Ez esetben a két borjazás közötti idő elhúzódása a kívánatos 12 hónaptól eltérően akár 18 hónapos is lehet. Ezzel kapcsolatban érdemes elgondolkodni az alábbi számokon. A 14 havonként ellő tehén – szerény, 3000 literes laktációs termelés esetén – egy év alatt átlagosan csak 2571 liter tejet és 0,86 borjút produkál.

Nem lebecsülendő anyagi kár származhat a fertőzésen átesett és felgyógyult állatok termelésbe állításánál is. Ezek ugyanis rossz takarmányértékesítők, általában nem érik el a 3000 literes tejhozamot. A hízóba állított egyedeknél pedig a rossz takarmányértékesítésből kifolyólag drága lesz a súlygyarapodás.
Nem árt tehát tisztában lennünk a fertőzéssel, amely ekkora károkat okozhat! Az újszülött borjú – amennyiben az anyja kórokozó „coli” baktériummal fertőzött – világrajövetele pillanatában már maga is fertőződik. A magzatburok, majd később a borjú szájnyílása az ellés tágítási és toló fázisában, több ízben is szennyeződik bélsárral. Ennek, a gyakorlatban elkerülhetetlenül bekövetkező folyamatnak kettős hátránya van. Egyrészt a hüvely nyálkahártyáján felgyülemlett baktériumok a borjút már születése pillanatában durván fertőzik, s ez bizony rendszerint korai elhulláshoz vezet. Másrészt az anyaállat hüvelye – sőt a méhe is – fertőződik, ami méh-hurutot és következésképpen az „involúció”, vagyis az anyaméh szülés utáni normálissá való visszafejlődésének elhúzódását okozhatja.

A már fertőzött borjak gyógykezelése elkésett beavatkozás, ami az eddigi kísérletek szerint nem vezet eredményre. Leghatásosabbnak az antibiotikumos és szulfonamidos kezelések látszottak, de hatásosság esetén is bizonyos idő után ellenállóképes coli törzsek alakulnak ki.

Az újszülött borjak coli fertőzésének megelőzésére a gyakorlatban két lehetőség együttes alkalmazása javasolható. Az egyik az újszülött ellenálló képességének fokozása, míg a másik a kórokozók szervezetbe jutásának minden eszközzel való megakadályozása.

Az újszülött védelmi képessége főleg az anyaállat ellést megelőzős takarmányozásától és az újszülött születés utáni ellátásától függ. E téren a következő tényezők fontosak: a szárazon állás optimális idejének megtartása, a kívánatos fehérje, ásványi elem, nyomelem, vitamin és karotin ellátás, a vemhesség végén a kizárólagos silótakarmány etetésének mellőzése, a szükséges hőmérsékletű és mennyiségű föcstej minél előbbi megitatása.

A fő védekezési módszer tehát a megelőzés, vagyis a fertőzés lehetőségének megakadályozása. A kórokozókat közvetítheti minden olyan tárgy vagy anyag, amellyel a borjú születésekor, vagy azután közvetlenül érintkezhet. Gyakorlati tapasztalatok szerint a coli fertőzés következtében megbetegedett borjak nagy részénél a születés utáni 12 órán belül már fellép a hasmenés. Ami a legtöbb esetben elhulláshoz vezet.