Az elmúlt öt évben az itthon megtermelt paradicsom mennyisége 200-250 ezer tonna között mozgott, ami eltörpül a nagy paradicsomtermelő országok mellett. A világon ~5 millió ha-on 180-200 millió tonnát termesztenek, csak Kína 1 millió ha-ról 60 millió tonnát takarít be évente. Európa paradicsomtermő területe ~500 ezer ha, a megtermelt mennyiség 25 millió tonna. Míg Olaszország elsősorban szabadföldi körülmények között termel, addig Hollandia szinte csak kizárólag üvegházban (FruitVeb, 2019).
A termésátlagok a hosszú kultúrás termesztésben meghaladják a 60-70 kg/m2-t. A javuló termésátlagokban nagy szerepe van az egyre pontosabb és szakszerűbb fitotechnikai munkáknak, így a kacsozásnak, a levelezésnek és a fürtszabályozásnak, amelyek – abból adódóan, hogy a növény fejlettségétől, kondíciójától és a pillanatnyi klímafeltételektől nagymértékben függnek – sok vitára adnak okot a termesztők körében.
A kacsozást célszerű minél korábban elvégezni, mikor még a hajtások hossza nem haladta meg az 5-10 cm-t, ugyanis ekkor még nem jelentős a letört kacsokkal járó energiaveszteség, és a keletkező nyílt sebfelület is kicsi, de a hajtás már elég nagy ahhoz, hogy ujjunkkal könnyen hozzáférjünk és kitörjük. Vannak, akik ezt vitatják, és később kacsoznak abból a meggondolásból, hogy a korán eltávolított hajtások újra kinőnek. Ha nem valami rendkívül vilurens fajtáról vagy nagyon erős vegetatív jellegű növekedésről van szó, ez nem történik meg.
A fertőzések elkerülése érdekében nem használunk kést, és a munkát lehetőleg a reggeli, illetve déli órákra időzítjük, amikor a seb beszáradása gyorsabb. Rossz fényviszonyok vagy gyenge növekedés esetén érdemes átmenetileg a felső egy-három oldalhajtást meghagyni addig, amíg a növény kondíciója nem javul.
A levelezésnek, talán a legtöbb kézi munkát jelentő, az eredményességet alapvetően meghatározó növényápolási munkának több célja is van:
• az idős, funkcióképtelen, beteg levelek eltávolításával a növényvédelem segítése,
• a növényállomány levegőssé tétele,
• a fény jobb kihasználásával az alsó fürtök érésének elősegítése,
• a szedési munkák megkönnyítése.
A túl korai levéleltávolítással – ugyanúgy, mint a szükségesnél több meghagyásával – kárt okozhatunk. A túl korai levelezéssel csökkentjük az asszimilációs felületet, ezáltal lassúbb lesz a bogyók növekedése, kései levélszedéssel tovább árnyékolunk, rontjuk az állomány levegőzöttségét, elősegítjük a gombás és baktériumos fertőzések megjelenését.
Fontos! Alkalmanként 2-3 levélnél többet ne távolítsunk el, mert „stresszeljük” a növényt, aminek tünetei hamar jelentkeznek a leveleken a levéllemez fonák irányába történő pödrődése formájában (1. kép).
A túl erős levelezés következménye lehet a levelek kanalasodása.
Téli hónapokban 2-2,5 db/m2 növényen ~30-35 darab/m2, nyáron 3-4 db/m2 növényen ~50-55 darab/m2 levél biztosítja a megfelelő növekedést (1. táblázat).
A hajtatott paradicsom levélszámának alakulása növénysűrűségtől és tenyészidőszaktól függően (db/tő)
|
(Szőriné, Zielinszka Alicja nyomán, 2019)
A tetejezés után legalább 10 levelet kell megtartani a növényen, a fürt felett 2-3 darabot, ezzel csökkenthető a legfelső fürtön a bogyók repedése és a napégés veszélye.
Erős vegetatív növekedés esetén szokás a nyári hónapokban a fiatal leveleknek is az eltávolítása, ami korántsem olyan mértékű, mit az alsó levelek esetében. A virágzó fürt felett egy, maximum két levelet lehet kicsípni abból a célból, hogy a növény ne a levelek, hanem a bogyók fejlesztésére fordítsa az energiáját.
Vitatott a fürtkocsány törésnek az oka. (2. kép.)
Korai paradicsomoknál gyakori, de a későbbi ültetéseknél is előfordul a fürt kocsányának törése.
Sötét, fényszegény téli hónapok, sok víz, kedvezőtlen nitrogén- és káliumarány mind-mind előidézheti, nem is beszélve az arra hajlamos fajtákról. Ha a kifejlett bogyók súlya alatt roppan meg a kocsány, kisebb a baj, de ha még fejlődésben vannak a termések, abban az esetben kicsik maradnak, nem érik le a kívánt piacos méretet. Ilyen esetek megoldására már általánosan elfogadott és alkalmazott módszer a klipszek felhelyezése (3. kép).
A kocsánytörés megelőzésére alkalmazzák a műanyag klipszeket.
Téli-kora tavaszi hónapokban, gyenge besugárzás idején, de nyáron, nagy melegben is szükség lehet a fürtben a kötések számának csökkentésére. Csonkolás, fürtcsonkítás, fürtmetszés stb. néven ismert az eljárás, amit nem szívesen hajtanak végre a gazdák, csak a termésveszteséget látják a műveletben, az ezzel járó minőségjavulásra sokszor nem gondolnak.
Túl nagy fürtön a növény nem fogja tudni a bogyókat kinevelni, fajtától függően 6-8 bogyó az optimális.
Az is előfordul, hogy csak a legalsó paradicsom marad apró, zöld, ezért fürtös formában az ilyen termés nem értékesíthető, az ilyen bogyót el kell távolítani (4. kép).
Gyakran a fürtön a legalsó bogyó fejlődésben vagy színesedésben lemarad, ilyenkor szükséges a fürt csonkolása, a bogyó eltávolítása.
A nagyobb energiaveszteség elkerülése érdekében a metszést akkor kell elvégezni, amikor a bogyók még aprók, zöldek.
Az óriás fürt kialakulhat akkor is, ha nagy a napi hőmérséklet-ingadozás, ami kora tavasszal a fűtés nélküli fóliákra jellemző (hajnali-déli hőmérséklet-különbség). Ez fürtmetszéssel elkerülhető úgy, hogy a fürtnek egy részét, akár felét is, még a kezdeti (virágzó) állapotban levágják, elágazó fürtöknél javasolt az egyik elágazás teljes eltávolítása. A piac a fürtösen értékesített paradicsomok esetében egyre nagyobb minőségi követelményt támaszt (5. kép).
Az egyöntetűen érő, fürtös paradicsom iránt egyre nagyobb a kereslet.
A fent leírtakból adódóan nagyon nehéz egy általános, mindenki számára használható receptet megadni a levelezésre, a kacsozásra és a fürtcsonkításra vonatkozóan, mert a klímaviszonyokon kívül nagyban függ a fajtától, a növényállomány kondíciójától, amit csak helyben, a növényállomány pontos ismerete alapján lehet eldönteni!
_fill_540x300_0.jpg)
