A növény a tápanyagokat, így a magnéziumot is a gyökerein keresztül veszi fel, ezért a tápanyag-utánpótlási technológiákban alapvetően a gyökéren keresztüli tápanyag-hasznosulással számolunk. Ugyanakkor vannak esetek, amikor a levélen keresztüli növénytáplálás célravezetőbb, hatékonyabb megoldás bizonyos tápanyagellátási zavarok megelőzésére vagy éppen megszüntetésére.

Alapvetően két okból lehet indokolt a lombtrágyázás:

• Úgynevezett relatív tápanyaghiány jelenség esetén, amikor a talajban, a gyökérközegben jelen vannak a tápanyagok, csak a növénybe jutásuk belső (növényi) és külső (környezeti) okok miatt gátolt.

• Átmeneti tápanyaghiány, amikor gyorsan kell a hiányzó tápanyagok pótlásáról gondoskodni, mert gyors a lombnövekedés, ebből adódóan rövid idő alatt sok tápanyagot kellene a gyökereknek szállítani, amire nem képesek. Ez utóbbi eset a magnéziumnál is előfordul, ilyenkor kialakulhat egy átmeneti hiány a hajtásokon is, ami lombtrágyázással jól orvosolható.

magnéziumhiány

Magnéziumhiány tünete paradicsomlevélen – fotó: Dr. Terbe István

Fontos megjegyezni! A levéltrágyázás a magnézium esetében sem helyettesíti a talajon keresztüli trágyázást, annak csupán kiegészítője!

A levélen keresztüli tápanyagfelvétel kétféle módon történhet: diffúzióval és aktív transzport útján.  A diffúziós tápanyag-hasznosulás egyszerű fizikai törvényen alapszik, a tápanyagok áramlása a nagyobb koncentráció irányából a hígabb irányába tart. A mozgás intenzitása függ a koncentráció különbségétől és a hőmérséklettől. Ilyen módon az egész levélfelületen keresztül történhet tápanyagfelvétel, ami a gázcserenyílások közelében a nagyobb hidratáció és vékonyabb kutikula következtében intenzívebb.

Az energiabefektetéssel történő, aktív transzport útján megvalósuló tápanyagfelvétel – amihez az ATP molekulák biztosítják az energiát – a levél felületén található, úgynevezett kötőpontokon történik, melyek a sztómák közelében sűrűbben helyezkednek el. Ezeken a pontokon a felvétel ütemét alapvetően az asszimiláció intenzitása befolyásolja, kisebb mértékben a tápelem (ion mérete).

Milyen előnyökkel jár a lombtrágyázás?

A lombtrágyázás legnagyobb előnye, hogy a tápanyagfelvételt gátló tényezők – mindenekelőtt a talajtényezők – nem érvényesülnek. Továbbá nem vagy kisebb mértékben befolyásolja az elemek felvételét más ionok magas koncentrációja (ionantagonizmus), a magnézium esetében a káliumé vagy a kalciumé. Hatása gyors, a növény egészségi állapotától, korától, a lombfelület nagyságától függően 1-2 nap.

A lombon keresztül adagolt tápelemek segítségével – foszfor esetében jobban, a magnéziumnál kisebb mértékben – kedvezően befolyásolható a gyökerek működése is, mindenekelőtt tápanyagfelvétele, ilyenformán javítható a talajból történő tápanyagok hasznosulása.

Sok esetben hangsúlyozzák olcsóságát. Mégis a gyökéren keresztüli tápláláshoz képest drágább, mert maguk a lombtrágyatermékek is általában drágábbak, mint a talajtrágyák, továbbá egy-egy alkalommal csak kisebb mennyiség juttatható ki belőlük.

Lombtrágyázással növénykultúrától és tápelemektől függően a növény igényének
• 1-3%-a juttatható ki nitrogénből, foszforból és káliumból,
• 40-50%-a kénből és vasból,
• 80-90%-a mikrolemekből  (bór, mangán, cink, molibdén stb.), míg
• magnéziumból és kalciumból 10%.

A fentiekből adódóan a lombtrágyázás, a költségeket egységnyi tápanyagmennyiségre számítva, drágább trágyázási megoldásnak tekinthető, mint a talajon keresztüli tápanyag-utánpótlás, de a fent vázolt hatékonysága miatt bizonyos esetekben mellőzhetetlen és nagy jelentősége van a zöldségtermesztésben.


Magnézium a növényben

Többnyire a levelekben, lombozatban halmozódik fel, de az egyes szervekben tárolódó magnézium aránya fajonként nagyon változik. Egészséges növényben 0,3%-os koncentrációban mutatható ki, a levelekben a 0,2% körüli töménység tekinthető kritikus értéknek, ez alatt először az idősebb leveleken, majd a középtáji szinten is jellegzetes érközi klorózis alakulhat ki (1. táblázat).

Zöldségnövények levelének magnéziumtartalma

Növényfaj

Szárazanyag-tartalomra számított

% Mg

paprika

0,2-0,3

paradicsom

0,35-0,8

zöldbab

0,25-0,7

borsó

0,25-0,6

uborka

0,5-1,0

káposztafélék

0,25-0,5

fejes saláta

0,35-0,6

spenót

0,35-0,8

vöröshagyma

0,15-0,25

spárga

0,15-0,3

A magnéziumnak alapvetően két tünetcsoportja ismert, de az egyszikű növényeken (csemegekukorica, hagyma, spárga) van egy harmadik megjelenési formája is:

• A levél széle irányából egyre nagyobb és egyre élesebben megfigyelhető foltok alakulnak ki, amelyek a levél főerének irányába húzódnak. (A zöldségféléken ritka!)

