A hazai kertekben is egyre több helyen találkozhatunk vele. A honosításával foglalkozók viszont gyakran hagyják figyelmen kívül, hogy az esetek többségében a távoli ázsiai vidékekről, hozzánk érkező növény az európai kertbarátok számára szokatlan módon növekszik, fejlődik, terjeszkedik. Magyar viszonyok között a Phyllostachis nemzetségbe tartozó fajok váltak be jó fagytűrő képességüknek köszönhetően.

A bambusz monszun esőerdők zónájának legfontosabb növénye. Eredete szerint dél-kelet ázsiai, innen terjedt el a világban. Napjainkban kilencven bambusz nemzetséget és több mint ezer faját tartják számon.

A bambuszok, a pázsitfűfélék (Gramineae) családjába tartozó, örökzöld növények. Általában tavasszal újítják fel lombjuknak nagy részét. Ilyenkor a növényen egy időben, van zöld, sárga és frissen megjelenő új levél, ami különlegessé is teszi ebben az időben. Általában az átültetés után egy-két évig a földfeletti részek nem fejlődnek, mivel ebben az időszakban nyáron és ősszel a legtöbb termelt cukrot a növény a rizómáiba továbbítja. Gyökértörzs alakítja a gyökereket, szinte megépíti azokat, majd kiformálódnak az új szárak hajtásai, amelyek 30-50 nap alatt fejlődnek azután ki. Az év nagy részében nem sok történik a növénnyel, csak a lombjával díszít, majd nyár közepén robbanásszerűen fejlődésnek indul. A szár, és a rizóma – öt –tíz évig él. A szár, ha már befejezte növekedésének első “viharos” szakaszát, megállapodik. Ezért van, hogy a növény öreg részei a legkisebbek. A bambusz szára folyamatosan szilárdabbá, egyre alkalmasabbá válik a kertépítő, vagy egyéb célokra. A növekedési időszak fajták és nemzetségek szerint különbözőek. Minden egyes bambusz –fajta mérete, megjelenése lényegesen változik az éghajlattól és a környezettétől függően. Aki bambuszt akar telepíteni, először beszéljen olyan kerttulajdonossal, akinek már sikerült megszelídítenie ezt a törekvő, jellemzően hatalmasra növő fűfélét. A növény a talajjal szemben nagyfokú igénytelenséget mutat. Kötött agyagon, középkötött vályogos, löszös, meszes és szerves anyagokban gazdag talajon egyaránt jól terem. A bambusz igényli a talaj nitrogén, foszfor ellátottságát, valamint jelentős mennyiségben vesz fel nyomelemeket is.

Termesztési tanácsok:

Bambuszok telepítéséhez alakítsunk ki a gyümölcsfákéhoz hasonló ültetőgödröt. Az egész területet alaposan megtrágyázzuk, melyhez 5,0 kg/m2 jó minőségű komposztot vagy érett istállótrágyát használunk, természetesen a talajba bedolgozva. Az ültetés során, a növény köré készítsünk jó nagy tányért, azért mert a vizet meg kell őrizni.

Fontos szem előtt tartani, hogy a kapálást ebben az időszakban mellőzni kell, mert megsértethetjük a sekélyen elhelyezkedő gyökereket! Késő ősszel történő ültetésnél célszerű a töveket takarni, 20-25 cm vastagságban szalmával. A kiültetés utáni második évben továbbra is elengedhetetlen a hasonló módú takarás. A fagy nagy kárt tud tenni az állományban. A magyar telet még a téltűrő fajok többsége is nehezen viseli el, gyakori lehet a lombfagyás, de előfordulhat szárfagyás is. Téli takarásra bevált a fűrészpor, faforgács, faapríték, kéregőrlemény 25- 40 cm vastagságban való alkalmazása.

A bambuszok rendkívül tápanyag- és vízigényes növények.

A kifejlett „bambusz erdő” néhány hónapos vegetáció alatt 4 -6 méteres magasságúra nő, nagyszámú 3-5 cm átmérőjű szárat adva. Ekkora zöldtömeghez nagyfokú tápanyag mennyiségre van szükség. Az állományt célszerű, kétévente megszórni 15-25 kg/ m2 marha-trágyával.

A trágyázás helyes időpontja az ősz és tél, mert ekkor nem sérülnek a felszínre törő hajtások. A bambuszok nem csak a tápanyagot, hanem a vizet is kedvelik. A bambusz minden szervében jelentős vizet találunk. Bárhol átvágva a szárakat, rizómákat, mindenhol csepegő víz jelenik meg. Az öntözés eredményesebb, ha a kora esti órákban, vagy hajnalban végezzük. Célszerű a növényt kertünk legnedvesebb helyére ültetni, vagy kerti tó mellé telepíteni.

A bambuszt kerti gerillának is nevezik, ami utal terjeszkedési hajlamára, hírtelen megjelenési szokásaira.

Ez ellen a megjelenő hajtások folyamatos vágásával védekezhetünk. A kert azon részébe, ahová nem szeretnénk, hogy a bambuszunk rizómái elkússzanak, bátran vágjuk le az előtörő új hajtásokat (pl. fűnyíráskor). Korlátozhatjuk bambuszunk terjeszkedését, rizóma-akadállyal is, ami általában 30-40 cm mélyen a földbe ásott műanyag lap. A lemez célszerűen 3-5 cm-re kijöhet a földfelszíne felé. Ennél is egyszerűbb és olcsóbb módszer, amikor a rizómákat 30-40cm-es árokban, ásóval elvágjuk. A bambusz szárai általában 6-8 évig élnek. Amikor a levél színe kifakul, tudható, hogy a szárak kivágásérettekké váltak.

A tisztító vágáskor kitermelt hajtásokat felhasználhatjuk: rózsák felfutatásához karónak, pecabotnak, jelző karónak, szőlőkarónak, pergola építéséhez stb.

Dr. Berényi Béla