Az első, a közvetlen betakarítást követő, őszi – többnyire még csak kisebb fagyokkal és esőzésekkel váltakozó – időszak. A második, a téli – a fiziológiai értelemben is vett – mélynyugalmi időszakot magában foglaló időszak. A harmadik a kényszernyugalmi időszak azon része, amely közvetlenül a rügyduzzadást és rügypattanást megelőző időszakot jelenti. A hazánkban az első és a harmadik szakasz néhány hetes vagy napos, míg a második szakasz a mindig több hónapot felölelő, téli időszak. Növényvédelmi szempontból a legintenzívebb periódusok az őszi (első) és a kora tavaszi (harmadik) szakasz. Ebben a két időszakaszban az időjárási tényezők (elsősorban a hőmérséklet) még ill. már lehetővé teszik számos növényvédelmi feladat elvégzését. A legtöbb gyümölcsültetvényben a nyugalmi időszak növényvédelmi munkáinak fő hangsúlyát a harmadik (tavaszi) szakaszra helyezik; érthető módon, hiszen ekkorra derül, ki hogy milyen volt a téli időjárás és ez hogyan befolyásolta a kórokozók és állati kártevők áttelelését, amely alapján előrejelezhetjük a kártétel mértékét és az első védekezés időzítését is. A téli, nyugalmi időszak növényvédelmi munkáiról a legtöbb esetben nem is ejtünk szót, azok kisebb, olykor elhanyagolható növényvédelmi jelentősége miatt.