Termőre fordult lugason már nem elmaradhatatlan a válogatás. Akinek azonban van ideje, érdemes ezt minden évben elvégezni, mert majdnem mindig nő a tőkén felesleges meddő hajtás. A válogatást akkor végezzük, amikor a kis fürtök már megmutatkoztak. Nem érdemes a válogatást túl későre hagyni, mert már korán megállapítható, hogy melyik hajtáson nem lesz fürt. A fürtök ugyanis a hajtáson mindig a legalsó kacsok helyén képződnek. Az első kacs pedig a harmadik-ötödik levéllel szemben jelenik meg. Ha tehát valamelyik hajtáson alul először kacs jelent meg, azon már nem számíthatunk fürtre. Egy hajtáson egy, kettő vagy több fürt is lehet. De ha a fürt felett kacs jelent meg, akkor már azon a hajtáson nem lesz több fürt. Ezek ismeretében tehát már nyolc-tíz leveles korban elvégezhetjük a válogatást.

A válogatáskor a fürtöt hozott hajtásokat mind meghagyjuk, a meddő hajtások közül pedig csak azokat, amelyekre a jövő évi metszésnél vagy a tőke további alakításához szükség lesz, a feleslegeket tőben kitördeljük. Így a tőke lombozata nem lesz zsúfolt és a megmaradt hajtások szebben fejlődnek.

Kötözés

A legtöbb lugasformánál a hajtások kacsaikkal jól megtudnak kapaszkodni a vázon és legfeljebb a hajtások irányítására lehet szükség. Szebb lesz azonban a lugas alakja és a fürtöknek a vázon való elosztását is szabályozhatjuk, ha a nem megfelelő irányba növő hajtásokat kötözéssel a kívánt irányba tereljük. Ebből a célból három-négy naponként vizsgáljuk át a lugast, hogy az irányítást idejében végezzük. A huzalhoz a hajtásokat mindig nyolcas alakban kössük, így a huzal és a hajtás közé „kötözőszál” ékelődik, ami bizonyos védelmet nyújt a huzal horzsolása ellen. A szél mozgására a kikötött hajtás elcsúszását úgy is megakadályozhatjuk, hogy a köteléket többször átcsavarjuk a huzalon és csak azután kötjük hozzá a hajtást.

Egyedül álló vagy széles sortávolságra ültetett lugasoknál egyébként a hajtások le- és visszacsüngése élettanilag inkább kedvező, legfeljebb az ápolt, tetszetős alak kialakítása érdekében kötözzünk.

Hónaljazás

A kötözéssel egyidejűleg a hónaljhajtásokat is ki kell csípni. A hónaljhajtásokat nem kell feltétlenül eltávolítani, különösen nem a szabadjára engedett formáknál. Ahol azonban a hely kihasználása végett sűrűbb a lugas sora, ott nagyon szükséges, de minden más esetben is kedvező hatású a hónaljazás. A hónaljhajtások ugyanis túlzsúfolttá tehetik a tőke lombozatát és a fiatal leveleket hamar megtámadja a „peronoszpóra”, ami onnan átterjed a fürtökre.

A hónaljazás abból áll, hogy a levelek hónaljában a nyári rügyből fejlődő hónaljhajtásokat mindig kicsípjük. Ahogy növekszik a hajtás, úgy keletkeznek újabb hónaljhajtások, de ahonnan eltávolítottuk, ott már nem képződhet újabb. Az erősebb hónaljhajtásokat két-három levélre csípjük vissza A fiatal hónaljhajtásokat könnyű kitörni vagy kicsípni. Az erősebbek már nem törnek könnyen, sőt a főhajtás kérgét is kihasíthatjuk, ezért ezeket éles késsel vagy ollóval vágjuk le.

A hónaljhajtások több esetben termést is hozhatnak, ezt nevezzük „másodtermésnek”, ami a korai fajtáknál be is érhet. A hajtások szakszerű kezelése terméshozam növeléssel jár.

 

Dr. László László