés átlagosan 2 kg-al alacsonyabb volt, mint a toxinmentes telepeken, de

a takarmánykódex által alacsonynak számító 100 ppb DON-szennyeződés is 1 liter feletti tejveszteséget mutatott.

Így az már nem is meglepő, hogy a 800 ppb feletti szennyeződést mutató takarmányok etetése esetén az elmaradt tejtermelés 4 liter feletti volt. Ennek az a magyarázata, hogy a DON gyengíti az immunrendszert, valamint a máj is a fő támadási pontjai közé tartozik. Mindkét hatás befolyásolja az állatok általános egészségi állapotát, a vitalitásukat és végső soron a tejtermelésüket.

A különböző toxinszintek negatívan befolyásolják a tehenek tejtermelését.

A szarvasmarhatartásban fontos másik toxin, a ZON az ösztrogénszerű hatásán keresztül szaporodásbiológiai zavarokat okozott. Ilyen toxinok hatására ugyanis a tehenek hormonháztartása felborul, és ez csendes ivarzáshoz, álivarzáshoz vezethet, vagy akár teljesen el is maradhat az ivarzás. Ennek következménye volt a telepeken a rossz termékenyítési index, valamint megnövekedett a petefészek-ciszták előfordulásának az esélye.

A mikotoxinok bendőbeli bonthatóságát rengeteg tényező határozza meg. A bontás függ a toxinok fajtájától, a bendő pH-jától és a bendőben (emésztőrendszerben) való tartózkodás idejétől. A különböző mikotoxinok lebonthatósága a bendőben tág határok között mozog.

A kísérletek szerint például az Aflatoxin-nak körülbelül 40-45%-a bontódik le a bendőben a mikrobák által (Engel és Hagemeister, 1978). Ez azért fontos, mert a maradék 60% egy része kimutathatóan átjuthat a tejbe és ez közegészségügyi jelentőséggel bír (H. Petersen, 1985).

A DON-toxin a bendő aktuális pH-jától függően maximum 30-35%-ban bontható le (Schatzmayr, 2001). A Zearalenont (ZON) a bendőbaktériumok mintegy 90%-ban képesek lebontani, de a bontásból alfa-zearalenol képződik, amely tízszer nagyobb ösztrogénhatással rendelkezik, mint az eredeti toxin (Kiessling, 1984), tehát tízszeresen okozhat szaporodásbiológiai problémákat.

Fontos tényező a mikotoxinok lebonthatóságában a takarmány áthaladási ideje a kérődzők emésztőrendszerében. Minél gyorsabb az áthaladás a bendőben, a bendő-mikrobáknak annyival kevesebb ideje van a toxinokat lebontani. Egy több tápot tartalmazó takarmányadagban, amely gyorsabban halad át a bendőn, a mikotoxinokat nem lehet olyan hatékonyan lebontani. Ha még magasabb a táp aránya, akkor a tehén acidózis közeli állapotba kerülhet, így a toxinbontás még jobban csökken, mivel azok a baktériumok, amelyek a toxinok bontását végzik, pH 5,8 alatt elpusztulnak.

Az Aflatoxin egy része kimutathatóan átjuthat a tejbe.

Érdekes, hogy míg egy gyengébb termelésű szarvasmarha 12-15 kg szárazanyagot fogyaszt el naponta, addig mai magas tejtermelésű fajták napi 24-26 kg szárazanyagot vesznek fel, így a takarmány lebontási ideje az első esetben 55 perc/kg takarmány, a magas termelésűnél pedig 120 perc/kg takarmány. Látható, hogy kevesebb, mint fele annyi ideje van lebontani a toxinokat a magas tejtermelésű fajtáknak, mint a gyengébb termelésűeknek.

Ezért annyira lényeges a toxinok hatása a legjobban termelő tejelő állatokra, mert azok veszik fel a legtöbb szárazanyagot és kapják a legtöbb tejelő tápot, tehát a legkevesebb lehetőségük van a mikotoxinok lebontására.

Hogy a toxinok végül mekkora hatást fejtenek ki az állatokban, az függ a tartási körülményektől, a stressz-állapottól, a toxinok behatási idejétől és még sok más tényezőtől. Azok a friss fejős tehenek vannak a legjobban kitéve a toxinok károsító hatásainak, amelyeknek az ellés után amúgy is erős immunrendszerre lenne szükségük és azon kívül még magas tejtermelést is várunk tőlük.

Az ellés után ugyanis kialakul egy negatív energia balansz a teheneknél, mivel kevesebb szárazanyagot (kevesebb energiát) vesznek fel, mint amennyire a tejtermelés beindulásához szükségük lenne. A mikotoxinok ilyenkor másodlagos májstresszt eredményezhetnek.

Az ellés után lévő fejős tehenek vannak legjobban kitéve a toxinok hatásainak.

Ezzel egy időben a hormonális változások miatt az immunrendszer működése is csökken, a toxinok pedig még tovább gyengítik az amúgy is csökkent immunfunkciókat, az állat védtelen lesz az ellés körüli fertőzésekkel szemben.Ez az oka annak, hogy az állategészségügyi problémák 80% is akár az ellés körüli időszakban jelentkezik (méhgyulladás, tőgygyulladás, ketózis, csülökirha-gyulladás, hasmenés, stb.)

A fenti tények alapján tehát kijelenthető, hogy a szarvasmarhák messze nem kivételek a toxinok károsító hatásai alól.

További információt kaphat a témában dr. Jakab Gábortól: +36-30-348-3274