A hobbikertészek jellemzően az egyszerűbb kihívásokkal, színes virágokkal, fűszerekkel kezdik pályafutásukat, hogy aztán az összetettebb nevelési igényű zöldségeket és dísznövényeket próbálják ki, majd a tapasztaltabb hobbisták szinte kivétel nélkül eljutnak a gyümölcsök neveléséig.
A bevált és ismert fajok mellett érdemes próbát tenni egzotikusabb vagy éppen ritkábban ültetett gyümölcsfélékkel is, ugyanis ezek között bőven találni viszonylag alacsony gondozási igényű fajt, és az is tényező, hogy a különleges gyümölcsök általában vonzó, érdekes ízvilággal rendelkeznek.
Lássuk tehát, hogy mik a lehetőségek, ha valaki egy-két tő nem szokványos gyümölcstermőt szeretne a kertjében tudni!
Kivi
A kivi egy félreértett gyümölcs, ugyanis a közvélekedéssel ellentétben nem mediterrán, hanem távol-keleti eredetű, a honi klímát jól viseli, itthon teljesen fagyálló, így biztonsággal telepíthető. Ellenálló, betegségei alig akadnak, környezeti igényei pedig visszafogottak.
Fontos tudni, hogy a házi kivi íze sokkal édesebb és intenzívebb, mint a boltié, utóbbi ugyanis jellemzően nem kap elég időt az utóéréshez. A kivinek támasztékra van szüksége, víz- és fényigénye átlagos, probléma nélkül nevelhető. Fő feladata a metszés, melyet azonban számos leírással ellentétben nem a szőlő metszésének mintájára kell elvégezni!
A kivi fő feladata a metszés – fotó: Shutterstock
Kakiszilva
A kakiszilva, más nevein sharongyümölcs vagy hurma szintén sokkal kezesebb, mint azt elsőre gondolnánk. Fagyállósága kiváló, nevelése egyszerű, gyümölcse pedig roppant finom, túláradóan édes, ízében és állagában is a sárgabarackhoz hasonló, a gyerekek is biztosan szeretni fogják.
A datolyaszilva kellemes látvány a kertben, kicsi vagy közepes méretű fává vagy bokorrá nevelhető. Fontos, hogy a gyümölcsöt teljes érettségi állapotban kell fogyasztani, ezelőtt ugyanis csersavban gazdag, fanyar, kellemetlen ízű.
A datolyaszilvát teljes érettségi állapotban kell fogyasztani – fotó: Pixabay
Mirtuszdió
A mirtuszdió már valóban egzotikusnak mondható, küllemét tekintve tetszetős, másfél-két méter magasra növekedő örökzöld bokor, virágai nemcsak szépek, de ehetőek is! Télállósága gyenge, az enyhébb teleket akár a szabadban is átvészelheti, de biztonságosabb cserépben, dézsában nevelni, így teleltetése könnyen megoldható.
A mirtuszdió tartása szinte gyermekjáték, napos fekvést, rendszeres öntözést kíván, kártevői, betegségei alig ismertek, metszési feladati kisszámúak. A mirtuszdió termése édes-savanykás, az ananászhoz hasonló, nyersen és feldolgozva is remek!
Homoktövis
A homoktövis hazánkban is honos, azonban nem sok kertben találni belőle. Pedig környezeti igényei kimondottan alacsonyak, betegségei kisszámúak. Nagy tűrőképességét jellemzi, hogy előszeretettel alkalmazzák városi utak mentén, parkokban, közterületeken. Nemcsak szívóssága teszi erre alkalmassá, hanem magas dekorációs értéke, bogyói ugyanis szinte az egész télen a növényen maradnak.
A homoktövis terméséből csodás szomjoltó ital készülhet, de a konyhában sokféleképpen felhasználható! Tüskés mivolta miatt védelmi célú sövényként is bevethető!
A homoktövis környezeti igényei kimondottan alacsonyak – fotó: Pixabay
Naspolya
A naspolya sem messzi tájakról érkezett, legalábbis régebben jóval ismertebb volt itthon is, mára népszerűsége visszaesett. Pedig egy könnyen nevelhető, hálás és kompakt méretű gyümölcstermőről van szó, melynek gyümölcse igencsak egyedi ízvilágú, omlós és puha állagú, kicsik és nagyok egyaránt új kedvencre lelhetnek benne.
A meleg fekvést kedveli, télállósága jó, vízigénye az átlagosnál nagyobb, cserébe betegségei alig ismertek. A naspolyatermés novemberben szedhető, utóérése decemberben ér véget, így igazi téli csemege, kincs a vitaminhiányos téli hónapokban!
A naspolya a meleg fekvést kedveli, télállósága jó – fotó: Pixabay
