Míg a hajtatásban nehézséget a kedvező klíma, mindenek előtt a fény és a páraviszonyok megteremtése jelenti, addig a szabadföldi körülmények között a nyári meleg átvészelése mellett az öntözés és a tápanyagellátás teszi próbára a kertészeket. A saláta esetében is a tápanyagellátás megtervezésekor a növény talaj- és tápanyagigényéből valamint a gazdaság talajadottságaiból kell kiindulni.

A fejes saláta nem támaszt olyan magas követelményeket a talaj szerkezetével szemben, mint a paprika vagy az uborka. Ez nem jelenti azt, hogy a jobb szerkezetű talajok nem kedvezőbbek számára, de azt igen, hogy a talaj szerkezetének változásával nem csökken olyan mértékben a termés mennyisége és romlik a minőség, mint a talaj iránt igényesek esetében. Ezért a termesztési gyakorlatban csak kivételes esetben használnak az ültetése előtt talajszerkezet-javítás céljából szerves trágyát. A szerves trágyázás hátránya lehet az is, hogy a szerves trágyával nagymennyiségű nitrogén kerül a talajba, ami rontja a saláta fejképződését, megnehezíti a piac által elvárt kemény fejek kialakulását. Ezért szabad földön a szerves trágyázott szakasz után, azaz a második évben ültetik.