• A levéllemez belsejéből, levélnyél irányából induló, legyező alakú sárgulás, amely először a levélerek vagy a levélnyél közelében, a főerek között alakul ki, a legtöbb zöldségnövényen ez a tünet látható, a paprikánál, burgonyánál, a tojásgyümölcsnél és a paradicsomnál nehezen, a kabakosok (uborka, sárga- és görögdinnye, spárgatök, patisszon, cukkini) esetében a káliumtól jól megkülönböztethető módon.

• Az egyszikű növények levelein hosszanti irányban először apró pettyek („gyöngysor"), foltok, majd ezek összemosódásával narancssárga csíkok képződnek a levélnyél irányából.

levél

Magnéziumhiány tünete kukorica levelén – fotó: K+S Kali GmbH

A színelváltozás először az idősebb leveleken jelenik meg, de eltérően a nitrogén- vagy a káliumhiánytól, ritkán a legalsó, sokkal inkább a középtáji vagy a szár alsó kétharmadának környékén elhelyezkedő lombozaton mutatkozik. A sárgás elszíneződésre – ellentétben a káliumhiánnyal – jellemző, hogy a klorózis nem világos vagy fakó sárga, hanem élénksárga, gyakran lilás, narancsvörös tónusú.

A szimptómák idővel – a hiány mértékének fokozódásával – a középső, majd a fiatal levelekre is áthúzódnak. Igen gyors vegetatív növekedés esetén (pl. hajtatott uborkánál vagy paradicsomnál, vízkultúrás és talajos termesztésben is) átmenetileg a fiatal leveleken is kialakulhat. Ez utóbbi akkor fordul elő, ha a növekedés üteme gyors, ebből adódóan a növény magnéziumigénye nagyobb, mint a gyökerek által felvett és az idős levelekből átépülő magnézium mennyisége együttvéve.

A márványozottság (sárgulás) tónusából következtetni lehet a hiány mértékére, de a tünetek színárnyalata függ a növény faj/fajta antociántartalmától is, ami esetenként akár vörös, barna elszíneződés is lehet (cékla, vöröskáposzta, karalábé, fejes saláta). Termésen a tünetek (bogyó- és kabaktermés) ritkán fordulnak elő és kevésbé ismertek. Az uborka esetében a termés friss zöld szín helyett világos, fakózöld árnyalatot mutat.

A Solanaceae családhoz tartozó fajok (burgonya, paprika, padlizsán, paradicsom) esetében tavasszal, nyár elején gyakrabban fellépő hiány tüneteit nehéz megkülönböztetni a káliumhiány okozta elváltozásoktól. Gyakorlott szem kell hozzá, hogy észrevegyük a különbséget:

• A káliumhiány tünetei a magnéziumhoz hasonlóan az erek között jelentkeznek, a vastagabb levélerek és közvetlen az erek mentén elhelyezkedő szövetek sokáig élénkzöld színt mutatnak, miközben az erek között megindul az intenzív nekrózis. Különbség a nekrózis tónusában van: míg a kálium esetében világos, fakó sárga elszíneződés figyelhető meg, addig a magnéziumnál élénksárga, narancssárga, nem egy esetben vöröses sárga szín alakul ki.

• A tünetek – ellentétben a káliuméval – nem a levél hegye, gyakrabban a levélnyél, ritkábban a levél széle felől kezdődnek.

• A magnéziumhiány-tünet (klorózis) az idősebb leveleken mutatkozik először, de ellentétben a káliummal, rendszerint nem a legalsó leveleken, hanem egy-két levélemelettel feljebb.

A magnéziumhiány lassítja a növény asszimilációs és szintetizáló folyamatait (egyetlen ásványi eleme a klorofill molekulának), zavart okoz az anyagcsere-folyamatokban, a levelekben felhalmozódnak a cukrok, a keményítő.

Egyes növénycsoportok esetében a terméscsökkenésen kívül az alábbi minőségi elváltozásokkal is kell számolni:

• A magnéziumhiány hatására a nitrátreduktáz enzim működése gátolt, ebből adódóan növekszik a termésben a nitráttartalom. Ez különösen veszélyes az olyan nitrátfelhalmozásra hajlamos fajok esetében, mint a fejes saláta, spenót, karalábé, retek vagy a sárgarépa.

• Lassul (csökken) a karotinképződés, ami az A-vitamin elővitaminja (sárgarépa, sütőtök, levélzöldségfélék, gyümölcsök).

• A cukorrépa, csemegekukorica termésében csökken a cukorképződés (ugyanakkor egy jól irányított magnéziumtrágyázással jelentősen növelhető).

• Az anyagcserénél fellépő zavar miatt lassul a fehérjeképződés, és az egyes aminosavak képződésében is aránytalanságok lépnek fel.

• Azáltal, hogy más kationokhoz hasonlóan (kálium, kalcium) erősíti a sejtfalakat, javítja a tárolhatóságot, a szállíthatóságot (pl. burgonya), és növeli egyes fajoknál a betegség-ellenálló képességet (pl. burgonya, sárgarépa, cékla, petrezselyemgyökér stb.).

• A borsó és a bab esetében elősegíti a nitrogénmegkötő baktériumok képződését, és serkenti azok tevékenységét.